Film

Apa ég!

Film

Ha Han Solo Bergernek hívnak valakit, az két dolgot titkol el: a nevét és az apját, akitől kapta. Ha ez az apa Adam Sandler, nyilván kétszeres a csapás.

Itt pont ez a szitu, tehát az altesti humortól az eszement ökörködésig sorra is kerül minden, amit Sandler filmjeitől elvárhatunk. A szokásoshoz most társul némi családi drámázás, hogy legalább látszatra legyen tétje a történetnek. Han ugyanis a mesebeli tinédzserfiú-szexi tanárnő idill szerelemgyereke, aki hamar magára marad a liliomtiprásért börtönbe kerülő anyja és a tévéshow-k röpke kedvencévé avanzsáló, gyerekkorú apja mellett. Ilyen múltat titkolva távolról sem meglepő, hogy az esküvő idején adódnak problémák, ilyenkor ugyanis a bevált hollywoodi vígjátékséma szerint elő kell kerülniük a titkolt és őrült családtagoknak, hogy mindent a feje tetejére állítsanak. S elő is kerülnek. Amikor Donny (Adam Sandler) megtudja, hogy rég látott fiacskája egy dúsgazdag leányzót készül elvenni, beindul, hogy egy füst alatt lerendezze a családi békét és a felhalmozott adósságait. Berobban a sznob álomba, ahol szakadt stílusával és eszméletlen taplóságával... nos, távolról sem a legőrültebb figura. Inkább kispályás a nimfomán nagyi, az álmacsó katonanövendék és a többiek - magyarul a tucatfilmek szokvány karakterei - mellett. S a megjelentek - bár következetlenül, de teljesen kiszámíthatóan - őrültségre őrültséggel reagálnak, így egyedül szegény Han nézi fejét fogva a történteket. Legalábbis a vásznon, hisz' e végtelen hosszadalmas két óra alatt semmi sem ellenpontozza a komikusnak szánt idiotizmust.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.