kertész lesek

A Vigadó – Dunaújváros

  • kertész lesek
  • 2022. augusztus 3.

Gasztro

Nosztalgiahullám Dunaújvárosban

Az 1960-as, 1970-es évek egyik legmenőbb közlekedési eszköze volt a szárnyashajó, ezen belül is az volt a legmenőbb, ha valaki Bécsbe utazott szárnyashajón. Erre 1963-tól nyílott lehetőség, de még ma is szerveznek efféle utakat súlyos tízezrekért, elsősorban a nosztalgia jegyében. A szárnyashajóval kapcsolatos retrózás vélhetően ennél többet nem is érdemel, hiszen a főleg szovjet gyártmányú járműveken nincs nyitott fedélzet, az pedig ma már annyira nem vonzó, hogy a vízen szokatlan 60–70 kilométer per órás sebességgel juthatunk el Bécsbe.

Arra viszont egyre kevesebben emlékezhetnek, hogy a szárnyashajózás fénykorában nemcsak északra, de déli irányba, a Budapest–Dunaújváros–Mohács viszonylatban is közlekedtek hajók, sőt a hetvenes években az utazási irodák ajánlatai között is szerepelt a dunaújvárosi kirándulás. Szárnyashajóval vagy nélküle.

„Hívjuk Önt, várjuk Önt! Budapesttől 70 kilométerre a 6-os műúton” – olvasható például a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat 1973-as hirdetésében, amely a Turista Magazinban jelent meg, és olyan vendéglőket ajánl a közönség figyelmébe, mint a Béke, a Kohász, az Aranyhordó és a Vigadó. De bármily meglepő az ötven évvel ezelőtti Dunaújváros mint kirándulóhely, sokkal nagyobb meglepetés, hogy a mostani éttermi ajánlatok közt, kis változtatásokkal, mind a négy egység nevét megtaláljuk. Ilyen kis változtatás, hogy a Vigadó étterem nevét kiegészítették egy név­elővel – így lett A Vigadó –, de leírva az „A vigadó” és az olaszosnak tűnő „AVigadó” alakkal is találkozhatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.