Film

Végtelenül

Michael Haneke: Happy end

Film

Talán az még nem minősül spoilernek, ha tisztázzuk: a címbe foglalt jelenségről az derül ki, hogy nincs. Hogy csak jól jövedelmező hazugság.

De még a szolidan felemelő, kellemes érzéssel eltöltő végkifejlet is ordas kamu! Eddig oké, ez az első lecke Haneke sátáni birkaiskolájában, ezt már a Furcsa játék kissráca vagy a Rejtély kamasz fiúja is vágja. Az igazi pszichohorror itt kezdődik: a véget kísérő, roppant őszintének és mélynek látszó szomorúság is ugyanolyan lódítás. A hetvenes évei derekán járó, cinikus osztrák már megint egy olyan kegyetlen játékot eszelt ki, hogy Jigsaw is belepirul: nem a tragédia a tragikus, az megtisztító, erkölcsnemesítő katarzissal és egyéb baromságokkal jár; az a tragikus, ha a tragédia nem jön el. Ha egy minden elemében és vonatkozásában halálra ítélt világban semmi sem hozza el a véget. Így nem marad más, mint az élet közönyös szimulációja a végtelenségig elnyúló végórák tompa fényei között, szótlan vacsora este, fuvar a gyereknek reggel, tétova fejsimítások, a törődés megannyi üres gesztusa.

Egy gazdag francia család hanyatlását látjuk, hol máshol, mint Calais-ban, a menekülttábor tőszomszédságában: a családi céget perelné az üzemi balesetben elhunyt munkás családja, a kislány anyjától csent antidepresszánssal tömi a hörcsögét, a jóvágású sebész apa szerelemre áhítozó szíve titkos szado-mazo szexcsettől dobban meg, az agg családfő a fodrászának esedezik, hogy tegye már el láb alól. A diabolikus szappanoperában az egyetlen elképzelhető hepiend, a legboldogabb vég az eutanázia – persze, hogy Georges-ot elutasítja a zürichi kórház, mert túl jól van. A Szerelem idős és beteg Anne-jának még megadatott a férje által kísért felemelő haldoklás és a meghívott halál, hasonlóan Haneke alig ismert korai filmje, A hetedik kontinens kollektív családi eltávozásához. Az özvegy férfi már nem ilyen szerencsés, és világos, hogy Haneke emberi albumában ez a totálisan elszemélytelenedett nyugati társadalom fölött hozott ítélet is. Egy technikai fejlődést és jólétet hajszoló, elmagányosodott közösségé, ami a mobilképernyők és közösségimédia-platformok tükörrengetegében rég szem elől veszítette a valóságot, ezzel a képességet arra, hogy szembenézve az igazsággal egyszer és mindenkorra kimúljon.

Ez szép és jó, a világ csúf és gonosz, az idősödő hómadár még mindig humoránál van, sőt nézője szétcincálásához most erőszakkitörésekre és vérfröccsenésre sincs szüksége. Csak ezt már mind tudtuk, és éppen Hanekétől. A Happy end túlságosan is ismerős puzzle-darabkáiból – A fehér szalaggal ellentétben – nem áll össze nagyszabású vízió, csak az európai film élvonalától búcsúzó, mára kissé meghaladott auteur fakó portréja.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.