Film

Star Wars: Az utolsó Jedik

  • - kg -
  • 2018. február 20.

Film

Az anonim Star Wars-függők csoportjából jelentjük. 44 éves férfi emelkedik szólásra: Gábor vagyok, Star Wars-függő (elismerő moraj), harmadikosként láttam először a Csillagok háborúját (taps, füttyszó), azóta nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Luke-ra (éljenzés), Leiára (lábdobogás, kurjongatás), Hanra (taps) és Chewie-ra (vastaps). Hát, így megy ez; a körben ülők mind azt a bizonyos első alkalmat akarják újraélni, innen nézve minden újkori dobás csak csalódást kelthet, de ilyen könnyen azért ne adjuk fel a jóízű fanyalgás jogát, miközben azért jobb, ha észben tartjuk, hogy aki ’79-ben szidta a Csillagok háborúját (elég csak fellapozni a Heves Megyei Népújságot), az ma közröhej tárgya. Álljon itt annak, aki 2055-ben olvassa e sorokat, hogy 2017-ben a Star Wars 8. epizódja még nem adta ki a maga teljes zsenialitását, mai, csökött szemmel csak a régi dolgok látszanak működni benne: a fénykard, az Erő, Luke és Leia, meg a feszült várakozás, hogy kedvenc epizodistánk, 2-1B megjelenik-e. Spoiler: nem jelenik meg. Ami ezen túl van, a fiatalok vergődését a tinifilmek atyja, a néhai John Hughes jobb napjain a kisujjából is kirázta anélkül, hogy egyetlen lépegető feltűnt volna a kocsibejáróban. Ha a messzi-messzi galaxisban terapeuták is rendelnének, könnyen lehet, hogy Rey és Kylo késő kamaszkori fájdalmai is hamarabb megoldódnának. Ugyanakkor itt jegyeznénk meg, gondolva a Heves Megyei Népújságra és az eljövendő generációk lenézésére, hogy persze az új rendező pazar munkát végzett: vannak lépegetők, kristályrókák és egy-két tétova jedi is.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.