tévésmaci

Tyúkpör

  • tévésmaci
  • 2021. november 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché hazamentek, rögtön bezárt a kocsma is.

Nem volt standolás, a pincérek nem rakosgatták fel a székeket az asztalokra, mindenki vette szépen a kabátját, a főnök hozta a kulcsot, zárta befelé az ajtót, s maga húzta le a nehéz vasredőnyt, kattintotta rá a lakatot. Aztán irány haza mindenki, nyakak behúzva, fejek leszegve, gallérok feltűrve, lépések szaporázva. Csak a zenészek gyűltek az állomási sarkon karéjba, sustorogni valamit izgatottan, egymás szavába vágva, mint hat felborzolt tollú, izgatott veréb. Mint hat dagadt veréb. Arról lehetett szó, hogy fájront előtt, az utolsó szám után, amikor pakolták már a hangszereiket, Sztupa megvette a prímás hegedűjét, most is idehallatszik a távolodó cincogása. Sokkal többet fizetett érte, mint amit ért, pedig mondtam, hogy Stradivarius, és még a nagyapámtól, a híres Harmadik Ignácz Lacitól kaptam első áldozásra, de Sztupa nem figyelt, amúgy is ismeri ezt a történetet, nem kérdezte az árát, biztosra akarván menni, elővett egy köteg pénzt, aznap éjszaka már nem is az elsőt.

Én tudom, mondta a prímás a köréje gyűlőknek, hogy ilyenkor jobb nem ellenkezni vele. Igen, de mi lesz holnap, mi lesz azzal a rengeteg pénzzel, mi lesz egyáltalán? De Sztupa és Troché már viszonylag messze jártak a keskeny járdán, befelé tartván a faluba. Elöl Troché, félrecsúszott ingmellel és kicsit bizonytalan léptekkel, de ragyogó pofával és a magasba szegezett tekintettel. Mögötte Sztupa tánclépésben, meg-megpördülve a tengelye körül, húzta. Nem volt ügyetlen játékos, Trochét könnyedén tudta követni, még így tánci­kálva-bohóckodva is. Mert a Troché fújta, fújta teli tüdőből, hogy aszongya: Én és a holdvilág, két finom mákvirág… tudta az utolsó betűig, hogyne tudta volna. Egész kellemes volt a baritonja; spicces kántálás, de tán a szenvedély vagy a magas kedv mégis megszépítette, hovatovább imponálóvá tette. Hajnalok hajnalán ugyan nem volt kinek imponálni, bár a pékek már dolgoztak, a segéd utánuk is szaladt egy stanicli forró kiflivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.