Film

Apa ég!

Film

Ha Han Solo Bergernek hívnak valakit, az két dolgot titkol el: a nevét és az apját, akitől kapta. Ha ez az apa Adam Sandler, nyilván kétszeres a csapás.

Itt pont ez a szitu, tehát az altesti humortól az eszement ökörködésig sorra is kerül minden, amit Sandler filmjeitől elvárhatunk. A szokásoshoz most társul némi családi drámázás, hogy legalább látszatra legyen tétje a történetnek. Han ugyanis a mesebeli tinédzserfiú-szexi tanárnő idill szerelemgyereke, aki hamar magára marad a liliomtiprásért börtönbe kerülő anyja és a tévéshow-k röpke kedvencévé avanzsáló, gyerekkorú apja mellett. Ilyen múltat titkolva távolról sem meglepő, hogy az esküvő idején adódnak problémák, ilyenkor ugyanis a bevált hollywoodi vígjátékséma szerint elő kell kerülniük a titkolt és őrült családtagoknak, hogy mindent a feje tetejére állítsanak. S elő is kerülnek. Amikor Donny (Adam Sandler) megtudja, hogy rég látott fiacskája egy dúsgazdag leányzót készül elvenni, beindul, hogy egy füst alatt lerendezze a családi békét és a felhalmozott adósságait. Berobban a sznob álomba, ahol szakadt stílusával és eszméletlen taplóságával... nos, távolról sem a legőrültebb figura. Inkább kispályás a nimfomán nagyi, az álmacsó katonanövendék és a többiek - magyarul a tucatfilmek szokvány karakterei - mellett. S a megjelentek - bár következetlenül, de teljesen kiszámíthatóan - őrültségre őrültséggel reagálnak, így egyedül szegény Han nézi fejét fogva a történteket. Legalábbis a vásznon, hisz' e végtelen hosszadalmas két óra alatt semmi sem ellenpontozza a komikusnak szánt idiotizmust.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.