Az 1960-as, 1970-es évek egyik legmenőbb közlekedési eszköze volt a szárnyashajó, ezen belül is az volt a legmenőbb, ha valaki Bécsbe utazott szárnyashajón. Erre 1963-tól nyílott lehetőség, de még ma is szerveznek efféle utakat súlyos tízezrekért, elsősorban a nosztalgia jegyében. A szárnyashajóval kapcsolatos retrózás vélhetően ennél többet nem is érdemel, hiszen a főleg szovjet gyártmányú járműveken nincs nyitott fedélzet, az pedig ma már annyira nem vonzó, hogy a vízen szokatlan 60–70 kilométer per órás sebességgel juthatunk el Bécsbe.
Arra viszont egyre kevesebben emlékezhetnek, hogy a szárnyashajózás fénykorában nemcsak északra, de déli irányba, a Budapest–Dunaújváros–Mohács viszonylatban is közlekedtek hajók, sőt a hetvenes években az utazási irodák ajánlatai között is szerepelt a dunaújvárosi kirándulás. Szárnyashajóval vagy nélküle.
„Hívjuk Önt, várjuk Önt! Budapesttől 70 kilométerre a 6-os műúton” – olvasható például a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat 1973-as hirdetésében, amely a Turista Magazinban jelent meg, és olyan vendéglőket ajánl a közönség figyelmébe, mint a Béke, a Kohász, az Aranyhordó és a Vigadó. De bármily meglepő az ötven évvel ezelőtti Dunaújváros mint kirándulóhely, sokkal nagyobb meglepetés, hogy a mostani éttermi ajánlatok közt, kis változtatásokkal, mind a négy egység nevét megtaláljuk. Ilyen kis változtatás, hogy a Vigadó étterem nevét kiegészítették egy névelővel – így lett A Vigadó –, de leírva az „A vigadó” és az olaszosnak tűnő „AVigadó” alakkal is találkozhatunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
