Film

Mindenki a mennybe megy

  • - izs -
  • 2012. november 30.

Film

"Imádom a román filmeket! Kettőt láttam a Titanicon, egyet meg... most nem jut eszembe a címük, de tudod, volt az, amikor a lakótelepen... párat le is töltöttem angol felirattal... akarsz így izé, feljönni, hát, hogy tudod, ööö... megnézni őket?"

Ami 3-4 éve az iráni, 5-6 éve a koreai, még régebben meg a dogmafilm volt a randik világában, az egy ideje a román: nem egy bimbódzó románc kimenetelét határozta már meg a viszony az épp legtrendibb filmes vonulathoz - illetve a tárgyban nyomott meggyőző és gördülékeny szöveg. A filmes fősodorba pár éve betört és ott vadul hasító szomszédaink művei kapcsán nyilván hosszan (és bárminemű eredmény vagy haszon nélkül) lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha egy film pont olyan, mint a valóság; ha az égvilágon semmi filmszerű nincs benne; ha veled is megtörténhetne, sőt a szomszédod haverjának az unokaöccsével pontosan ugyanígy meg is történt. Jelen esetben konkrétan az, hogy Marius, a jóravaló fogorvos pár óra leforgása alatt mindenét elveszíti - és tekintetbe véve, hogy az a minden sem volt valami sok, meglehetősen tragikomikus az egy apró vita nyomán élete legnagyobb hibáját elkövető vasárnapi apuka kálváriája. Pedig ő csak nyaralni akarta elvinni exével és annak új pasijával élő kislányát, de hogy, hogy nem, fél családja megverésénél, gúzsba kötésénél, majd az ablakon át eszközölt távozásnál kötött ki. A sajátos hangulatú túszdrámát kicsit hosszabbra nyújtották a kelleténél, de az üresjáratok ellenére is nagyot üt - randizó bölcsészeknek és életunt értelmiségieknek ideális kikapcsolódás.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.