Film

Nemrég jelent meg az idén Széchenyi-díjat kapott Angyalosi Gergely új könyve, A minta fordul egyet; benne irodalomtörténeti tanulmányok, elsősorban a magyar irodalmi modernség kezdeteiről, kritikák és elméleti írások. A Magyar Irodalomtudományi Intézet osztályvezetőjével, a Debreceni Egyetem tanárával a kötetről beszélgettünk.

Utcaszínházi vándortársulatként kezdték 1979-ben, furcsa artistamutatványaikkal bejárták Katalóniát, majd 1984-től radikális és rituális akciószínházként telepedtek le Barcelonában. Ekkor alakították ki stílusukat, amelyet a közönséggel való interakciók, a provokáció, a szokatlan helyszínek kiválasztása és az előadások helyszínre szabása jellemez. 1992-ben felkérést kaptak a barcelonai olimpiai játékok megnyitójának megrendezésére: ez hozta el számukra a világhírt. A társulat ettől fogva több csapattal dolgozik, és más előadói területeket is felfedez. Valóságos nagyüzem lettek: az operától a show-műsoron és a szöveges drámaelőadáson át a performanszig és filmkészítésig mindenfélével nagy sikerrel foglalkoznak. Alternatív katalánokból a spanyolok nemzeti büszkeségei lettek, valóságos színházi konglomerátum, amely úszó művészeti központtal, egy Naumon névre hallgató tengerjáró hajóval is rendelkezik. Tavaly színre vitték a Borisz Godunovot, idén pedig Ligeti György Le Grand Macabre című operáját mutatták be Brüsszelben. Nálunk először a Szigeten lépett fel a La Fura dels Baus, és nem kispályáztak: itt ünnepelték harmincéves fennállásukat a The Beat Of The Forest című monumentális technórevüvel. Volt benne minden, amitől tátva maradt a közönség szája: fára mászás, fényeffektek, daru, óriáskerék, embertornyok és tűzijáték. A Miki Espuna művésznévre hallgató alapítóval és jelenlegi művészeti vezetővel az utolsó előadás előtt, augusztus 16-án beszélgettünk a színházi réten, a Faith No More koncertje alatt.

A Becstelen Brigantykban Quentin Tarantino nemcsak előbbre hozza, de alaposan át is írja a Harmadik Birodalom végóráit. A nácik, noha újdonságnak számítanak a Tarantino-háztájiban, visszatérő szereplői voltak a rendező által is nagyra becsült, hetvenes években dívó grindhouse-mozgalomnak. Legelvetemültebb filmes példányaik saját műfaji címkét is kaptak: a horogkeresztek árnyékában elkövetett kegyetlenkedések, orgiák és emberkísérletek aktáira az utókor a "náci-sexploitation" filmek pecsétjét nyomta.

Mariam Doumbia és Amadou Bagayoko, akiket a nemzetközi zenei sajtó keresetlenül és nem szűnő lelkesedéssel "a vak pár Maliból" fordulattal emleget, már több mint húsz esztendeje zenél és énekel együtt. A fiatal vakok ottani intézetében, a kórusban találkoztak és ismerkedtek össze, ami egyrészt házassághoz, másrészt egy életre szóló közös zenei program kialakulásához vezetett. Egyre erősödő helyi ismertség után a világzenei slágerlistákra azonban csak pár évvel ezelőtt került föl a nevük - egészen pontosan a 2004-es Dimanche a Bamako (Vasárnap Bamakóban) című lemezükkel, amelynek az elkészítésébe és közös koncertfellépéseken a népszerűsítésébe Manu Chao is bekapcsolódott. Közvetlenül a fellépésük előtt kérdeztük őket, a Sziget Fesztivál pénteki, harmadik napján.

Öten bújnak a padló alatt. Fölöttük a francia gazda és egy náci tiszt szócsatázik. Ez Hans Landa ezredes, a rettegett "zsidóvadász" nagy belépője. Micsoda választékosság, micsoda szörnyeteg! Latabár Kálmán és Hannibal Lecter kézfogója egy élére vasalt SS-uniformisban.

A Tiszta románc és a Született gyilkosok forgatókönyvírójának, a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, a Jackie Brown, a Kill Bill, a Grindhouse: Halálbiztos rendezőjének megjelenésünk napján kerül a mozikba legújabb dobása, a második világháborúban játszódó Becstelen Brigantyk. Az Oscar-díjas, Arany Pálma-díjas rendezővel Cannes-ban beszéltünk.

A könnyűzenei színtéren az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai sikertörténete egyértelműen az érdi Bakery stúdióé, amely egy házi felvételek készítésére szánt helyiségből lett ismert lemezstúdió, ahol egyaránt készülnek popprodukciók (például a Zanzibar vagy a No Thanx anyagai), illetve külföldi mércével mérve is kiváló hangzású rockfelvételek (egyebek közt az Isten Háta Mögött, a Blind Myself vagy a Subscribe utóbbi lemezei). Varga Zoltánnal, a stúdió tulajdonosával és producer-hangmérnökével az egykor pár négyzetméteres teremből ma már komoly komplexummá épült Bakeryben beszélgettünk, miközben a háttérben a Subscribe két gitárosa épp az MTV Icon-os fellépésükre készült egy Edda-dallal.

A néptáncegyüttesek, ha közönséget, támogatást akarnak, vagy a turistaműsort választják, vagy a historizáló revüt, de akad olyan társulat is, amely megpróbál korszerű tartalmat generálni. Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) egy ideje nyitott a kortárs befogadására is - jó példa rá Labirintus és Édeskeserű című két legutóbbi műsoruk. A nyitás nehézségeiről beszélgettünk Mihályi Gábor táncos-koreográfussal, aki 1986 óta tagja a társulatnak, 1996 óta pedig művészeti vezetője.

A lé meg a Lola, a Parfüm: Egy gyilkos története, A gyilkosok is a mennyországba mennek, A harcos és a hercegnő és a Párizs, szeretlek! 44 éves rendezője elkészítette első nagy hollywoodi stúdiófilmjét. A bűn árfolyama című thriller Clive Owennel a főszerepben e héttől DVD-n nálunk is elérhető. A Berlinalén beszélgettünk.

2003 óta a Royal Shakespeare Company (RSC) színpadainak teljes átépítésén és a színház belső működésének átszervezésén dolgozik. A háromfázisú átépítés az ideiglenes játszóhely, a Courtyard Theatre felépítésével kezdődött, amelyet az új irodaház, próbatermek és a gyermekeknek létrehozott játszóház kialakítása követett. A projekt az új Royal Shakespeare Theatre átadásával zárul 2010-ben, amelynek mintájául a Courtyard térszínpada szolgál.

Amióta New York sincs már olyan ellenőrizhetetlenül messze, meggyőzően kell ahhoz bűnösvárosozni, hogy elhiggyük; az alvilág egy manhattani szuvenírshop titkos helyiségében kezdődik, ahová a kínai kasszírnő balján nyíló rejtekajtón lehet bejutni.

A Torontóban élő, de átmenetileg Berlinben állomásozó Aidan Baker a kísérleti gitárzene élharcosa. A gitárhangokból szőtt sűrű zajfüggöny a szakterülete, sok-sok lemezén ebből kínál mindig izgalmas ízelítőt. Legismertebb, Nadja nevű formációjával múlt héten adott koncertet a budapesti Ciprusban. Élete párjával, Leah Buckareff basszusgitárossal duóban fürdették meg csengő-bongó hangmasszájukban a kisszámú, ám annál lelkesebb hallgatóságot. A csendes, mosolygós zenészt a koncert előtt kérdeztük.