Film

Mindenki a mennybe megy

  • - izs -
  • 2012. november 30.

Film

"Imádom a román filmeket! Kettőt láttam a Titanicon, egyet meg... most nem jut eszembe a címük, de tudod, volt az, amikor a lakótelepen... párat le is töltöttem angol felirattal... akarsz így izé, feljönni, hát, hogy tudod, ööö... megnézni őket?"

Ami 3-4 éve az iráni, 5-6 éve a koreai, még régebben meg a dogmafilm volt a randik világában, az egy ideje a román: nem egy bimbódzó románc kimenetelét határozta már meg a viszony az épp legtrendibb filmes vonulathoz - illetve a tárgyban nyomott meggyőző és gördülékeny szöveg. A filmes fősodorba pár éve betört és ott vadul hasító szomszédaink művei kapcsán nyilván hosszan (és bárminemű eredmény vagy haszon nélkül) lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha egy film pont olyan, mint a valóság; ha az égvilágon semmi filmszerű nincs benne; ha veled is megtörténhetne, sőt a szomszédod haverjának az unokaöccsével pontosan ugyanígy meg is történt. Jelen esetben konkrétan az, hogy Marius, a jóravaló fogorvos pár óra leforgása alatt mindenét elveszíti - és tekintetbe véve, hogy az a minden sem volt valami sok, meglehetősen tragikomikus az egy apró vita nyomán élete legnagyobb hibáját elkövető vasárnapi apuka kálváriája. Pedig ő csak nyaralni akarta elvinni exével és annak új pasijával élő kislányát, de hogy, hogy nem, fél családja megverésénél, gúzsba kötésénél, majd az ablakon át eszközölt távozásnál kötött ki. A sajátos hangulatú túszdrámát kicsit hosszabbra nyújtották a kelleténél, de az üresjáratok ellenére is nagyot üt - randizó bölcsészeknek és életunt értelmiségieknek ideális kikapcsolódás.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.