Az ilyen alvilágok utoljára P. Howardnál élték fénykorukat, de a Bunyó készítõinek szeme elõtt vélhetõen nem õ, hanem azok a legendás New York-filmek lebegtek, melyekbõl minden filmfõiskolás párás tekintettel idéz a büfében. Hitelességben kábé ide, a büféig jutunk, vagy az Empire Dinerig, ami kábé olyan, mintha egy magyar filmben a Gerbeaud-t mutogatnák, mint a munkásosztály kedvelt kiülõsét. Ám ha csak ennyi lenne, de a keménykedésnek maguk a keménykedõk adják a legnagyobb pofont; a népmesei legkisebb fiú, aki egy szál sporttáskával költözött fel a nagyvárosba, és a kispályás menedzseralkat, aki hamar felfedezi benne a született utcai harcost. A fiú nem ijed meg a saját árnyékától, de a városétól sem: "Engem ez a város nem ijeszt meg" - és összeszorított fogazattal edz (ez is amolyan New York-i dolog lehet) egy forgalomban lévõ metrókocsiban. És jönnek a mecscsek, brooklyni templomban, a koreaiak márványtermében, harlemi sikátorban és egy manhattani penthouse-lakásban: közelharcot fényképezni ma már külön szakma (lásd Bourne-filmek), de errõl mintha elmulasztották volna értesíteni az alkotókat. 'k persze esküsznek az autentikusságra, amit úgy kell elképzelni, mint két tizenévest Brooklyn feliratú pólóban a parkból, akik titokban napok óta fejlesztgetik a környék legmenõbb pacsizását. Az UIP-Duna Film bemutatója * és fél
Figyelmébe ajánljuk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
- narancs.hu
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
- SzSz
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
- - bzs -
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
- - turcsányi -
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.