Harmadnapon bekopog - Sam Raimi: Pokolba taszítva

  • Greff András
  • 2009. augusztus 13.

Film

Az elmúlt harminc-negyven év legjelentősebb amerikai zsánerfilmes rendezői számára a filléres horror, ha foglalkoztak vele egyáltalán, általában az inasévek záróakkordját jelentette, a muszáj kunsztot a komolyabbnak hitt próbatételek előtt - gondoljunk csak a Corman-óvodában felcseperedő Coppola vagy Curtis Hanson indulására. Sam Raimi viszont nem a filmművészet szentélyének vértől piszkos előcsarnokát látta a zsánerben, hanem a létező műfajok legjobbikát, amelyben a legtöbb lehetőség adódik a förtelmes és a mulatságos szemérmetlen audiovizuális stimulációhoz vezető összeházasítására. 1981-es első rendezése, a Gonosz halott a groteszk művészet gyöngyszeme - és a levágott, nedvedző testrészekből, fura plánokból és a lehető legdinamikusabb kameramozgásból egybegyúrt, olajfekete humorral befröcskölt remeklés bizarrságára még rápakolt egy lapáttal a 87-es, folytatásnak álcázott remake-ben. A rokonszenves rendező a 90-es években aztán eltávolodott a horrortól, de olykor-olykor határozott és megnyugtató jelzéseket küldött arról, hogy szívéhez továbbra is közel állnak az elvetemült borzalomáriák: idézetekből szőtt westernjében (Gyorsabb a halálnál) egy koponyába robbantott méretes lyuk premier plánja, a Pókember 2.-ben pedig a gonosz ébredését bemutató, zaklatott zoomokkal megbolondított vérbeli trash-betét tanúskodott a nem szűnő, ám átmenetileg elfojtani kényszerült vágyakról. Aligha meglepő hát, hogy tízegynéhány évnyi, eredményekben tagadhatatlanul dús tévelygés után Raimi végül megragadta a visszatérés fonalát.

Testvérével írt új művének szüzséje végtelenül szimpla: miután a jobb sorsra érdemes csinovnyiklányt meggondolatlan lépése miatt megátkozza egy (magyar nyelven szitkozódó) cigányasszony, a lánynak három napja marad arra, hogy lerázza magáról a rontást, mielőtt bekopogtatna ajtaján a lelkekkel táplálkozó, szemrevaló kecskefejet viselő démon. A Pokolba taszítva kétségkívül a toposzok filmje, csakhogy egy horror minőségét nem az originalitási foka (és pláne nem az intellektuális töltete) határozza meg: a hatásosságért sokkal inkább a technikai tudás és az attitűd szavatol. Raiminél egyikre sem lehet panasz: az időzítés, a tempóváltások kifogástalanok (meg lehet ijedni többször is), a gátlástalansági faktor pedig, ha a húsz évvel ezelőtti élőhalottas mulatságok szintjét nem is éri el, igen jelentős - a váladékban dagonyázás elegyítése az arcpirító burleszkkel nyilvánvalóan több kilométernyi távolságra van a jó ízlés (nevetségesen maradi) fogalmától.

Sam Raimi hamisítatlan gyermeki lélek, ami alapvetően két dolgot jelent. Egyfelől elég mulatságos infantilizmust: a film vaskos akcentusú bevándorlói például egytől egyig titokzatos, mágikus tudással zsonglőrködő, mesebeli népségeknek vannak ábrázolva - a nyelvünket törő cigányasszony mellett feltűnik egy indiai jós, valamint egy szláv segéderővel dolgozó latinó spiritiszta is. Másrészt ritkán észlelhető játékosságot: talán nincs is olyan jelenet, amit ne dobna fel egy-egy hallatlan nonsalansszal odatett formai stiklivel, és a Volt egyszer egy vadnyugat óta alighanem ebben a filmben van a legjobb szerep, amit egy légynek osztottak ki. Ráadásul a (valaha) divatos rendezők közelmúltban elkövetett B filmes próbálkozásaival ellentétben Raimi munkáját nem jellemzi az önelégültség: a Pokolba taszítva szívből jövő, egyszerű, olcsó és faragatlan mozi - maradéktalanul kimeríti a bűnös élvezet ideáját.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.