tévésmaci

Tyúkpör

  • tévésmaci
  • 2021. november 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché hazamentek, rögtön bezárt a kocsma is.

Nem volt standolás, a pincérek nem rakosgatták fel a székeket az asztalokra, mindenki vette szépen a kabátját, a főnök hozta a kulcsot, zárta befelé az ajtót, s maga húzta le a nehéz vasredőnyt, kattintotta rá a lakatot. Aztán irány haza mindenki, nyakak behúzva, fejek leszegve, gallérok feltűrve, lépések szaporázva. Csak a zenészek gyűltek az állomási sarkon karéjba, sustorogni valamit izgatottan, egymás szavába vágva, mint hat felborzolt tollú, izgatott veréb. Mint hat dagadt veréb. Arról lehetett szó, hogy fájront előtt, az utolsó szám után, amikor pakolták már a hangszereiket, Sztupa megvette a prímás hegedűjét, most is idehallatszik a távolodó cincogása. Sokkal többet fizetett érte, mint amit ért, pedig mondtam, hogy Stradivarius, és még a nagyapámtól, a híres Harmadik Ignácz Lacitól kaptam első áldozásra, de Sztupa nem figyelt, amúgy is ismeri ezt a történetet, nem kérdezte az árát, biztosra akarván menni, elővett egy köteg pénzt, aznap éjszaka már nem is az elsőt.

Én tudom, mondta a prímás a köréje gyűlőknek, hogy ilyenkor jobb nem ellenkezni vele. Igen, de mi lesz holnap, mi lesz azzal a rengeteg pénzzel, mi lesz egyáltalán? De Sztupa és Troché már viszonylag messze jártak a keskeny járdán, befelé tartván a faluba. Elöl Troché, félrecsúszott ingmellel és kicsit bizonytalan léptekkel, de ragyogó pofával és a magasba szegezett tekintettel. Mögötte Sztupa tánclépésben, meg-megpördülve a tengelye körül, húzta. Nem volt ügyetlen játékos, Trochét könnyedén tudta követni, még így tánci­kálva-bohóckodva is. Mert a Troché fújta, fújta teli tüdőből, hogy aszongya: Én és a holdvilág, két finom mákvirág… tudta az utolsó betűig, hogyne tudta volna. Egész kellemes volt a baritonja; spicces kántálás, de tán a szenvedély vagy a magas kedv mégis megszépítette, hovatovább imponálóvá tette. Hajnalok hajnalán ugyan nem volt kinek imponálni, bár a pékek már dolgoztak, a segéd utánuk is szaladt egy stanicli forró kiflivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.