Film

Marsupilami nyomában

  • 2012. szeptember 16.

Film

Címszereplőnk, az idén hatvanéves képregényfigura - egy képzeletbeli állatka, jó embereket pártoló barátságos gesztusokkal, ill. rossz embereket ártalmatlanná tévő csodás tulajdonságokkal - először vendégszerepel élő szereplős filmben.

Az animáció már megvolt, a cuki mesehős köré a merchandising már maradéktalanul kiépült. A hazánkban kevésbé ismert figurát jelen produkció tehát nem felépíti, hanem a már létező kultuszára, de legalábbis ismertségére támaszkodva igyekszik a perselyt csörgetni. Lásd még: Asterix és Obelix több részt megélt kalandjait. Igaz, hogy abban a francia filmszínészek krémje vállalta az akár csak pár szavas marháskodást.

Itt nem. A főszerepet is magára osztó rendező, Alain Chabat és az inkább karaktere, mint kifinomult színészi tehetsége miatt oly sokat foglalkoztatott Jamel Debbouze erősen másodosztályú párost alkot a hevesen környezetvédőre formált történetben. Ami egyébként működik. Van benne Céline Dion-rajongó, s jelmezében csábtáncot lejtő dél-amerikai diktátor, az örök élet titkát az őserdőben őrző törzs szexi (alig 250 éves) főnöknővel, van a saját ifjúságát bármi áron visszanyerni akaró gonosz tudós, számtalan utalás, ismert toposzok beemelése, sikerült és nem annyira sikerült poénok. Voltaképpen könnyed nyári szórakozás, fagyi és pattogatott kukorica kíséretében abszolválható, afféle családi mozi - lehetne. Ha volna annyi ízlés az alkotókban, hogy le is tudjanak mondani olykor egy általuk viccesnek talált jelenetről.

A Budapest Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.