Az alja - "Náci-sexploitation" filmek

Film

A Becstelen Brigantykban Quentin Tarantino nemcsak előbbre hozza, de alaposan át is írja a Harmadik Birodalom végóráit. A nácik, noha újdonságnak számítanak a Tarantino-háztájiban, visszatérő szereplői voltak a rendező által is nagyra becsült, hetvenes években dívó grindhouse-mozgalomnak. Legelvetemültebb filmes példányaik saját műfaji címkét is kaptak: a horogkeresztek árnyékában elkövetett kegyetlenkedések, orgiák és emberkísérletek aktáira az utókor a "náci-sexploitation" filmek pecsétjét nyomta.
false

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez 2007-es négykezesében, a Halálbiztost és a Terrorbolygót összefogó Grindhouse-ban már felbukkantak az erőszakban és szexben tobzódó B filmek vérszomjas nácijai. A horogkeresztek nem főműsoridőben, hanem a filmekhez forgatott álelőzetesek egyikében, a Rob Zombie rendezte Werewolf Women of the SS (Az SS vérfarkasnői) című, néhány perces műfaji megemlékezésben szabadultak el, szeretetteljes utalásképpen a náci-sexploitation kérészéletű műfajára, és annak divatot teremtő díszpéldányára, az 1975-ös Ilsa, She Wolf of the SS (Ilsa, az SS nőstény farkasa) című nagyszabású ízlésficamra.

Míg a többi hamis trailer a mainstreambe átmentett műfajokból űzött tréfát (Rodriguez épp most forgat egész estés mozit saját előzeteséhez, a Machetéhez), csekély az esélye annak, hogy az Ilsa szellemével játszó szösszenetnek akadnak majd fősodorbeli követői. Ahhoz a kora hetvenes évek sokat tárgyalt (nyugati) légköre és sok mindent megengedő filmipari mozgásai kellettek, hogy Ilsa, a haláltábort irányító kegyetlen kebelcsoda belovagoljon - egy szerény teljesítőképességű rabon - a filmvászonra. Az aktust követően Ilsa a szoftszexfilmek követelményei szerint ábrándos tekintettel zuhanyt vesz, a következő jelenetben azonban már tetőtől talpig náci uniformisban osztja a parancsokat: alkalmi szexpartnerét női pribékjei kezére adja, az árja kezek pedig nem hibáznak, amikor egy Hitchcockot is megidéző jelenetben kasztrálniuk kell az ágyban rosszul teljesítő áldozatot.

false

Nehéz elképzelni, de mindez csupán a gyenge idegzetűeket kímélő kezdet, mert már úton egy válogatott emberkísérletekre szánt, friss női transzport - alkalmas pillanat, hogy az esetleges mellékhatások elkerülése végett felkeressük körzeti filmtörténészünket, akitől kímélő tárgyilagossággal megtudhatjuk, hogy az Ilsa rossz ízlésben mérföldkövet állító buldózeres tabudöntögetése közvetlen utózmánya az ugyancsak ekkoriban fénykorát élő ún. női börtönfilmnek. Csikóéveiben Jonathan Demme is letett egy ilyet Börtönterror címmel Roger Corman szemeteskosarat formázó asztalára, Demme-hez hasonlóan jó útra tért, szalonképes rendezővel azonban a náci-sexploitation nem büszkélkedhet. Pedig, ha hihetnénk a film eleji feliratnak, az Ilsához vezető út csupa jó szándékkal és oktatási céllal volt kikövezve, a produceri üzenet ugyanis arról tájékoztat, hogy a készítőket a történelmi tények tisztelete és a hasonló embertelenségek útját álló emlékeztetés vágya vezérelte. Ez az alkotói igény nyilván általánosan elterjedt volt a zsigeri szórakoztatásra hajtó korabeli trashfilmkészítők körében, ám valamelyest aláássa a szöveg hitelét, hogy azt David F. Friedman producer nem a saját nevén, hanem Herman Traegerként szignálta.

Don Edmonds rendező és az Ilsát domborító Dyanne Thorne viszont nem volt ilyen elővigyázatos, ők mindketten a saját nevükön szerepeltek a stáblistán. A főművét kilenc napon át (lehasznált tévésorozat-díszletekben) forgató Edmondsnak mindenesetre megadatott az utókor s vele Tarantino tisztelete (az örökös trashfilmrendező co-producerként fel is tűnik a Tiszta románc stáblistáján), Thorne azonban utólag, ugyan nem túl neheztelő hangon, de azért elpanaszolta, hogy áldott jóhiszeműségének esett áldozatul. Elmondása szerint a forgatókönyv számos bekezdésnél homályosan fogalmazott; az évtizedek múltán visszaemlékező díva nyilván azokra a történelmi felvilágosító részekre gondolt, amelyek (pl. a meztelenkedéssel tarkított csonkolások - csak hogy egy szalonképesebb epizódot kiemeljünk) oly nagy sikert arattak az amerikai filmszemét európai felvevőpiacain. Noha Németországban Ilsát betiltották, Nyugat-Európa más országaiban, illetve Kanadában nagy keletje volt az SS telt keblű farkasának, akinek minden kínzóeszköz - egy elektromos sokkolóként használt vibrátort is ideértve - remekül állt a kezében. A megkésett amerikai bemutató alkalmával a New York Times és a Variety is kiemelt oldalain kérte ki magának e rettenetet, amivel sikerült felkelteni az értelmiségi közönség érdeklődését: Ilsa ezzel végképp révbe ért, s noha a film végén halállal lakolt bűneiért, a folytatásokban többek között olajsejkek háremfelügyelőjeként és Szibéria nőstény tigriseként tért vissza eredeti szakmájához. Õ a mi Kennynk - jegyezte meg elégedetten Friedman úr, utalva a South Park minden epizódban elhalálozó karakterére.

false

Európai rajongói közül Ilsa megbecsülésében az olaszok mentek a legmesszebb: ők nemcsak átvették a megbotránkoztató szabadalmat, de a náci-sexploitation helybeli hajtásai (olyan őszinte címekkel, mint a Lager SSadis Kastrat Kommandatur vagy a Gestapo's Last Orgy) még le is iskolázták az alulmúlhatatlannak hitt ilsai rossz ízlést. Noha a műfaj hamarosan elvirágzott, az SS nőstény farkasát övező kultusz a mai napig töretlen. Ékes bizonyítéka ennek, hogy amikor a Tarantino/Rodriguez-féle Grindhouse kapcsán a berlini Central Kinóban (a belváros kuriózumokra mindig fogékony, bevállalós artmozijában) Grindhouse-napokat rendeztek, a Rosenthaler strassei kultmoziban táblás ház várta, hogy elinduljon az Ilsa megsárgult kópiája. Miként a filmet felkonferáló mozivezető megjegyezte: van abban valami bizarr, hogy ennyien gyűltünk ma itt össze Berlin közepén, egy szexéhes, szadista SS-vezérről szóló 30 éves film vetítésén. Az értelmiségi színezetű közönség vette a lapot, és felszabadultan nevetett. Utoljára az este során.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.