A Csepel-szigeti vendéglő korábban Szigethalom központjában működött, és jövőre lesz 50 éves. „Éttermünket 1971. április 16-án nyitottuk meg eredetileg Akácos étteremként, családi vállalkozásként. 1978-ig a taksonyi ÁFÉSZ keretein belül üzemeltettük. 1978-tól a Csepel Vendéglátó Vállalatnál folytattuk tevékenységünket, majd 1989-től magánvállalkozássá váltunk” – olvassuk beharangozójukban és ennyi elég is, hogy megelevenedjék a magyar vendéglátás egyre távolabbi közelmúltja; azok az idők, amikor mindenki tudta, hogy ki az a gebines, de azt sokkal kevesebben, hogy mi az a gasztronómia.
A vállalkozás 2004-ben költözött a Tököli Parkerdő természetvédelmi területére, 100 méterre a Duna- parttól (a pontos cím: Dunasor út 72.), neve ezután egészült ki a tulaj édesanyjára emlékezve a Marikával, s vált minden bizonnyal közkedvelt nyári vendéglátóhellyé. De nemcsak azzá. Úgy látszik, hogy az üzlet 15 év alatt oly mértékben felpörgött, hogy télen is érdemes kinyitni a boltot. Azt látjuk, hogy a vasárnapi ebédidőn túli időszakban sem ürül ki teljesen a családiház-jellegű építmény.
A választék a várakozásunknak megfelelő: semmi művészkedés, önmegvalósítás, másként gondolás; az étlapon a masszív hazai felhozatal a gulyástól a palacsintáig mindenféle rántott dolgokon át. A hagymaleves cipóban (1350 Ft) főételnek is beillene. A cipó akkora, mint egy dodzsem, a belevaló olyan sűrű, hogy hagymafőzeléknek is mondhatnánk. A minőségre sem panaszkodhatunk, a barna bélű rozscipó különösen finom. Nem nyúlunk mellé a harcsapaprikással sem (3390 Ft), ami persze itt, a Duna-parton kellemetlen is volna. Külön öröm, hogy kapros túrós csuszát adnak mellé, bár a tejfölt és a pörcöt sem hanyagolják.
A hal húsa frissnek tűnik, és nincsenek benne kellemetlen mellékesek sem. A somlói galuska (850 Ft) inkább méreteiben jelentős, hiányzik belőle az az otthonosság, ami a másik kettőnél bizonyosság. De az is bizonyosság, hogy nyáron megint eljövünk.
