Interjú

„Ők nem éltek a lehetőséggel”

Pataki Ágnes producer

Film

Tizenhárom év után újra lesz Magyar Film­szemle, amelyen az elmúlt két év termése, több mint 150 film versenyez. Az ismert filmproducert, a Szemletanács tagját a hiányzó mozikról, a Vajna- és Káel-rendszer jellemzői­ről és arról is kérdeztük, szerinte hogyan kellene kinéznie egy közel tízmilliós ország filmfinanszírozási rendszerének.

Magyar Narancs: Ismét lesz Filmszemle, közel 400 filmet neveztek, amire az 1965-ös első alkalom óta nem volt példa. Az olyan filmek, mint a Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? rekordokat döntögetnek, s tavaly több mint egymillió néző ült be hazai filmekre a moziba. A Nemzeti Filmintézet (NFI) büszkén hirdeti, hogy egyre több magyar film készül. Tényleg soha nem volt még ilyen jó?

Pataki Ágnes: Még jobb lenne, ha a szakma nem válna ketté a nagyon sok pénzzel támogatott kedvezményezettek szűk körére és azokra, akik nem jutnak állami támogatáshoz, de önerőből, szeretetből, összefogásból még képesek filmeket készíteni – nem is akármilyeneket! Épp ezért gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ismét megrendezzük a Filmszemlét: az elmúlt két évben sok és sok jó film készült, de akadtak, amelyek nem kaptak széles körű forgalmazást, vagy épp nem maradt pénz a promócióra. Szerettük volna a szemle hagyományait felelevenítve felhívni a szakma és a közönség figyelmét is a hazai filmekre, amelyek most végre újra, koncentráltan nézhetők; játék- és dokumentumfilmek, animációk, rövidfilmek és sorozatok is.

MN: A két kör között van átjárás? A független filmek mellett vetítenek például állami támogatásból készült mozikat is?

PÁ: Nem aszerint válogattunk, hogy milyen finanszírozásból készültek a filmek. Az elsődleges szempont az volt, hogy mutassuk meg, hol tart most a magyar film. Az, hogy ennyi közpénz nélküli, low-budget mozi is bekerült, híven tükrözi a filmipar állapotát. De mi mindenkit szívesen látunk és invitáltunk is, a nevezettek között akadt inkubátoros (a kezdő filmesek számára létrehozott program, amely alacsony költségvetés biztosításával segíti a pályakezdést – SZ. Á.) és olyan film is, amely állami támogatásban részesült.

MN: A Most vagy soha! mégsem szerepel a programban.

PÁ: A milliárdos költségvetésű NFI-s mozik nem neveztek. Felhívtuk a producereiket, hogy nagyon szívesen bemutatnánk a filmjeiket, ha nem is versenyben, de legalább az információs szekcióban, de ők nem éltek a lehetőséggel.

MN: A legutóbbi, 43. Filmszemle 2012-ben Tarr Béla szervezésében már csak fapadosan jöhetett létre, nem kaptak támogatást. Nem is osztottak díjat, csak vetítések voltak. Mi a helyzet most?

PÁ: Támogatást ezúttal sem kaptunk, legalábbis az államtól nem. Budapest és Karácsony Gergely főpolgármester azonban mellénk állt, és nem pusztán anyagilag. Bátorított is bennünket, hogy próbáljuk összehozni, mert a szemle nem csak nekünk, de a fővárosnak is fontos. Muhi András, Csutak Tamás, Kovács Gábor és én létrehoztunk egy nonprofit társaságot, amelybe befizettük a törzstőkét, s innen fogtunk neki a szervezésnek. Ingyen megkaptuk a Corvin mozit, és hamar összeállt a szakma is, rengeteg segítő csatlakozott, találtunk szponzorokat is. Így a 44. Magyar Filmszemle gazdag ugyan nem lesz, de fapados sem. Nyolc kategóriában versenyeznek a filmek, díjakat osztunk, és beszélgetéseket is szervezünk.

MN: A korábbi szemléken rengeteg ősbemutatót tartottak, ezúttal is lesz erre példa?

PÁ: Ilyen lesz Schwechtje Mihály Sünvadászat című alkotása, vagy az Emma és a halálfejes lepke Iveta Grófovától. Nem volt szempont, hogy premier legyen a bemutató, a 382 benevezett filmből egyszerűen igyekeztünk a legjobbakat kiválogatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.