Interjú

"Mondták, rendicsek"

Neil Jordan filmrendező

  • Kriston László
  • 2013. szeptember 8.

Film

A Síró játék, a Michael Collins, az Egy kapcsolat vége, a Mona Lisa, a Gyilkos álmok és A Borgiák c. tévésorozat rendezője csaknem húsz évvel az Interjú a vámpírral után újabb vérszívós filmmel, a Byzantiummal jelentkezett. A Torontói Filmfesztiválon beszéltünk vele.

Magyar Narancs: A Byzantium hősnője azt mondja: "Az én isteneim idősebbek."

Neil Jordan: Írországban nőttem fel, kultúránk fele a régi pogány hiedelmeken alapul, s ezek áthatják az emberek minden cselekedetét a legkülönfélébb babonák formájában.

MN: Hisz a természetfeletti jelenségekben?

NJ: Igen. A halál utáni életben is. És abban is biztos vagyok, hogy a mozinak nem az a célja, hogy a valóságot másolja, képzeletbeli helyekre kell elragadnia a nézőt. Soha életemben nem készítettem tisztán realista filmet.

MN: Hát a Síró játék?

NJ: Abban is vannak föld felett lebegő feltételezések. Persze valós dologról szólt, a politikai erőszakról Írországban, de a sztori vége nagyon elhajlik ettől. Filmjeim mindig egy valós helyről indulnak ki, és aztán mesékké válnak. Álmokká vagy rémálmokká.

MN: Az Alkony-filmek után nagy a divatja a vámpíroknak. Miért?

NJ: Talán mert ők az utolsó mitikus lények. Ha megnézzük az ókori görög mitológiát, a jiddis folklórt vagy a Grimm-meséket, a világ be volt náluk népesítve csodálatos, imaginárius teremtményekkel, akik félig emberek, félig bikák vagy tehenek, meg elképesztő tengeri lények. A vámpírok képzeletünk utolsó maradványai. Legutóbbi regényem, a Mistaken (2011) főszereplője Bram Stoker házának a szomszédságában lakik Dublinban. Sosem láttam még ilyen késő viktoriánus korabeli, félkör alakú utcán lévő házat. Elég vérfagyasztó hely. A regény hőse azt képzeli, hogy ott rejtőzik Drakula.

MN: Versenybe lehet szállni a hollywoodi vámpírsagákkal?

NJ: Nehéz, annyi biztos. Nagy mennyiségben nyomatják őket. Ráadásul én már leraktam egyet az asztalra, Az interjú a vámpírral (1995) még nagy siker is lett, amihez a milliárdos producer, David Geffen szabad kezet adott nekem! Főleg ezért vacilláltam. Ezek után repetázzak? A Byzantium forgatókönyvében eredetileg nem volt sok vámpírkodás. Javarészt mi írtuk bele, a saját kútfőnkből. De kikötöttem: mivel a film nagy érzelmeket hivatott kavarni, kell hozzá egyfajta grandeur, márpedig ha nem találom meg a megfelelő helyszínt, akkor nem érdemes megrendezni. Szerencsére rábukkantunk egy régi hotelre, aminek amolyan szellemjárta, misztikummal átitatott atmoszférája van. A költségvetés nagyon alacsony volt. Olyannyira, hogy akárhogyan néz ki, amit felviszek a mozivászonra, a producerek elégedettek lettek volna vele. Komolyan mondom.

MN: A Borgiákról már 2003-ban tervezett mozifilmet, de az utolsó pillanatban össszeomlott a projekt. Végül tévészéria lett belőle 2011-ben. Jól ment a forgatás Magyarországon?

NJ: Nagyon élveztem. Ide, Torontóba is Magyarországról jöttem. Szakszóval élve show-runnerként irányítom a munkálatokat, vagyis nem én rendezem az összes epizódot, de belefolyok mindenbe.

MN: Ez viszont nem egy olcsó mű.

NJ: Évadonként 40 millió dolláros, vagyis 4-5 millió egy epizód.

MN: A televíziózás bevállalósabb ma, mint a filmszakma.

NJ: Az amerikai (előfizetős) kábeltévék tényleg merészek. Amikor elmentem a Showtime csatorna fejeseihez, és elregéltem nekik, hogy "a főszereplő meleg, és paráználkodni fog a temetőben", csak lazán annyit mondtak: "Rendicsek!" Sőt meglehetősen összetett intellektuális ideákat is kifejthetsz a sorozatban. Független filmesként kezdtem, de Hollywoodból folyamatosan küldözgették az ajánlatokat. Hollywoodnak anynyi produktumra volt szüksége, hogy megengedték egy kezdőnek, hogy buktázzon. A nagy számok törvénye uralkodott. Ma a kábeltévék rendelkeznek ilyesfajta forgalommal és bevétellel. A kábeltelevíziózás valóban átvette a közepes költségvetésű hollywoodi filmek funkcióját. Olyan rendezőkkel dolgozom a sorozatban, akiknek egykor komoly filmkarrierjük volt. (Például Jon Amiel, John Maybury - K. L.) Ma képtelenek összehozni a mozifilmjükre a büdzsét. Repesnek a boldogságtól, hogy végre dolgozhatnak!

MN: Miért nem eresztette el a Borgia-história nyolc éven át?

NJ: Én ministránsfiú voltam, aki még latinul olvasott régi dolgokat. A gyerekkorod örök időkre meghatároz. Egy ilyen, vallásos irományokon nevelődött elmének, mint én, a Borgiák nagyon fura emberek. Ráadásul sosem volt rá lehetőségem, hogy negyven órában mondjak el egy történetet, hogy ilyen nagy ívben fejlődjenek a szereplők! Ez a közönségnek is bejön, őket az köti oda a képernyőhöz, hogy prezentálunk nekik egy családot.

MN: Vagyis voltaképpen szappanoperáról van szó.

NJ: Bizonyos tekintetben igen. Csak éppenséggel roppant elcseszett alakok ennek a famíliának a tagjai. Mindig is érdekeltek a szörnyek és a szörnyűséges emberek.

A Byzantium kritikája a Visszhang rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?