Film

Mindenki a mennybe megy

  • - izs -
  • 2012. november 30.

Film

"Imádom a román filmeket! Kettőt láttam a Titanicon, egyet meg... most nem jut eszembe a címük, de tudod, volt az, amikor a lakótelepen... párat le is töltöttem angol felirattal... akarsz így izé, feljönni, hát, hogy tudod, ööö... megnézni őket?"

Ami 3-4 éve az iráni, 5-6 éve a koreai, még régebben meg a dogmafilm volt a randik világában, az egy ideje a román: nem egy bimbódzó románc kimenetelét határozta már meg a viszony az épp legtrendibb filmes vonulathoz - illetve a tárgyban nyomott meggyőző és gördülékeny szöveg. A filmes fősodorba pár éve betört és ott vadul hasító szomszédaink művei kapcsán nyilván hosszan (és bárminemű eredmény vagy haszon nélkül) lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha egy film pont olyan, mint a valóság; ha az égvilágon semmi filmszerű nincs benne; ha veled is megtörténhetne, sőt a szomszédod haverjának az unokaöccsével pontosan ugyanígy meg is történt. Jelen esetben konkrétan az, hogy Marius, a jóravaló fogorvos pár óra leforgása alatt mindenét elveszíti - és tekintetbe véve, hogy az a minden sem volt valami sok, meglehetősen tragikomikus az egy apró vita nyomán élete legnagyobb hibáját elkövető vasárnapi apuka kálváriája. Pedig ő csak nyaralni akarta elvinni exével és annak új pasijával élő kislányát, de hogy, hogy nem, fél családja megverésénél, gúzsba kötésénél, majd az ablakon át eszközölt távozásnál kötött ki. A sajátos hangulatú túszdrámát kicsit hosszabbra nyújtották a kelleténél, de az üresjáratok ellenére is nagyot üt - randizó bölcsészeknek és életunt értelmiségieknek ideális kikapcsolódás.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.