"Mikor kezdődik a Híradó?" (Red Hot Chili Peppers)

  • m. l. t.
  • 1996. július 4.

Film

m. l. t.

Megnyugtató, ígéretes helyen élünk, itt most már megtörténhet bármi is. RHCP a Kisstadionban, ebben a kicsi stadionban a világ egyik legkeresettebb zenekara, istenem. Mindenki mindent tud, kérdés nincs, nem is lehet. Tele vannak a lapok, aki bújt, aki nem, menni kell.

Ha megkésve is, de befedik a várost a poszterek, meg van adva a módja, csak azt nem értem (így utólag), a vendég Moby mért marad le. Már csak három óra van hátra, interjúk, sajtókonferencia a Hilton szomszédságában, taposás ezerrel, kiforduló gyomor. Aki nem vigyáz, még azt gondolná, zenével is foglalkozik a tévérádió minálunk.

Az első meglepetésemnek Anthony, Flea, Chad és Navarro a neve. Figyelmesek, előzékenyek - szokatlanul emberi arc, semmi gusztustalan allűr. Egészen meg vagyok illetődve, az én koromban másról szólnak az emlékek meg az elvárások sztárilag.

Nyolc óra van, felpörög a Dózsa György út, intenzív szerb és lengyel és angol nyelvtanfolyam. Kókuszrúd, karamell, tökmag. Megnyugtató, ígéretes helyen élünk, próbálkozz a vécével, ha nem hiszed. Mobyt majd legközelebb.

Fény belőve, kezdődhet az üvöltés, showtime. Anthony, Flea, Chad és Navarro félmeztelen, belakják a színpadot és félrebeszélnek közben: "Köszönöm, egészségedre, milyen gyönyörű hely így a nyáridő közepette Budapest."

Kétszámos késéssel landol az eső. Beleszimatol a technikába, tesz egy kört a nézőtér felett, aztán odébbáll. Nincs itt most szükség rá, megy a szívás nélküle is rendesen. Az a nyomorult nézőtér félig üres. Megnyugtató, ígéretes helyen élünk, itt most már megtörténhet bármi is. Stingen kétszer, Bon Jovin háromszor ennyien; passz. A totál bukás Crimson után totál bukás Red Hot, nagyjából be lehet most már lőni, kinek érdemes koncertet rendezni ebben a millecentenáriumi hazában.

Oké, szar az egész. Csapnivaló minőségben, alulexponált hangerővel szól a cucc (még csak nem is a helyi erők állították be), csattog a basszus, a gitár és az ének eltakarva. Funky meg rap meg metál, és nincs mire beindulni - amikor koncertfilmet ad a tévé, az ilyen. (Mikor kezdődik a Híradó?) A lemezjátszó-hasonlatot meg nem kockáztatnám, az egy másik zenekar.

Nem az a baj, hogy a One Hot Minute albumnak nincsenek fülbemászó slágerei, nem az a baj, hogy a Blood Sugarról épp a Give It Awayt hagyják ki, még csak az sem (annyira), hogy hatvanöt perc tokkal-vonóval az egész; az itt a gáz, hogy nem ránt magához, nem szippant be - nem működik a dolog. Ez a zenekar a 94-es Woodstock attrakciója volt, a klubviszonyok hiányára ne hivatkozzunk.

Jó, de akkor mi jöhet még (a) számba? Hogy a pletykák s a jelek szerint Flea és Anthony valami fasírtban van? Hogy Navarro állítólag kibukott a sajtótól? Hogy az európai turné első állomása? Jöhet (a) számba minden, most már tökmindegy.

De akkor is, itt járt az RHCP, és amíg így pipálni lehet, az olyan megnyugtató és ígéretes.

Kisstadion, június 25.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”