Semmiből semmit – Csak színház és más semmi

  • Gera Márton
  • 2016. január 11.

Film

A színésznő hisztizik, az írónő nem akar írni, az újságírót megverik – kisülhet-e ebből bármi jó? Megnéztük az új magyar sorozat nyitányát.

Nagy szükség volna egy valódi magyar komédiasorozatra: olyanra, amely nem akarja kényszeresen bizonyítani, hogy mi is tudunk ám ilyen áldokumentum-szerű valamiket csinálni – igen, valamennyire tényleg tudunk, csak évekkel az elődök után. Szóval olyasféle könnyed dologra volna szükség, mint amilyen például az ügyes Egynyári kaland volt. Nos, a Csak színház és más semmi első része után az látszik, hogy erre még várni kell.

false

 

Fotó: MTVA

Pedig nem indult rosszul, sőt már az első jelenet előtt elindult, amikor is mindenhol hallani lehetett, hogy a sorozat elődje, a Csak szex és más semmi mekkora nagy siker volt, „120 ezer DVD-t adtak el belőle és csaknem hetven országban forgalmazták”. Persze, ez mind szép és jó, csak sorozat még nem lesz belőle. És mintha erősen a film sikerét szeretnék meglovagolni. Nagyjából hasonlóak a fordulatok, és nagy csinnadrattával hintik el, hogy a fiatal színésznő a rendező szeretője. Jaj, micsoda meglepetés! És hiába ez még csak az első rész, sok a történetszál, néha talán a forgatókönyvírók sem tudták, mit szeretnének némelyikkel kezdeni: az újságíró bonyodalmai csak arra jók, hogy lássuk, milyen csúnya dolgok történhetnek manapság (egy kritikust megvernek az írása miatt).

Amúgy meg nem nagyon történik semmi, a romantikus komédia ismert elemei szép számban sorjáznak: az öregedő színésznő szeretné visszahódítani a férjét, aki viszont fiatalabb lányt szeretne – lehet találgatni, mi lesz az évad végére. Közben meg itt van megannyi tehetséges színész, csak éppen minek, ha néha az a néző érzése a dialógusok hallatán, hogy most léptek ki a Gazdagrét árkádjai alól?

Pedig jut megmosolyogtató pillanat is, de azért elég nagy luxus a készítők részéről, hogy erre fél órát kell várni. Ilyenkor viszont látszik, hogy akkor tud igazán nevettetni a Csak színház és más semmi, amikor hagyja a történetmesélést, és egyszerűen szórakoztatni akar; és valóban, viszonylag jól lehet azon szórakozni, ahogyan az új öltöztető tönkreteszi a színésznő ruháját.

A következő részre talán valami más is jut.

Vetítik vasárnap esténként 21.00 órától a Duna Tv-n.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.