Film

Mindenki a mennybe megy

  • - izs -
  • 2012. november 30.

Film

"Imádom a román filmeket! Kettőt láttam a Titanicon, egyet meg... most nem jut eszembe a címük, de tudod, volt az, amikor a lakótelepen... párat le is töltöttem angol felirattal... akarsz így izé, feljönni, hát, hogy tudod, ööö... megnézni őket?"

Ami 3-4 éve az iráni, 5-6 éve a koreai, még régebben meg a dogmafilm volt a randik világában, az egy ideje a román: nem egy bimbódzó románc kimenetelét határozta már meg a viszony az épp legtrendibb filmes vonulathoz - illetve a tárgyban nyomott meggyőző és gördülékeny szöveg. A filmes fősodorba pár éve betört és ott vadul hasító szomszédaink művei kapcsán nyilván hosszan (és bárminemű eredmény vagy haszon nélkül) lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha egy film pont olyan, mint a valóság; ha az égvilágon semmi filmszerű nincs benne; ha veled is megtörténhetne, sőt a szomszédod haverjának az unokaöccsével pontosan ugyanígy meg is történt. Jelen esetben konkrétan az, hogy Marius, a jóravaló fogorvos pár óra leforgása alatt mindenét elveszíti - és tekintetbe véve, hogy az a minden sem volt valami sok, meglehetősen tragikomikus az egy apró vita nyomán élete legnagyobb hibáját elkövető vasárnapi apuka kálváriája. Pedig ő csak nyaralni akarta elvinni exével és annak új pasijával élő kislányát, de hogy, hogy nem, fél családja megverésénél, gúzsba kötésénél, majd az ablakon át eszközölt távozásnál kötött ki. A sajátos hangulatú túszdrámát kicsit hosszabbra nyújtották a kelleténél, de az üresjáratok ellenére is nagyot üt - randizó bölcsészeknek és életunt értelmiségieknek ideális kikapcsolódás.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.