Soha nem volt még olyan nehéz megbízható vendéglőt találni a Balatonnál, mint mostanában. De ennek semmi köze az annyit emlegetett szakács- és pincérhiányhoz, a belógatott milliós fizetésekhez, a még ennél is többről álmodó betanított munkásokhoz. És nincs köze a minőséghez sem, ugyanis ma ott tartunk, az sem elképzelhetetlen, hogy a strandon elfogyasztott, aranyárban mért, olajban tocsogó lángos sokkal finomabb, mint a beluga kaviárral töltött marinált vörös tonhal. Mert tudjuk, hogy ki a luxusétterem tulajdonosa, míg a lángossütőről csak annyit tudunk, hogy ki nem.
Ennek tükrében a kenesei Balatonfői Yacht Club (BFYC) étterme megbízható helynek tűnik, legalábbis e bemutatkozás alapján: „Kikötő, amiről címszavakban és röviden beszélni nagyon nehéz, egy klub, ahová a hajósok a szó legszorosabb értelmében hazatérnek. Nem egy gomba módra földből kinőtt giga-mega beruházás, szép lassan közös erőből, szívvel-lélekkel készült, megannyi harc, küzdelem árán és baráti biztatással, segítséggel”.
Azt azért nem mondhatnánk, hogy olyan lenne, mint a Kopaszi-gát 1999-ben. A vitorláskikötőre az elegáns BYFC szállodából lehet a legjobb a kilátás, ahol a legolcsóbb kétágyas szoba is majdnem 30 ezer forint egy éjszakára. Az ún. Kantin valójában a szálló étterme, amit azzal harangoznak be, hogy „a séf kísérletező kedve, pezsgő munkája tüzes, szenvedélyes, vidám hangulatot varázsol a kikötő békés nyugalmába”.
Kétségkívül „békés nyugalom” honol a kikötőben, de hát mit is várhatnánk június elején, egy keddi napon? Tüzet és szenvedélyt nem nagyon fedezünk fel a hideg gyümölcslevesben (890 Ft), de precizitást, igényességet annál inkább. Egyértelműen primőrökkel dolgoztak, és a mandulaforgács is passzol hozzá. A fish and chips remuládmártással (2690 Ft) is sokkal izgalmasabb a pesti átlagnál, bár azt nem tudnánk megmondani, hogy milyen halból készült. De így is kifogástalan, a bundája olajmentes, a mártás jól passzol, a krumpli pedig remekbe szabott. A bécsi szelet (2450 Ft) nem is bécsi szelet, de nem a hús miatt. Prézli helyett japán módra, pankómorzsával készült, ami nem ártott neki, bár nekünk a hagyományos eljárás jobban bejön. A krumplisaláta mellette kicsit folyós, a beígért dijoni mustármagot pedig nem érezni benne, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
A túrós palacsinta (370 Ft) a parton talán olcsóbb, talán igénytelenebb.
