kertész lesek

A Vigadó – Dunaújváros

  • kertész lesek
  • 2022. augusztus 3.

Gasztro

Nosztalgiahullám Dunaújvárosban

Az 1960-as, 1970-es évek egyik legmenőbb közlekedési eszköze volt a szárnyashajó, ezen belül is az volt a legmenőbb, ha valaki Bécsbe utazott szárnyashajón. Erre 1963-tól nyílott lehetőség, de még ma is szerveznek efféle utakat súlyos tízezrekért, elsősorban a nosztalgia jegyében. A szárnyashajóval kapcsolatos retrózás vélhetően ennél többet nem is érdemel, hiszen a főleg szovjet gyártmányú járműveken nincs nyitott fedélzet, az pedig ma már annyira nem vonzó, hogy a vízen szokatlan 60–70 kilométer per órás sebességgel juthatunk el Bécsbe.

Arra viszont egyre kevesebben emlékezhetnek, hogy a szárnyashajózás fénykorában nemcsak északra, de déli irányba, a Budapest–Dunaújváros–Mohács viszonylatban is közlekedtek hajók, sőt a hetvenes években az utazási irodák ajánlatai között is szerepelt a dunaújvárosi kirándulás. Szárnyashajóval vagy nélküle.

„Hívjuk Önt, várjuk Önt! Budapesttől 70 kilométerre a 6-os műúton” – olvasható például a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat 1973-as hirdetésében, amely a Turista Magazinban jelent meg, és olyan vendéglőket ajánl a közönség figyelmébe, mint a Béke, a Kohász, az Aranyhordó és a Vigadó. De bármily meglepő az ötven évvel ezelőtti Dunaújváros mint kirándulóhely, sokkal nagyobb meglepetés, hogy a mostani éttermi ajánlatok közt, kis változtatásokkal, mind a négy egység nevét megtaláljuk. Ilyen kis változtatás, hogy a Vigadó étterem nevét kiegészítették egy név­elővel – így lett A Vigadó –, de leírva az „A vigadó” és az olaszosnak tűnő „AVigadó” alakkal is találkozhatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.