Magyar Narancs: Andrew Garfield, Spidey alakítója úgy nyilatkozott a minap, hogy a Pókember zsidó. Az?
Avi Arad: Hát, mit is mondhatnék? A Pókembert, ugye, Stan Lee írta. Stan Lee-t hajdanán Stan Liebernek hívták. Stan úgy döntött, inkább választ magának egy kevésbé zsidós nevet - így lett a Lieberből Lee. Így akár kínainak is gondolhatták - olyan spanyolos kínainak. Stan persze csak a nevét változtatta meg, az identitását soha. És Stannek volt egy nagybátyja, a nagybácsinak meg egy képregénykiadója. Stan és Steve Ditko bekopogott a nagybácsihoz, hogy van egy remek tervük, a Pókember. Ditko megmutatta a rajzokat, Stan pedig nyomta a szöveget, de a rokont mindez nem hatotta meg. Egy pókember? Szó sem lehet róla. Az emberek irtóznak a pókoktól... Annyit mindenesetre sikerült elérniük, hogy az Amazing Fantasy című sorozatba sikerült próbaképpen benyomni a figurát. És a többi, ahogy mondják, történelem.
|
MN: Tudta, hogy létezik egy internetes adatbázis, a Comic Book Religion Database, amely a szuperhősök vallási hovatartozását tartja számon? Eszerint például Hulk katolikus, A fantasztikus négyes kőóriása, a The Thing pedig zsidó...
|
AA: Amennyire én tudom, a szuperhősök közül az egyetlen nyíltan zsidó karakter Magneto az X-Menből. Az első X-Men-film úgy kezdődik, hogy koncentrációs táborba hurcolják gyerekként. Elválasztják az anyjától, és ekkor tör elő belőle a mutáns ereje. Elég ütős jelenet volt - képzelheti, hogy be voltak rezelve a stúdiók, amikor megtudták, hogy egy koncentrációs táborban játszódik egy ekkora film nyitójelenete.
MN: Mint Hitchcock, Stan Lee is feltűnik egy-egy villanásnyi jelenet erejéig a nevéhez fűződő filmekben.
AA: Ezt a cameo-dolgot én kezdtem el. Stan a hetvenes évekig maga írta a Spider-Man képregényeket. Az ő Pókember-történetei jelentik a műfaj csúcsát. 1994-ben kezdtem a Pókemberrel komolyabban foglalkozni; először egy animációs tévésorozatban. Stannek hála sok minden belefért a rajzfilmekbe, az utcai bandák harcaitól a szolidaritásig egy csomó felnőtt dolog. Nekem Stan maga Pókember. Belülről Pókember, kívülről Howard Hughes.
|
A frizura, a bajusz mind a fénykorát élő Howard Hughesra emlékeztet. Stan ifjúkorában nagy szívtipró lehetett. Nekem fontos, hogy a műfaj megteremtője feltűnjön egy-egy kitüntetett pillanatra a filmekben, de legalább ennyire fontos, hogy ezek a cameók ne akasszák meg a filmet. Az előző Pókember-filmben könyvtárost játszott - vígjátékba illő jelenet volt. Nem mintha egy ma született kiskamasz tudná, hogy épp Pókember papáját látta szórakozott könyvtárosként, de ezek a jelenetek nem is nekik, hanem a képregényrajongóknak szólnak. Ők a legfontosabb vásárlóink. És ők imádják Stant. És Stan, noha 92 éves, nem pihen a babérjain.
|
MN: Azt is nagyon imádnák a rajongók, ha Pókember más szuperhősök társaságában is feltűnne. Nemrég Simon Kinberg, az X-Men-filmek producere tett utalást rá, hogy el tudna képzelni egy közös, Pókember-X-Men filmet.
AA: Az animációs Pókember-sorozat legnépszerűbb epizódja az volt, amiben Spider-Man Man-Spiderré változott; mutálódni kezdett, hat karja lett, a pók énje vette át az irányítást. Az egyetlen ember, akiről úgy tudja, segíthet rajta, nem más, mint Professzor X az X-Men univerzumból. Adja magát, hogy a két világ egyszer találkozzon, ezt aláírom, de a jogok más-más stúdióknál vannak; szóval jogilag rendkívül komplikált lenne összehozni. Az üzlet olykor betesz a nagyszerű, kreatív ötleteknek. De ha crossover filmekről beszélünk, Pókember és az X-Men a lehető legkézenfekvőbb párosításnak tűnik. Hiszen mind mutánsok.
MN: 2012-ben megvolt az első melegházasság a Marvel világában: Northstar oltár elé vezette a barátját. Mit gondol, ugyanez megtörténhet egy százmillió dolláros képregény-filmben is?
|
|
AA: Nem Northstar a Marvel-képregények egyetlen meleg szuperhőse, hiszen ott van Rawhide Kid, a meleg cowboy is. A képregények mindig gyorsan reagáltak a valóságra: Amerika kapitányt a nácik elleni harc hívta életre, Hulk és Pókember a hidegháborús technológiák szülöttei. Ma már bárki lehet szuperhős, ha heteró, ha meleg. Ha jó a sztori és jó a figura, nem látom, miért ne lehetne filmet csinálni egy meleg szuperhőssel. Nézze csak meg, milyen volt régen a Marvel-hősök világa: száz százalékig fehér! És ma milyen? Sokszínű. Miért ne lehetne spanyol vagy kínai szuperhős is?! Nem az ötvenes években élünk, amikor a fehérek tudomást se vettek a feketékről, a nők pedig legfeljebb a bólogató, ágyba vihető barátnő szerepét kapták. Ma már nem lehet kérdés, hogy Electrót miért Jamie Foxx játssza, amikor a képregényben a figura fehér volt.