Film

A fesztivál nagy hatású nyitófilmjének (A szeméthegyen túl) alkotója nem ma kezdte a pályát, operatőrként vagy segédoperatőrként számos dokumentum- és játékfilmet jegyez. Olyan neves filmesekkel volt alkalma együtt dolgozni, mint Miroslav Ondrícek, Tami Reiker, Edet Belzberg vagy Albert Maysles...

A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválként határozza meg önmagát, de a hetedik évébe lépő rendezvény programja azt mutatja, hogy a lehető legtágasabban értelmezi az emberi jogot. És erre alapos indoka van: a jog szabályozó szerepét a társadalomban, mindenfajta emberi közösségben aligha lehet túlbecsülni. A jogállam értelmét és értékét semmi sem bizonyítja szemléletesebben, mint a hiánya. A súlyos justizmordok, de akár az igazságszolgáltatás kisebb anomáliái is a társadalom működési zavarára utalnak, és a dokumentumfilmnél még nem találtak fel jobb műfajt arra, hogy konkrét emberi sorsokon, helyzeteken keresztül, átélhető formában szembesüljünk közös gondjainkkal.

A neves németországi török alkotó filmje szigorúan a Fradi-kolbász receptje (mindent bele!) szerint építkezik: van benne, mi szem-szájnak ingere, főként klisék, kisember, kis felemelkedés, kis bukás, kis szerelem, nagy szakítás, kis halál, mesébe illő szerencse és kifordítható happy end, meg persze a központi jófej-nyilvántartásba való felvételhez kötelező Udo Kier. Ettől függetlenül egész jópofa kis vígjáték.

Arisztokratikus brit beszédmodor, németalföldi festők képeire illő arc, pedigrés családnév, 28 esztendő és egy Golden Globe-jelölés. Sir Peter Hall rendező és Maria Ewing operaénekes lánya most a Tolvajok városában viszi a főszerepet. A Vicky Cristina Barcelona, a Frost/Nixon vagy A tökéletes trükk sztárjával a Berlinalén beszéltünk.

A kicsit erőltetetten math metalnak nevezett, követhetetlenül komplex zenét tartalmazó 1999-es Calculating Infinity lemezzel komoly underground sikert arató, majd az azt követő, emészthetőbb énekdallamokra és dalstruktúrákra épülő, ugyanakkor továbbra is gyilkosan technikás zenét tartalmazó Miss Machine és Ire Works anyagokkal világszerte ismertté vált amerikai Dillinger Escape Plan másodszor járt Budapesten: múlt szerdán az idén megjelent Option Paralysis című lemezüket mutatták be a Dürer kertben. A Narancs kérdéseire a színpadon fékevesztetten őrjöngő zenekar alapító tagja és zenei agya, Ben Weinman gitáros (képünkön középen) válaszolt.

Az olasz-amerikai Joe Bonamassa apja hangszerüzletében, hatalmas lemezgyűjtemény mellett nőtt fel. Négyévesen kezdett gitározni, mire hat lett, már fejből nyomta Jimi Hendrix Voodoo Childját. Szinte minden blues-rock albuma vezette a Billboard slágerlistákat. Manapság új bandájával, a Black Country Communionnal is tágítja (Derek Sherinian, Jason Bonham és Glenn Hughes társaságában) a műfaj határait. Október 28-án a Petőfi Csarnokban immár harmadszor győződhetünk meg élőben a harminchárom éves zenész stílusérzékéről.

2003-ban ő volt a legmenőbb első filmes: a Rekonstrukció aratott Cannes-ban, és egy Európai Filmdíj is eltalálta. Két film (Allegro, Offscreen) és némi mellőzöttség elteltével Christoffer Boe visszatér a hazai mozikba: a Minden rendben lesz a megjelenésünk napján érkezik.

A csodaváró zarándokok fő célja, Lourdes mára katolikus Disneylanddé, Las Vegas neonfényeivel vetekedő bazárrá terebélyesedett. Szabad-e üzletet csinálni a gyógyulásra vágyó beteg emberek hitéből? Többek között erre keresi a választ a megjelenésünk napján induló Lourdes című film (egy fontos epizódszerepben Tóth Orsival). S erről beszélgettünk az alkotókkal is, előbb a rendezővel, majd a főszereplővel.

A 12. Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonja egyértelmű siker. Nemcsak a leglátogatottabb nemzeti pavilonnak számít, de a legolvasottabb, rangos amerikai építészeti újság, az Architectural Review képeslap méretű fotót is közölt róla.

A héten mozikba kerülő Kolorádó Kidben '56-os pesti vagányt játszik, a Zuhanórepülésben 2007-eset. Utóbbi alakításáért részt vehetett a Berlinale Shooting Stars-programjában, az itt szerzett ismeretségek pedig azóta is kamatoznak; legutóbb például Peter Weir új filmjének castingjára szólt a meghívás.

Solymosi Tari Emőkének három könyve jelent már meg Lajtha Lászlóról, Bartók és Kodály kortársáról, akit a nagyközönség mindmáig alig ismer. A "...magam titkos szobája" Lajtha vígoperáját elemzi, a friss Két világ közt beszélgetéseket tartalmaz Lajtha családtagjaival, barátaival, munkatársaival és tanítványaival, A kockás füzet pedig a Lajthát 1953-63 közti népzenegyűjtő útjaira textológusként elkísérő Erdélyi Zsuzsanna feljegyzéseinek sajtó alá rendezése.

Fotósorozatai és videoinstallációi tették nemzetközileg elismert művésszé: a héten mozikba kerülő Nők férfiak nélkül a New Yorkban élő iráni képzőművész első mozifilmje. A rendezőnővel az Uránia Filmszínház kávézójában beszélgettünk.