Magyar Narancs: Kanada iráni nagykövetének rezidenciáján bujkál az amerikai konzulátus hat munkatársa az 1979-es iráni forradalom idején: a sikeres kimentésükről szóló Argo-akció végén maga Jimmy Carter is megszólal. Miért?
Ben Affleck: Az ő hangja erősíti meg, hogy valós, megtörtént eseményeket láttunk a filmben. 1997-ben oldották fel a titkosítás hatálya alól az ügyiratokat; persze az ilyesmit nem jelentik be sajtóközleményben, de a Wire magazin felgöngyölítette az esetet, és Hollywood felfigyelt a sztorira. George Clooney vásárolta meg a jogokat, filmet íratott a történetből, és elküldte a forgatókönyvet. Azonnal felhívtam, több órán át magyaráztam neki, hogyan rendezném meg. Az az érzésem, hogy csak azért bízta rám a dolgot, hogy végre letegyem a telefont.
MN: A képregényes nyitómontázs elmagyarázza az iráni forradalom hátterét.
BA: Ha egyből azzal kezdem a filmet, hogy a feldühödött iráni polgárok megtámadják az amerikai nagykövetséget, a nézők nem értenék a történelmi-politikai kontextust.
MN: Mennyit költöttek hozzá a történtekhez?
BA: A valós történetek ritkán illeszkednek a drámák háromfelvonásos szerkezetébe. A film befejezése tartalmazza a legtöbb fiktív elemet. Szükség volt rá, hogy külső eseményekbe vetüljön ki az a feszültség, amit hőseink belül átélnek. Erre szolgált a repülőtéri várakozás felfokozott feszültsége, majd az autós üldözés a felszálló repülőgép körül. Tudtam, hogy kell egy ilyen jelenet, ami jól mutat a filmet beharangozó előzetesben.
MN: Rendezőként mi volt a legnehezebb feladat?
BA: Irigylem azokat, akik úgymond a kamerában forgatnak, pontosan tudják, mit akarnak felvenni, és azt, hogyan fogják összevágni. Én mindig túlforgatok, hogy minél több anyaggal dolgozhassak az utómunka során.
MN: Törökországban forgatott. Honnan jöttek a perzsa szereplők?
BA: Menet közben derült ki, hogy az 1979-es forradalom menekültjei legnagyobb számban Los Angelesben kötöttek ki. Közel félmillióan laknak a városban. Nekik hirdettünk szereplőválogatást. Irtó sokan eljöttek. Törökországban is kerestem fárszi anyanyelvű szereplőket, de senki sem mert részt venni a filmben. Attól tartottak, otthon maradt rokonaiknak bajuk lehet ebből. Kísérletet tettem rá, hogy Iránban is forgassak, legalábbb vágóképeket, amit egy kiküldött operatőr vett volna fel, de nem állt mögöttünk az amerikai külügyminisztérium. Azt mondták, megpróbálhatom felvenni a kapcsolatot az iráni illetékesekkel, de politikai üggyé fog nőni a dolog. Iráni filmes ismerőseim is lebeszéltek. Erre megkértem őket, készítsenek felvételeket számomra, amik segítenek nekünk a helyszínek rekonstruálásában, de nem vállalkoztak erre sem. Be voltak rezelve, érthető okokból.
MN: A filmben látható képregényrajzok a 70-es évekből származnak, vagy újak?
BA: Újak, a mi grafikusaink készítették ezeket. A (filmbéli) Argo-projekt rajzait egy megvalósulatlan film, a Wars of Lightból vettük, amik köré egy egész játékparkot terveztek építeni a producerek. Az eredeti Argo-projekt dizájnját Jack Kirby (A fantasztikus négyes, X-Men) dolgozta ki. Az eBay-en vettem belőle néhány rajzot, de nem rendelkeztünk a jogokkal, hogy a filmben használhassuk őket.
MN: Ez a harmadik rendezése. Élvezi?
BA: Azokat a napokat imádtam a forgatáson, amikor megjelentek a filmbéli Argo-sci-fi szereplői a mókás jelmezeikben. Sokkal élvezetesebb volt, mint ócska járgányokkal küszködni Törökországban. Nagyon be voltam tojva, amikor lehetőséget kaptam a Hideg nyomon (2007) megrendezésére. Az egész forgatás alatt rettenetesen izgultam. Az Argo készítése során is végig feszült voltam: mi van, ha elcseszem a filmet, mindenki erről fog beszélni? Mindig is tervbe volt véve, hogy egy nap rendezni fogok. Annak idején csináltam néhány gyatra diákfilmet. A színészkedést ingyenes filmfőiskolának tekintettem, mert a forgatásokon rengeteg mindent el lehet lesni a rendezőktől. Nemrég Terrence Malickkel dolgoztam. Tőle tanultam meg, hogy elsősorban önmagadnak készíted a filmet. Neked kell elégedettnek lenni vele.
MN: Az Argóban tudatosan tiszteleg a 70-es évek hollywoodi filmjei előtt?
BA: Tanulmányoztam a kor filmjeinek stílusát, mert annak reprodukálása segít a nézővel elhitetni, hogy a 70-es években van. A legjobbaktól loptam, Az elnök embereiből (1976), az Egy kínai bukméker meggyilkolásából (1976), Az algíri csatából (1966). A régi divat szerinti szakáll és frizura viszont az agyamra ment. A gyerekeim is utálták, könyörögtek, hogy nyírjam le.
MN: A Good Will Huntinggal lett világhírű.
BA: Egy csomó gyerekkori haverommal készítettük. Olyan volt, mint egy házimozi. Nem került bele semmiféle megjátszás vagy kivagyiság. Jól éreztük magunkat, a producerek békén hagytak minket. Sikerült az áttörés, és azt hittem, ezentúl minden ilyen simán fog menni - újabb Oscarokat nyerek majd a filmjeimmel! Halvány fogalmam sem volt arról, milyen komplikálttá válik majd az életem.
MN: Mit rendez legközelebb? Felmerült, hogy megfilmesíti Stephen King Justice League című regényét.
BA: Egyelőre az adaptálás nehézségeivel birkózunk, elkészült egy forgatókönyv, ami még túl hosszú. Mindig több projekten dolgozom egyszerre, arra számítva, hogy az egyik csak összejön. Matt-tel (Damon) újra összeállunk!
Az Argo-akcióról szóló kritikánk itt olvasható.
