Film

Mindenki a mennybe megy

  • - izs -
  • 2012. november 30.

Film

"Imádom a román filmeket! Kettőt láttam a Titanicon, egyet meg... most nem jut eszembe a címük, de tudod, volt az, amikor a lakótelepen... párat le is töltöttem angol felirattal... akarsz így izé, feljönni, hát, hogy tudod, ööö... megnézni őket?"

Ami 3-4 éve az iráni, 5-6 éve a koreai, még régebben meg a dogmafilm volt a randik világában, az egy ideje a román: nem egy bimbódzó románc kimenetelét határozta már meg a viszony az épp legtrendibb filmes vonulathoz - illetve a tárgyban nyomott meggyőző és gördülékeny szöveg. A filmes fősodorba pár éve betört és ott vadul hasító szomszédaink művei kapcsán nyilván hosszan (és bárminemű eredmény vagy haszon nélkül) lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha egy film pont olyan, mint a valóság; ha az égvilágon semmi filmszerű nincs benne; ha veled is megtörténhetne, sőt a szomszédod haverjának az unokaöccsével pontosan ugyanígy meg is történt. Jelen esetben konkrétan az, hogy Marius, a jóravaló fogorvos pár óra leforgása alatt mindenét elveszíti - és tekintetbe véve, hogy az a minden sem volt valami sok, meglehetősen tragikomikus az egy apró vita nyomán élete legnagyobb hibáját elkövető vasárnapi apuka kálváriája. Pedig ő csak nyaralni akarta elvinni exével és annak új pasijával élő kislányát, de hogy, hogy nem, fél családja megverésénél, gúzsba kötésénél, majd az ablakon át eszközölt távozásnál kötött ki. A sajátos hangulatú túszdrámát kicsit hosszabbra nyújtották a kelleténél, de az üresjáratok ellenére is nagyot üt - randizó bölcsészeknek és életunt értelmiségieknek ideális kikapcsolódás.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.