Interjú

„Ők nem éltek a lehetőséggel”

Pataki Ágnes producer

Film

Tizenhárom év után újra lesz Magyar Film­szemle, amelyen az elmúlt két év termése, több mint 150 film versenyez. Az ismert filmproducert, a Szemletanács tagját a hiányzó mozikról, a Vajna- és Káel-rendszer jellemzői­ről és arról is kérdeztük, szerinte hogyan kellene kinéznie egy közel tízmilliós ország filmfinanszírozási rendszerének.

Magyar Narancs: Ismét lesz Filmszemle, közel 400 filmet neveztek, amire az 1965-ös első alkalom óta nem volt példa. Az olyan filmek, mint a Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? rekordokat döntögetnek, s tavaly több mint egymillió néző ült be hazai filmekre a moziba. A Nemzeti Filmintézet (NFI) büszkén hirdeti, hogy egyre több magyar film készül. Tényleg soha nem volt még ilyen jó?

Pataki Ágnes: Még jobb lenne, ha a szakma nem válna ketté a nagyon sok pénzzel támogatott kedvezményezettek szűk körére és azokra, akik nem jutnak állami támogatáshoz, de önerőből, szeretetből, összefogásból még képesek filmeket készíteni – nem is akármilyeneket! Épp ezért gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ismét megrendezzük a Filmszemlét: az elmúlt két évben sok és sok jó film készült, de akadtak, amelyek nem kaptak széles körű forgalmazást, vagy épp nem maradt pénz a promócióra. Szerettük volna a szemle hagyományait felelevenítve felhívni a szakma és a közönség figyelmét is a hazai filmekre, amelyek most végre újra, koncentráltan nézhetők; játék- és dokumentumfilmek, animációk, rövidfilmek és sorozatok is.

MN: A két kör között van átjárás? A független filmek mellett vetítenek például állami támogatásból készült mozikat is?

PÁ: Nem aszerint válogattunk, hogy milyen finanszírozásból készültek a filmek. Az elsődleges szempont az volt, hogy mutassuk meg, hol tart most a magyar film. Az, hogy ennyi közpénz nélküli, low-budget mozi is bekerült, híven tükrözi a filmipar állapotát. De mi mindenkit szívesen látunk és invitáltunk is, a nevezettek között akadt inkubátoros (a kezdő filmesek számára létrehozott program, amely alacsony költségvetés biztosításával segíti a pályakezdést – SZ. Á.) és olyan film is, amely állami támogatásban részesült.

MN: A Most vagy soha! mégsem szerepel a programban.

PÁ: A milliárdos költségvetésű NFI-s mozik nem neveztek. Felhívtuk a producereiket, hogy nagyon szívesen bemutatnánk a filmjeiket, ha nem is versenyben, de legalább az információs szekcióban, de ők nem éltek a lehetőséggel.

MN: A legutóbbi, 43. Filmszemle 2012-ben Tarr Béla szervezésében már csak fapadosan jöhetett létre, nem kaptak támogatást. Nem is osztottak díjat, csak vetítések voltak. Mi a helyzet most?

PÁ: Támogatást ezúttal sem kaptunk, legalábbis az államtól nem. Budapest és Karácsony Gergely főpolgármester azonban mellénk állt, és nem pusztán anyagilag. Bátorított is bennünket, hogy próbáljuk összehozni, mert a szemle nem csak nekünk, de a fővárosnak is fontos. Muhi András, Csutak Tamás, Kovács Gábor és én létrehoztunk egy nonprofit társaságot, amelybe befizettük a törzstőkét, s innen fogtunk neki a szervezésnek. Ingyen megkaptuk a Corvin mozit, és hamar összeállt a szakma is, rengeteg segítő csatlakozott, találtunk szponzorokat is. Így a 44. Magyar Filmszemle gazdag ugyan nem lesz, de fapados sem. Nyolc kategóriában versenyeznek a filmek, díjakat osztunk, és beszélgetéseket is szervezünk.

MN: A korábbi szemléken rengeteg ősbemutatót tartottak, ezúttal is lesz erre példa?

PÁ: Ilyen lesz Schwechtje Mihály Sünvadászat című alkotása, vagy az Emma és a halálfejes lepke Iveta Grófovától. Nem volt szempont, hogy premier legyen a bemutató, a 382 benevezett filmből egyszerűen igyekeztünk a legjobbakat kiválogatni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?