Interjú

„Ők nem éltek a lehetőséggel”

Pataki Ágnes producer

Film

Tizenhárom év után újra lesz Magyar Film­szemle, amelyen az elmúlt két év termése, több mint 150 film versenyez. Az ismert filmproducert, a Szemletanács tagját a hiányzó mozikról, a Vajna- és Káel-rendszer jellemzői­ről és arról is kérdeztük, szerinte hogyan kellene kinéznie egy közel tízmilliós ország filmfinanszírozási rendszerének.

Magyar Narancs: Ismét lesz Filmszemle, közel 400 filmet neveztek, amire az 1965-ös első alkalom óta nem volt példa. Az olyan filmek, mint a Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? rekordokat döntögetnek, s tavaly több mint egymillió néző ült be hazai filmekre a moziba. A Nemzeti Filmintézet (NFI) büszkén hirdeti, hogy egyre több magyar film készül. Tényleg soha nem volt még ilyen jó?

Pataki Ágnes: Még jobb lenne, ha a szakma nem válna ketté a nagyon sok pénzzel támogatott kedvezményezettek szűk körére és azokra, akik nem jutnak állami támogatáshoz, de önerőből, szeretetből, összefogásból még képesek filmeket készíteni – nem is akármilyeneket! Épp ezért gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ismét megrendezzük a Filmszemlét: az elmúlt két évben sok és sok jó film készült, de akadtak, amelyek nem kaptak széles körű forgalmazást, vagy épp nem maradt pénz a promócióra. Szerettük volna a szemle hagyományait felelevenítve felhívni a szakma és a közönség figyelmét is a hazai filmekre, amelyek most végre újra, koncentráltan nézhetők; játék- és dokumentumfilmek, animációk, rövidfilmek és sorozatok is.

MN: A két kör között van átjárás? A független filmek mellett vetítenek például állami támogatásból készült mozikat is?

PÁ: Nem aszerint válogattunk, hogy milyen finanszírozásból készültek a filmek. Az elsődleges szempont az volt, hogy mutassuk meg, hol tart most a magyar film. Az, hogy ennyi közpénz nélküli, low-budget mozi is bekerült, híven tükrözi a filmipar állapotát. De mi mindenkit szívesen látunk és invitáltunk is, a nevezettek között akadt inkubátoros (a kezdő filmesek számára létrehozott program, amely alacsony költségvetés biztosításával segíti a pályakezdést – SZ. Á.) és olyan film is, amely állami támogatásban részesült.

MN: A Most vagy soha! mégsem szerepel a programban.

PÁ: A milliárdos költségvetésű NFI-s mozik nem neveztek. Felhívtuk a producereiket, hogy nagyon szívesen bemutatnánk a filmjeiket, ha nem is versenyben, de legalább az információs szekcióban, de ők nem éltek a lehetőséggel.

MN: A legutóbbi, 43. Filmszemle 2012-ben Tarr Béla szervezésében már csak fapadosan jöhetett létre, nem kaptak támogatást. Nem is osztottak díjat, csak vetítések voltak. Mi a helyzet most?

PÁ: Támogatást ezúttal sem kaptunk, legalábbis az államtól nem. Budapest és Karácsony Gergely főpolgármester azonban mellénk állt, és nem pusztán anyagilag. Bátorított is bennünket, hogy próbáljuk összehozni, mert a szemle nem csak nekünk, de a fővárosnak is fontos. Muhi András, Csutak Tamás, Kovács Gábor és én létrehoztunk egy nonprofit társaságot, amelybe befizettük a törzstőkét, s innen fogtunk neki a szervezésnek. Ingyen megkaptuk a Corvin mozit, és hamar összeállt a szakma is, rengeteg segítő csatlakozott, találtunk szponzorokat is. Így a 44. Magyar Filmszemle gazdag ugyan nem lesz, de fapados sem. Nyolc kategóriában versenyeznek a filmek, díjakat osztunk, és beszélgetéseket is szervezünk.

MN: A korábbi szemléken rengeteg ősbemutatót tartottak, ezúttal is lesz erre példa?

PÁ: Ilyen lesz Schwechtje Mihály Sünvadászat című alkotása, vagy az Emma és a halálfejes lepke Iveta Grófovától. Nem volt szempont, hogy premier legyen a bemutató, a 382 benevezett filmből egyszerűen igyekeztünk a legjobbakat kiválogatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.