Nekrológ

„Menjünk innen, öcsém”

Lukáts Andor (1943–2025)

  • Forgách András
  • 2025. január 29.

Film

Azon az abszurditáson gondolkozom, hogy ma egy 81 éves ember fiatalnak számít. Nem tudok másként gondolni Lukáts Andorra.

Meghal egy 81 éves ember, hozzá még egy nagy színész, aki úgy tűnik, mindent megkapott az élettől, amit megkaphatott, elismerést, szerepeket, aki megmutathatta, hogy mit tud, akitől ebben az életszakaszában már összegzést és szintézist várunk, bölcs reflexiókat, ehelyett kezdeteket kapunk, szárnypróbálgatásokat, vad kísérleteket, kamaszos nyitottságot – és tragikusan idő előttinek érezzük a halálát, úgy érezzük, fájóan befejezetlen az életműve. Úgy gondolunk egy jelentős szerepeket eljátszó színészre, aki nemcsak színész volt, hanem rendező, sőt, egyetemi tanár is, aki műfaji kötöttségek nélkül mindent megrendezhetett, ami fontos vagy jelentős a világirodalomban, kényes, különleges szövegeket, érett, klasszikus műveket, továbbá bohózatokat és tragédiákat, és mégis úgy tudott létezni, olyan egyszerien, közvetlenül, önmagára visszakérdezve, és úgy tudott gondolkodni, sebezhetőnek, tévedésekre késznek mutatkozni, mint aki szerint az életben vannak fontosabb dolgok is, mint a színház. Ügye volt a világgal. Mint egy dühös kamasz. A szenvedélye nem arra irányult, hogy csillogjon a sikerben, hanem a dolgok igazságát kereste. Az ilyenekre rácsodálkozunk, az ilyen embereknek nincs koruk. Igen, látjuk, hogy ő is megöregedett, de valójában még mindig ugyanaz a világra rácsodálkozó, lázadó kamasz. Számlálatlan interjújában ez a nyitott, töprengő, rebbenékeny, visszakérdező indulat ejt mindig ámulatba. Soha nem ült bele egy szerepbe, egy társadalmi szerepbe, a sikeres művész szerepébe.

„Menjünk innen, öcsém!” – állítása szerint ez volt az első mondat, amit neki csoportos segédszínészként a kaposvári színház színpadán (az Éjjeli menedékhelyben) el kellett mondania, és ő ezt már abban a pillanatban is szimbolikusnak érezte. Már nem is volt olyan fiatal, huszonkilenc éves, nem fővárosi fiatalember, gyári munkás, azt gondolta, hogy ebben a mondatban éppen az fejeződik ki, hogy neki ezt az éppen elkezdett pályát, amire rá­adásul nem képesítette diploma, ott kell hagynia. Úgy ment le a színpadról, mint aki egy szakmát hagy maga mögött. Gyakran érezte magát, saját bevallása szerint, kényelmetlenül a színpadon, nem szerette hallgatni a saját hangját. És később is, minden kanyarban állandóan azon morfondírozott, még a sikerei csúcspontján is, hogy mit keres ezen a pályán? Filozófusa volt ennek a belső elégedetlenségnek. Művésznek lenni az annyit tesz, mint társadalmi értelemben diszfunkcionálisnak lenni, mondta David Bowie, és Lukáts Andor mintha ezt demonstrálta volna a maga kényelmetlen, indulatos, robbanékony személyiségével minden pillanatban és minden helyzetben. Azzal is, ahogyan ki tudott lépni olyan színházakból, ahol bérelt helye volt, azzal is, ahogyan a Sanyi és Aranka Színház létrehozásával komoly kockázatot vállalt, mert személyesen vette magára annak a színházeszménynek a terhét, amelyet magában hordozott. Lement a pincébe, mint Monori Lili és Székely B. Miklós tették a Szentkirályi Színházi Műhellyel, ezzel a családi vállalkozással, mert ő is olyan színházat akart, ahol a személyes gesztus és a színpadi gesztus közötti különbség elmosódik, ugyanúgy, mint tette ezt Halász Péter a társaival a Dohány utcában és később New Yorkban, vagy Jeles András a Monteverdi Birkózókörrel – nagy személyes kockázatot vállalva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.