A legfinomabb húsleves kétségkívül gyöngytyúkból készül. A gyöngytyúk az a jolly joker, amiből még néha a hétköznapi vészhelyzetben, gyorsított tempóban, csalós kuktás változatban is olyan húsleves születik, mint egy falusi, frissen vágott tyúkból, amit aztán nagy fehér porcelántálban tálalnak fel a verandán. Készüljön gyöngyiből vagy akár simán tyúkból, vagy csirkéből, a levesnek nálam mindig három élete van. A húsleves első élete: hagyományosan, csigatésztával, zöldségekkel kerül a tányérba. A húsleves második élete: a leszűrt levest másnap alaplének használom, és többnyire valamilyen ázsiai csípős, tésztás leves készül belőle, esetleg gyömbéres, kókusztejes leves a hétvégén beszerzett zöldségekkel. A húsleves harmadik élete: a minden háztartásban megmaradó főtt mellhús, amire senkinél nincs túl nagy érdeklődés. Ezzel pedig soha jobb nem történhet, mint hogy csípős-savanyú, délkelet-ázsiai ihletésű salátává lényegül át, mégpedig rengeteg menta, koriander és esetleg egyéb zöldfűszerek társaságában. Adhatunk ehhez is bármilyen szezonális zöldséget (spárga, zöldbab, karalábé stb.), de magában is simán megállja a helyét. Ennek a salátának a lelke az ázsiai vinaigrette öntet, amely a legbanálisabb alapanyagból is csúcs salátát varázsol, igazi univerzális csodaöntet. A hozzávalók között szereplő halszószt világos szójaszósszal lehet helyettesíteni, bár akinek bejön, az annyiszor és annyiféle módon fogja készíteni, hogy elfogy majd a halszósz is. Hűsítő, szinte nullkalóriás, alakbarát saláta, semmi esetre sem szomorkodós.