Interjú

„Ők nem éltek a lehetőséggel”

Pataki Ágnes producer

Film

Tizenhárom év után újra lesz Magyar Film­szemle, amelyen az elmúlt két év termése, több mint 150 film versenyez. Az ismert filmproducert, a Szemletanács tagját a hiányzó mozikról, a Vajna- és Káel-rendszer jellemzői­ről és arról is kérdeztük, szerinte hogyan kellene kinéznie egy közel tízmilliós ország filmfinanszírozási rendszerének.

Magyar Narancs: Ismét lesz Filmszemle, közel 400 filmet neveztek, amire az 1965-ös első alkalom óta nem volt példa. Az olyan filmek, mint a Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? rekordokat döntögetnek, s tavaly több mint egymillió néző ült be hazai filmekre a moziba. A Nemzeti Filmintézet (NFI) büszkén hirdeti, hogy egyre több magyar film készül. Tényleg soha nem volt még ilyen jó?

Pataki Ágnes: Még jobb lenne, ha a szakma nem válna ketté a nagyon sok pénzzel támogatott kedvezményezettek szűk körére és azokra, akik nem jutnak állami támogatáshoz, de önerőből, szeretetből, összefogásból még képesek filmeket készíteni – nem is akármilyeneket! Épp ezért gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ismét megrendezzük a Filmszemlét: az elmúlt két évben sok és sok jó film készült, de akadtak, amelyek nem kaptak széles körű forgalmazást, vagy épp nem maradt pénz a promócióra. Szerettük volna a szemle hagyományait felelevenítve felhívni a szakma és a közönség figyelmét is a hazai filmekre, amelyek most végre újra, koncentráltan nézhetők; játék- és dokumentumfilmek, animációk, rövidfilmek és sorozatok is.

MN: A két kör között van átjárás? A független filmek mellett vetítenek például állami támogatásból készült mozikat is?

PÁ: Nem aszerint válogattunk, hogy milyen finanszírozásból készültek a filmek. Az elsődleges szempont az volt, hogy mutassuk meg, hol tart most a magyar film. Az, hogy ennyi közpénz nélküli, low-budget mozi is bekerült, híven tükrözi a filmipar állapotát. De mi mindenkit szívesen látunk és invitáltunk is, a nevezettek között akadt inkubátoros (a kezdő filmesek számára létrehozott program, amely alacsony költségvetés biztosításával segíti a pályakezdést – SZ. Á.) és olyan film is, amely állami támogatásban részesült.

MN: A Most vagy soha! mégsem szerepel a programban.

PÁ: A milliárdos költségvetésű NFI-s mozik nem neveztek. Felhívtuk a producereiket, hogy nagyon szívesen bemutatnánk a filmjeiket, ha nem is versenyben, de legalább az információs szekcióban, de ők nem éltek a lehetőséggel.

MN: A legutóbbi, 43. Filmszemle 2012-ben Tarr Béla szervezésében már csak fapadosan jöhetett létre, nem kaptak támogatást. Nem is osztottak díjat, csak vetítések voltak. Mi a helyzet most?

PÁ: Támogatást ezúttal sem kaptunk, legalábbis az államtól nem. Budapest és Karácsony Gergely főpolgármester azonban mellénk állt, és nem pusztán anyagilag. Bátorított is bennünket, hogy próbáljuk összehozni, mert a szemle nem csak nekünk, de a fővárosnak is fontos. Muhi András, Csutak Tamás, Kovács Gábor és én létrehoztunk egy nonprofit társaságot, amelybe befizettük a törzstőkét, s innen fogtunk neki a szervezésnek. Ingyen megkaptuk a Corvin mozit, és hamar összeállt a szakma is, rengeteg segítő csatlakozott, találtunk szponzorokat is. Így a 44. Magyar Filmszemle gazdag ugyan nem lesz, de fapados sem. Nyolc kategóriában versenyeznek a filmek, díjakat osztunk, és beszélgetéseket is szervezünk.

MN: A korábbi szemléken rengeteg ősbemutatót tartottak, ezúttal is lesz erre példa?

PÁ: Ilyen lesz Schwechtje Mihály Sünvadászat című alkotása, vagy az Emma és a halálfejes lepke Iveta Grófovától. Nem volt szempont, hogy premier legyen a bemutató, a 382 benevezett filmből egyszerűen igyekeztünk a legjobbakat kiválogatni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Dr. Archipelago

  • - turcsányi -

Az 1976-os svédországi választások kampányidőszakában Olof Palme miniszterelnök ismét 1973-as kihívójával, Thornbjörn Fälldinnel vitázott.