Az alja - "Náci-sexploitation" filmek

Film

A Becstelen Brigantykban Quentin Tarantino nemcsak előbbre hozza, de alaposan át is írja a Harmadik Birodalom végóráit. A nácik, noha újdonságnak számítanak a Tarantino-háztájiban, visszatérő szereplői voltak a rendező által is nagyra becsült, hetvenes években dívó grindhouse-mozgalomnak. Legelvetemültebb filmes példányaik saját műfaji címkét is kaptak: a horogkeresztek árnyékában elkövetett kegyetlenkedések, orgiák és emberkísérletek aktáira az utókor a "náci-sexploitation" filmek pecsétjét nyomta.
false

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez 2007-es négykezesében, a Halálbiztost és a Terrorbolygót összefogó Grindhouse-ban már felbukkantak az erőszakban és szexben tobzódó B filmek vérszomjas nácijai. A horogkeresztek nem főműsoridőben, hanem a filmekhez forgatott álelőzetesek egyikében, a Rob Zombie rendezte Werewolf Women of the SS (Az SS vérfarkasnői) című, néhány perces műfaji megemlékezésben szabadultak el, szeretetteljes utalásképpen a náci-sexploitation kérészéletű műfajára, és annak divatot teremtő díszpéldányára, az 1975-ös Ilsa, She Wolf of the SS (Ilsa, az SS nőstény farkasa) című nagyszabású ízlésficamra.

Míg a többi hamis trailer a mainstreambe átmentett műfajokból űzött tréfát (Rodriguez épp most forgat egész estés mozit saját előzeteséhez, a Machetéhez), csekély az esélye annak, hogy az Ilsa szellemével játszó szösszenetnek akadnak majd fősodorbeli követői. Ahhoz a kora hetvenes évek sokat tárgyalt (nyugati) légköre és sok mindent megengedő filmipari mozgásai kellettek, hogy Ilsa, a haláltábort irányító kegyetlen kebelcsoda belovagoljon - egy szerény teljesítőképességű rabon - a filmvászonra. Az aktust követően Ilsa a szoftszexfilmek követelményei szerint ábrándos tekintettel zuhanyt vesz, a következő jelenetben azonban már tetőtől talpig náci uniformisban osztja a parancsokat: alkalmi szexpartnerét női pribékjei kezére adja, az árja kezek pedig nem hibáznak, amikor egy Hitchcockot is megidéző jelenetben kasztrálniuk kell az ágyban rosszul teljesítő áldozatot.

false

Nehéz elképzelni, de mindez csupán a gyenge idegzetűeket kímélő kezdet, mert már úton egy válogatott emberkísérletekre szánt, friss női transzport - alkalmas pillanat, hogy az esetleges mellékhatások elkerülése végett felkeressük körzeti filmtörténészünket, akitől kímélő tárgyilagossággal megtudhatjuk, hogy az Ilsa rossz ízlésben mérföldkövet állító buldózeres tabudöntögetése közvetlen utózmánya az ugyancsak ekkoriban fénykorát élő ún. női börtönfilmnek. Csikóéveiben Jonathan Demme is letett egy ilyet Börtönterror címmel Roger Corman szemeteskosarat formázó asztalára, Demme-hez hasonlóan jó útra tért, szalonképes rendezővel azonban a náci-sexploitation nem büszkélkedhet. Pedig, ha hihetnénk a film eleji feliratnak, az Ilsához vezető út csupa jó szándékkal és oktatási céllal volt kikövezve, a produceri üzenet ugyanis arról tájékoztat, hogy a készítőket a történelmi tények tisztelete és a hasonló embertelenségek útját álló emlékeztetés vágya vezérelte. Ez az alkotói igény nyilván általánosan elterjedt volt a zsigeri szórakoztatásra hajtó korabeli trashfilmkészítők körében, ám valamelyest aláássa a szöveg hitelét, hogy azt David F. Friedman producer nem a saját nevén, hanem Herman Traegerként szignálta.

Don Edmonds rendező és az Ilsát domborító Dyanne Thorne viszont nem volt ilyen elővigyázatos, ők mindketten a saját nevükön szerepeltek a stáblistán. A főművét kilenc napon át (lehasznált tévésorozat-díszletekben) forgató Edmondsnak mindenesetre megadatott az utókor s vele Tarantino tisztelete (az örökös trashfilmrendező co-producerként fel is tűnik a Tiszta románc stáblistáján), Thorne azonban utólag, ugyan nem túl neheztelő hangon, de azért elpanaszolta, hogy áldott jóhiszeműségének esett áldozatul. Elmondása szerint a forgatókönyv számos bekezdésnél homályosan fogalmazott; az évtizedek múltán visszaemlékező díva nyilván azokra a történelmi felvilágosító részekre gondolt, amelyek (pl. a meztelenkedéssel tarkított csonkolások - csak hogy egy szalonképesebb epizódot kiemeljünk) oly nagy sikert arattak az amerikai filmszemét európai felvevőpiacain. Noha Németországban Ilsát betiltották, Nyugat-Európa más országaiban, illetve Kanadában nagy keletje volt az SS telt keblű farkasának, akinek minden kínzóeszköz - egy elektromos sokkolóként használt vibrátort is ideértve - remekül állt a kezében. A megkésett amerikai bemutató alkalmával a New York Times és a Variety is kiemelt oldalain kérte ki magának e rettenetet, amivel sikerült felkelteni az értelmiségi közönség érdeklődését: Ilsa ezzel végképp révbe ért, s noha a film végén halállal lakolt bűneiért, a folytatásokban többek között olajsejkek háremfelügyelőjeként és Szibéria nőstény tigriseként tért vissza eredeti szakmájához. Õ a mi Kennynk - jegyezte meg elégedetten Friedman úr, utalva a South Park minden epizódban elhalálozó karakterére.

false

Európai rajongói közül Ilsa megbecsülésében az olaszok mentek a legmesszebb: ők nemcsak átvették a megbotránkoztató szabadalmat, de a náci-sexploitation helybeli hajtásai (olyan őszinte címekkel, mint a Lager SSadis Kastrat Kommandatur vagy a Gestapo's Last Orgy) még le is iskolázták az alulmúlhatatlannak hitt ilsai rossz ízlést. Noha a műfaj hamarosan elvirágzott, az SS nőstény farkasát övező kultusz a mai napig töretlen. Ékes bizonyítéka ennek, hogy amikor a Tarantino/Rodriguez-féle Grindhouse kapcsán a berlini Central Kinóban (a belváros kuriózumokra mindig fogékony, bevállalós artmozijában) Grindhouse-napokat rendeztek, a Rosenthaler strassei kultmoziban táblás ház várta, hogy elinduljon az Ilsa megsárgult kópiája. Miként a filmet felkonferáló mozivezető megjegyezte: van abban valami bizarr, hogy ennyien gyűltünk ma itt össze Berlin közepén, egy szexéhes, szadista SS-vezérről szóló 30 éves film vetítésén. Az értelmiségi színezetű közönség vette a lapot, és felszabadultan nevetett. Utoljára az este során.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.