Tévésorozat

Sas lelkek

Az utolsó angol úriember

  • - borz -
  • 2012. szeptember 17.

Film

 


A BBC (és az HBO) újabb angol klasszikusba vágta a fejszéjét: augusztusban elindult a Ford Madox Ford tetralógiájából készült, ötrészesre tervezett Parade's End – a húszas években egyenként megjelent kötetek nem olvashatók magyarul. A magyar cím nem hangzik túl jól, de mellétrafálásnak sem nevezném, hiszen a szerzőt gyakran emlegetik az utolsó igazi toryként, és a Parade's többé-kevésbé önéletrajzi regény, amelynek két középső könyve az első világháború idején játszódik a hátországban és a nyugati fronton, az első az 1914-et megelőző évek eseményeit beszéli el, míg a zárókötetben a háború utáni megváltozott világban látjuk viszont a szereplőket. De ez csak nagy vonalakban igaz, mivel a kihagyásos narrációt számos helyen kísérik visszatekintések, és a helyzetet tovább bonyolítja a gránátnyomást kapott főhős, Christopher Tietjens emlékezetvesztése.

Christopher patinás és gazdag yorkshire-i földbirtokoscsalád sarja, a Királyi Statisztikai Hivatal köztisztviselője, akit tőrbe csal egy gyönyörű, de romlott társasági hölgy, Sylvia. Amikor nős szeretője teherbe ejti, a botrányt elkerülendő viszonyt kezd Christopherrel, és feleségül veteti magát. Vagy mégsem. Ha más nem, hát Ford Madox Ford lenyűgöző remeke, A jó katona óvatosságra inti a nézőt. Kiderülhet (bár talán csak a szereplők halála után), hogy a vérrel-verítékkel őrzött látszatok mögött, a fojtogató keménygallérok, ingmellek és fűzők alatt sebzett szívek vergődnek, sas lelkek vágynak börtönükből szabadulni. Ebben az értelemben a Parade's End variáció A jó katona főtémájára.

Christopher példásan teljesítette kötelességét, de megpróbáltatásai távolról sem érnek véget: Sylvia nem mutat hálát, hanem még neki áll feljebb, nagy életet visz mulatozással és udvarlókkal, a gyerekkel - aki ilyen lehetetlen helyzetbe hozta! - ugyanúgy nem törődik, mint katolikus anyja és gyóntatója intelmeivel, aztán elege lesz, és lelép a szeretőjével Franciaországba. A talpig gentleman pedig zokszó nélkül viszi a keresztjét. De mi van, ha a látszat csal, és Sylvia nem üres fejű lotyó, hanem szenvedélyes fiatal nő, aki a maga elkényeztetett módján lázad a konvenciók, a képmutatás, a szűkre szabott női szerep ellen, akárcsak a naiv és bátor kis szüfrazsett, Miss Wallop? Ha Christophert túlságosan is karót nyeltté és életidegenné teszi a magas erkölcsiséggel párosuló rettegés a balekká válástól?

Itt tartanak hőseink, amikor is kitör az első világháború - és véget érnek az addig bemutatott epizódok -, amelynek elkerülhetetlenségét Tietjens már évek óta látta. Most meg azt látja, hogy egyetlen becsületes választása maradt, felmondani a statisztikai hivatalban, és önként jelentkezni a frontra. Tiszta sor... de (ez is) csak látszólag. A mellékszerepekben ugyanis Ford Madox Ford felléptet néhány tüneményesen ostoba brit úriembert, és ezeknek statisztikailag szignifikáns része hivatásos katonatiszt.

A BBC jelentős erőket állított hadrendbe a Parade's End megfilmesítésére. A forgatókönyvet Tom Stoppard írta, a rendező a 2006-os Jane Eyre sorozatot és a Gyilkos megszállást jegyző Susanna White, a főszerepben a sokoldalú tehetséget bizonyító Benedict Cumberbatch (Sherlock), olyan partnerek oldalán, mint Rebecca Hall, Miranda Richardson, Rufus Sewell, a Blöff óta egyre többször látható Stephen Graham (mint MacMaster), a Valentine-t játszó ifjú Adelaide Clemens vagy a főhős fivéreként Rupert Everett. Nos, egyik-másik figuráról bátran elmondhatjuk Borgesszel szólva, hogy "valószínűtlen alak, mint oly sok angol".

Elérhető szeptember 3-tól, az HBO GO és az HBO On Demand kínálatából


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.