Nekrológ

A látható levegő

Lukáts Andor, a filmművész

Film

A rendszerváltás népe tele volt mindenféle reményekkel.

Az egyik ilyen az volt, hogy az országgal együtt az ország művészete is felszabadul, különös tekintettel a filmművészetre, mely már az átkosban is igyekezett a maga módján feszegetni a határait. Előkerülnek az asztalfiókokból az addig jó okkal tökéletesen reménytelennek gondolt forgatókönyvek, és sorra valósulnak meg a nagy filmművek, melyeket korábban az alkotókba fojtott a cenzúra. Bár ilyenekről nem sűrűn érkeztek hírek, a remény nem veszett oda; sebaj, akkor majd készülnek új, friss alkotások, amelyek művészi ábrázolását nyújtják annak, hogy miféle csodához is lett itt szerencsénk, megmutatják, hogy mit hagytunk hátra, s mi vár ránk. Jönnek az újak, a furcsák, a másmilyenek, akiket a nyolcvanas években azért már láttunk itt-ott mozgolódni, voltaképpen a kultúra minden területén. Igen, a furcsák, a mások, az olyan csávók, mint például az Eszkimó asszony fázik (1983) siket dobosa… Biztos jöttek, de a nagy rendszerváltó mű nem született meg. Vagy nem vettük észre.

Viszont született két kicsi rendszerváltó mű, melyeket aztán nemcsak az idő emelt naggyá, hanem önmaguk kőharapó ereje is. S igen, az Eszkimó asszony fázik siket dobosa, Lukáts Andor ott volt mind a kettőben. Az elsőt ő maga rendezte 1991-ben, A három nővért. Látszólag nem volt nagy találmány, Csehov klasszikusa aktualizálva is megjárt egy csomó honi színpadot, sőt még az ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadsereg is adresszálva lett, amennyire lehetett általa, épp Lukáts egyik állomáshelyén. De ez a film mindnél többre volt képes. A jócskán lelakott szentendrei laktanyából készülődtek az addig hőn álmodott Moszkvába szerencsétlen hősei, amikor kábé már mindenki vágta, hogy nem Moszkva a paradicsom. De a film nem az ő érzéseiket ábrázolta, hanem a mieinket. Számos kaszárnyaudvari napfényes külső beállításán olyannak látszott a levegő, amilyennek 1989-től pár éven át itt beszívtuk, Lukáts Andor filmjének minden kockájáról lejött, amit éreztünk, az eufória és a beszarás. Nem kellettek hozzá szavak, nem kellett hozzá tulajdonképpen dramaturgia sem, maga mutatta fel önmagát. S nem is olyan régen ellenőriztem, mutatja ma is: ez a film nem öregedett, se jól, se rosszul. Friss és érvényes. Anno gyakorlatilag átsiklottunk felette, mert a nézése közben ugyanúgy éreztük magunkat, mint a mozin kívül: természetes volt, mint egy lélegzetvétel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.