Film

Apa ég!

Film

Ha Han Solo Bergernek hívnak valakit, az két dolgot titkol el: a nevét és az apját, akitől kapta. Ha ez az apa Adam Sandler, nyilván kétszeres a csapás.

Itt pont ez a szitu, tehát az altesti humortól az eszement ökörködésig sorra is kerül minden, amit Sandler filmjeitől elvárhatunk. A szokásoshoz most társul némi családi drámázás, hogy legalább látszatra legyen tétje a történetnek. Han ugyanis a mesebeli tinédzserfiú-szexi tanárnő idill szerelemgyereke, aki hamar magára marad a liliomtiprásért börtönbe kerülő anyja és a tévéshow-k röpke kedvencévé avanzsáló, gyerekkorú apja mellett. Ilyen múltat titkolva távolról sem meglepő, hogy az esküvő idején adódnak problémák, ilyenkor ugyanis a bevált hollywoodi vígjátékséma szerint elő kell kerülniük a titkolt és őrült családtagoknak, hogy mindent a feje tetejére állítsanak. S elő is kerülnek. Amikor Donny (Adam Sandler) megtudja, hogy rég látott fiacskája egy dúsgazdag leányzót készül elvenni, beindul, hogy egy füst alatt lerendezze a családi békét és a felhalmozott adósságait. Berobban a sznob álomba, ahol szakadt stílusával és eszméletlen taplóságával... nos, távolról sem a legőrültebb figura. Inkább kispályás a nimfomán nagyi, az álmacsó katonanövendék és a többiek - magyarul a tucatfilmek szokvány karakterei - mellett. S a megjelentek - bár következetlenül, de teljesen kiszámíthatóan - őrültségre őrültséggel reagálnak, így egyedül szegény Han nézi fejét fogva a történteket. Legalábbis a vásznon, hisz' e végtelen hosszadalmas két óra alatt semmi sem ellenpontozza a komikusnak szánt idiotizmust.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.