Semmiből semmit – Csak színház és más semmi

  • Gera Márton
  • 2016. január 11.

Film

A színésznő hisztizik, az írónő nem akar írni, az újságírót megverik – kisülhet-e ebből bármi jó? Megnéztük az új magyar sorozat nyitányát.

Nagy szükség volna egy valódi magyar komédiasorozatra: olyanra, amely nem akarja kényszeresen bizonyítani, hogy mi is tudunk ám ilyen áldokumentum-szerű valamiket csinálni – igen, valamennyire tényleg tudunk, csak évekkel az elődök után. Szóval olyasféle könnyed dologra volna szükség, mint amilyen például az ügyes Egynyári kaland volt. Nos, a Csak színház és más semmi első része után az látszik, hogy erre még várni kell.

false

 

Fotó: MTVA

Pedig nem indult rosszul, sőt már az első jelenet előtt elindult, amikor is mindenhol hallani lehetett, hogy a sorozat elődje, a Csak szex és más semmi mekkora nagy siker volt, „120 ezer DVD-t adtak el belőle és csaknem hetven országban forgalmazták”. Persze, ez mind szép és jó, csak sorozat még nem lesz belőle. És mintha erősen a film sikerét szeretnék meglovagolni. Nagyjából hasonlóak a fordulatok, és nagy csinnadrattával hintik el, hogy a fiatal színésznő a rendező szeretője. Jaj, micsoda meglepetés! És hiába ez még csak az első rész, sok a történetszál, néha talán a forgatókönyvírók sem tudták, mit szeretnének némelyikkel kezdeni: az újságíró bonyodalmai csak arra jók, hogy lássuk, milyen csúnya dolgok történhetnek manapság (egy kritikust megvernek az írása miatt).

Amúgy meg nem nagyon történik semmi, a romantikus komédia ismert elemei szép számban sorjáznak: az öregedő színésznő szeretné visszahódítani a férjét, aki viszont fiatalabb lányt szeretne – lehet találgatni, mi lesz az évad végére. Közben meg itt van megannyi tehetséges színész, csak éppen minek, ha néha az a néző érzése a dialógusok hallatán, hogy most léptek ki a Gazdagrét árkádjai alól?

Pedig jut megmosolyogtató pillanat is, de azért elég nagy luxus a készítők részéről, hogy erre fél órát kell várni. Ilyenkor viszont látszik, hogy akkor tud igazán nevettetni a Csak színház és más semmi, amikor hagyja a történetmesélést, és egyszerűen szórakoztatni akar; és valóban, viszonylag jól lehet azon szórakozni, ahogyan az új öltöztető tönkreteszi a színésznő ruháját.

A következő részre talán valami más is jut.

Vetítik vasárnap esténként 21.00 órától a Duna Tv-n.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.