Legfőként jól mesélhető, figyeljenek csak: Zinos, a görög fiatalember egy hodályban kialakított éttermet (ez a Soul Kitchen) üzemeltet Hamburg ipari negyedében, "az étlapon negyven fogás, de mindegyiknek ugyanolyan íze van", s mind félkész alapanyagokból készül. A Görögországból hozott mosogatógép időnként összetöri a porcelánedényeket. Ráadásul Zinosnak egyéb problémái is vannak: például porckorongbaja (jön Gryllus Dorka). A barátnője, Nadine épp Sanghajba készül tudósítónak, nyakán lóg az adóhatóság (jön Kier), nem beszélve Iliasról, a bátyjáról, akinek munka kell, hogy napközben elhagyhassa a börtönt (betörésért ül, amiben egyébként elég jó). Zinos Nadine búcsúvacsorájára tartva összefut régi iskolatársával, Thomas Neumannal, s Thomas foga hamarosan megfájdul Zinos bejzlijére...
A film eredeti címének (Soul Kitchen) helyes és illedelmesen hagyománytisztelő magyar interpretációja nyilván az lett volna, hogy Bazi nagy Soul Kitchen. Hiszen Joel Zwick, alkalmasint Nia Vardalos 2002-es nekiveselkedése, a My Big Fat Greek Wedding (Bazi nagy görög lagzi) óta minden nagy levegővel, nekifutásból elindított, magukat sűrűn vehemensnek mutató népcsoportok tömeges részvételével leírható marháskodás így indít: Bazi nagy olasz, latin, gringó, anyámkínja... Ha a keresőbe beírjuk Aramis szolgájának nevét, akkor is ezek jönnek fel.
Ha mást nem, Fatih Akin most megmutatta: a filmkészítés ezen al-alcsoportozatában jobb, ha számolnak vele. S megállapíthatjuk, a nagy átlagnál kétségkívül jobban csinálja. S ez voltaképpen jó hír, meglehet, hogy hősünk révbe ért, megtalálta a helyét, mert korábbi - kitüntetésekkel sűrűn elhalmozott - munkái (Fallal szemben; A másik oldalon) bár olykor felkavarónak mutatkoztak, szakáguk legjobbjának vakmerőség lenne őket minősíteni.
Forgalmazza a Budapest Film
