Semmiből semmit – Csak színház és más semmi

  • Gera Márton
  • 2016. január 11.

Film

A színésznő hisztizik, az írónő nem akar írni, az újságírót megverik – kisülhet-e ebből bármi jó? Megnéztük az új magyar sorozat nyitányát.

Nagy szükség volna egy valódi magyar komédiasorozatra: olyanra, amely nem akarja kényszeresen bizonyítani, hogy mi is tudunk ám ilyen áldokumentum-szerű valamiket csinálni – igen, valamennyire tényleg tudunk, csak évekkel az elődök után. Szóval olyasféle könnyed dologra volna szükség, mint amilyen például az ügyes Egynyári kaland volt. Nos, a Csak színház és más semmi első része után az látszik, hogy erre még várni kell.

false

 

Fotó: MTVA

Pedig nem indult rosszul, sőt már az első jelenet előtt elindult, amikor is mindenhol hallani lehetett, hogy a sorozat elődje, a Csak szex és más semmi mekkora nagy siker volt, „120 ezer DVD-t adtak el belőle és csaknem hetven országban forgalmazták”. Persze, ez mind szép és jó, csak sorozat még nem lesz belőle. És mintha erősen a film sikerét szeretnék meglovagolni. Nagyjából hasonlóak a fordulatok, és nagy csinnadrattával hintik el, hogy a fiatal színésznő a rendező szeretője. Jaj, micsoda meglepetés! És hiába ez még csak az első rész, sok a történetszál, néha talán a forgatókönyvírók sem tudták, mit szeretnének némelyikkel kezdeni: az újságíró bonyodalmai csak arra jók, hogy lássuk, milyen csúnya dolgok történhetnek manapság (egy kritikust megvernek az írása miatt).

Amúgy meg nem nagyon történik semmi, a romantikus komédia ismert elemei szép számban sorjáznak: az öregedő színésznő szeretné visszahódítani a férjét, aki viszont fiatalabb lányt szeretne – lehet találgatni, mi lesz az évad végére. Közben meg itt van megannyi tehetséges színész, csak éppen minek, ha néha az a néző érzése a dialógusok hallatán, hogy most léptek ki a Gazdagrét árkádjai alól?

Pedig jut megmosolyogtató pillanat is, de azért elég nagy luxus a készítők részéről, hogy erre fél órát kell várni. Ilyenkor viszont látszik, hogy akkor tud igazán nevettetni a Csak színház és más semmi, amikor hagyja a történetmesélést, és egyszerűen szórakoztatni akar; és valóban, viszonylag jól lehet azon szórakozni, ahogyan az új öltöztető tönkreteszi a színésznő ruháját.

A következő részre talán valami más is jut.

Vetítik vasárnap esténként 21.00 órától a Duna Tv-n.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.