Harmadnapon bekopog - Sam Raimi: Pokolba taszítva

  • Greff András
  • 2009. augusztus 13.

Film

Az elmúlt harminc-negyven év legjelentősebb amerikai zsánerfilmes rendezői számára a filléres horror, ha foglalkoztak vele egyáltalán, általában az inasévek záróakkordját jelentette, a muszáj kunsztot a komolyabbnak hitt próbatételek előtt - gondoljunk csak a Corman-óvodában felcseperedő Coppola vagy Curtis Hanson indulására. Sam Raimi viszont nem a filmművészet szentélyének vértől piszkos előcsarnokát látta a zsánerben, hanem a létező műfajok legjobbikát, amelyben a legtöbb lehetőség adódik a förtelmes és a mulatságos szemérmetlen audiovizuális stimulációhoz vezető összeházasítására. 1981-es első rendezése, a Gonosz halott a groteszk művészet gyöngyszeme - és a levágott, nedvedző testrészekből, fura plánokból és a lehető legdinamikusabb kameramozgásból egybegyúrt, olajfekete humorral befröcskölt remeklés bizarrságára még rápakolt egy lapáttal a 87-es, folytatásnak álcázott remake-ben. A rokonszenves rendező a 90-es években aztán eltávolodott a horrortól, de olykor-olykor határozott és megnyugtató jelzéseket küldött arról, hogy szívéhez továbbra is közel állnak az elvetemült borzalomáriák: idézetekből szőtt westernjében (Gyorsabb a halálnál) egy koponyába robbantott méretes lyuk premier plánja, a Pókember 2.-ben pedig a gonosz ébredését bemutató, zaklatott zoomokkal megbolondított vérbeli trash-betét tanúskodott a nem szűnő, ám átmenetileg elfojtani kényszerült vágyakról. Aligha meglepő hát, hogy tízegynéhány évnyi, eredményekben tagadhatatlanul dús tévelygés után Raimi végül megragadta a visszatérés fonalát.

Testvérével írt új művének szüzséje végtelenül szimpla: miután a jobb sorsra érdemes csinovnyiklányt meggondolatlan lépése miatt megátkozza egy (magyar nyelven szitkozódó) cigányasszony, a lánynak három napja marad arra, hogy lerázza magáról a rontást, mielőtt bekopogtatna ajtaján a lelkekkel táplálkozó, szemrevaló kecskefejet viselő démon. A Pokolba taszítva kétségkívül a toposzok filmje, csakhogy egy horror minőségét nem az originalitási foka (és pláne nem az intellektuális töltete) határozza meg: a hatásosságért sokkal inkább a technikai tudás és az attitűd szavatol. Raiminél egyikre sem lehet panasz: az időzítés, a tempóváltások kifogástalanok (meg lehet ijedni többször is), a gátlástalansági faktor pedig, ha a húsz évvel ezelőtti élőhalottas mulatságok szintjét nem is éri el, igen jelentős - a váladékban dagonyázás elegyítése az arcpirító burleszkkel nyilvánvalóan több kilométernyi távolságra van a jó ízlés (nevetségesen maradi) fogalmától.

Sam Raimi hamisítatlan gyermeki lélek, ami alapvetően két dolgot jelent. Egyfelől elég mulatságos infantilizmust: a film vaskos akcentusú bevándorlói például egytől egyig titokzatos, mágikus tudással zsonglőrködő, mesebeli népségeknek vannak ábrázolva - a nyelvünket törő cigányasszony mellett feltűnik egy indiai jós, valamint egy szláv segéderővel dolgozó latinó spiritiszta is. Másrészt ritkán észlelhető játékosságot: talán nincs is olyan jelenet, amit ne dobna fel egy-egy hallatlan nonsalansszal odatett formai stiklivel, és a Volt egyszer egy vadnyugat óta alighanem ebben a filmben van a legjobb szerep, amit egy légynek osztottak ki. Ráadásul a (valaha) divatos rendezők közelmúltban elkövetett B filmes próbálkozásaival ellentétben Raimi munkáját nem jellemzi az önelégültség: a Pokolba taszítva szívből jövő, egyszerű, olcsó és faragatlan mozi - maradéktalanul kimeríti a bűnös élvezet ideáját.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.