Tévésorozat

Sas lelkek

Az utolsó angol úriember

  • - borz -
  • 2012. szeptember 17.

Film

 


A BBC (és az HBO) újabb angol klasszikusba vágta a fejszéjét: augusztusban elindult a Ford Madox Ford tetralógiájából készült, ötrészesre tervezett Parade's End – a húszas években egyenként megjelent kötetek nem olvashatók magyarul. A magyar cím nem hangzik túl jól, de mellétrafálásnak sem nevezném, hiszen a szerzőt gyakran emlegetik az utolsó igazi toryként, és a Parade's többé-kevésbé önéletrajzi regény, amelynek két középső könyve az első világháború idején játszódik a hátországban és a nyugati fronton, az első az 1914-et megelőző évek eseményeit beszéli el, míg a zárókötetben a háború utáni megváltozott világban látjuk viszont a szereplőket. De ez csak nagy vonalakban igaz, mivel a kihagyásos narrációt számos helyen kísérik visszatekintések, és a helyzetet tovább bonyolítja a gránátnyomást kapott főhős, Christopher Tietjens emlékezetvesztése.

Christopher patinás és gazdag yorkshire-i földbirtokoscsalád sarja, a Királyi Statisztikai Hivatal köztisztviselője, akit tőrbe csal egy gyönyörű, de romlott társasági hölgy, Sylvia. Amikor nős szeretője teherbe ejti, a botrányt elkerülendő viszonyt kezd Christopherrel, és feleségül veteti magát. Vagy mégsem. Ha más nem, hát Ford Madox Ford lenyűgöző remeke, A jó katona óvatosságra inti a nézőt. Kiderülhet (bár talán csak a szereplők halála után), hogy a vérrel-verítékkel őrzött látszatok mögött, a fojtogató keménygallérok, ingmellek és fűzők alatt sebzett szívek vergődnek, sas lelkek vágynak börtönükből szabadulni. Ebben az értelemben a Parade's End variáció A jó katona főtémájára.

Christopher példásan teljesítette kötelességét, de megpróbáltatásai távolról sem érnek véget: Sylvia nem mutat hálát, hanem még neki áll feljebb, nagy életet visz mulatozással és udvarlókkal, a gyerekkel - aki ilyen lehetetlen helyzetbe hozta! - ugyanúgy nem törődik, mint katolikus anyja és gyóntatója intelmeivel, aztán elege lesz, és lelép a szeretőjével Franciaországba. A talpig gentleman pedig zokszó nélkül viszi a keresztjét. De mi van, ha a látszat csal, és Sylvia nem üres fejű lotyó, hanem szenvedélyes fiatal nő, aki a maga elkényeztetett módján lázad a konvenciók, a képmutatás, a szűkre szabott női szerep ellen, akárcsak a naiv és bátor kis szüfrazsett, Miss Wallop? Ha Christophert túlságosan is karót nyeltté és életidegenné teszi a magas erkölcsiséggel párosuló rettegés a balekká válástól?

Itt tartanak hőseink, amikor is kitör az első világháború - és véget érnek az addig bemutatott epizódok -, amelynek elkerülhetetlenségét Tietjens már évek óta látta. Most meg azt látja, hogy egyetlen becsületes választása maradt, felmondani a statisztikai hivatalban, és önként jelentkezni a frontra. Tiszta sor... de (ez is) csak látszólag. A mellékszerepekben ugyanis Ford Madox Ford felléptet néhány tüneményesen ostoba brit úriembert, és ezeknek statisztikailag szignifikáns része hivatásos katonatiszt.

A BBC jelentős erőket állított hadrendbe a Parade's End megfilmesítésére. A forgatókönyvet Tom Stoppard írta, a rendező a 2006-os Jane Eyre sorozatot és a Gyilkos megszállást jegyző Susanna White, a főszerepben a sokoldalú tehetséget bizonyító Benedict Cumberbatch (Sherlock), olyan partnerek oldalán, mint Rebecca Hall, Miranda Richardson, Rufus Sewell, a Blöff óta egyre többször látható Stephen Graham (mint MacMaster), a Valentine-t játszó ifjú Adelaide Clemens vagy a főhős fivéreként Rupert Everett. Nos, egyik-másik figuráról bátran elmondhatjuk Borgesszel szólva, hogy "valószínűtlen alak, mint oly sok angol".

Elérhető szeptember 3-tól, az HBO GO és az HBO On Demand kínálatából


Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.