Péklapát 6.

Ilyen a valóságban nincsen – Brót Pékség, À table

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. november 1.

Gasztro

Sosem gondolnánk, hogy az ártatlan kis péksüteményeknek bármi közük lehet országos jelentőségű közügyekhez, pedig dehogynem. Két olyan pékségben jártam, amelyek mintha egy alternatív valóságból csöppentek volna Budapestre.

Brót Pékség (Villa Bagatelle)

false

Ahogy szépen lassan, de biztosan szakad ketté a magyar társadalom nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra, úgy jelennek meg az egyre karakteresebben az egyik vagy éppen a másik végletet megcélzó szolgáltatók – köztük a pékségek is. És ahogy a társadalmi szegregáció mintázataiban, a pékségek esetében sem feltétlenül csak az objektív számok, a zsemlegrammonkénti forintosítás húzza meg a határt a szegényebbek vagy inkább az elit számára hozzáférhető helyek között. A határvonal szubjektív, szimbolikus, nehezen megragadható, de nagyon is élő és valóságos: akárcsak a Királyhágó tér felső csücskénél elhelyezkedő, túlméretezett babaházra emlékeztető épület, a Villa Bagatelle.

A villát övező kertbe lépve mintha még a környező 12. kerületi miliőhöz képest is egy valóságbuborékba lépnék: valószínűtlenül zöld, hibátlan pázsit, lila virágok, rusztikus hatású, műszúette kertibútorok és egy igazi babaház járulnak hozzá a valahol a giccses és az idilli között billegő összbenyomáshoz.

A Villa Bagatelle alsó szintjén működő, továbbá az egy szinttel fölötte lévő étterem, bisztró számára is a pékárukat szállító Brót pékségbe belépve az alternatív valósággeneráló továbbra is zökkenőmentesen működik. Délfrancia hangulatú, sok fabútorral és -burkolattal ellátott kis helyiség, hatékonyan, de némileg személytelenül kommunikáló, főkötős felszolgálókkal, kenyérillattal. A kétezer forint feletti sonkás ciabattákat is felvonultató high-end kínálat alatti sávokban válogatunk, a kiválasztott péksüteményekkel végül a kertben ülünk le. A bióként címkézett túrós táska (390 Ft) könnyű is, finom is, de semmi különös, a szintén bio és túrós apró pogácsa (90 Ft) lágy és intenzív ízű, a csokis csigatorony (390 Ft) pedig olyan, mint egy vertikálisan újragondolt kakaós csiga, némileg tömörebb tésztával és szofisztikáltabb töltelékkel.

A kenyerek terén sokkal kiugróbbak a benyomások: a mini tönkölyös Ardennerben (160 Ft) egyszerre van meg a tönköly jellegzetes aromája és a kiemelkedően jó minőségű kovászos kenyér levegős, mégis tartalmas állaga. A ciabatta (90 Ft) szintén közel a tökéleteshez. Kísérőként egy pohár tejet (350 Ft) és egy presszókávét (390 Ft) fogyasztunk, a tej rendben van, a kávé ismét csak átlagosnak bizonyul.

1126 Budapest, Németvölgyi út 17. Facebook.

 

 

 

À table

false

A Mammut bevásárlóközpont melletti Retek utcában is egy hasonló dimenziókapu működik, csak még nagyobb kontraszttal: a Széll Kálmán tér bizarr ökoszisztémájának pereméről lehet egy lépéssel benn teremni egy olyan pékségben, amely akár Párizsban is lehetne. Igaz, az À table-hoz hasonló életérzést és minőséget kínáló boltok Párizsban a lehető legátlagosabb tömegigényt elégítik ki, nálunk pedig ezzel rögtön a szuperprémium kategóriába katapultálunk. A terepnaplóhoz hozzátartozik, hogy korábban szinte csak rossz élményeim voltak az À table-lel: a vendégségben kóstolt, tőlük hozott édességeket kivétel nélkül túlságosan nehéznek és íztelennek éreztem, a nagy lelkesedéssel megvásárolt bagettekből pedig két alkalomból kétszer kaptam furcsa mellékízű, elrontott darabot.

Meglehetős izgalommal válogatunk így a végső benyomást meghatározni hivatott péksütemények között. A franciás enteriőrből sugárzó derűt majdnem elrontja a rangidős felszolgáló hölgy tornatanárnénisen kekeckedő stílusa, de inkább úgy döntök, nem veszem tudomásul.

Mi mással lehetne kezdeni a presszókávé (450 Ft) mellett, mint egy croissant-nal (395 Ft): a kávé végre jó minőségű, viszont brutálisan erős, a croissant tankönyvi, de az ámulat valahogy elmarad. A fougasse olives (550 Ft), egy leginkább focacciatésztára hasonlító (nem is véletlen az egybecsengés) tésztából gyúrt, olívabogyókkal töltött nehéz, zsíros masni pont jól egyensúlyoz a friss olivaíz és a ruganyos, sűrű tészta között. A tarte aux fruits (490 Ft), magyarul gyümölcsös kosárka roppanós tésztakosárba töltött vaníliakrémből és az arra felhalmozott friss gyümölcsdarabkákból (például füge, szőlő, narancs) áll, és minden bizonnyal dobogós helyezett lenne a kinézet alapján támasztott elvárásokat végül nem kielégítő sütemények listáján: a kosárka kissé kemény és száraz, a vaníliakrém jellegtelen, viszont a gyümölcsök mind finomak. A tarte au pomme (490 Ft) bár hasonló nevű, teljesen más sütemény: krémmel súlyosbított leveles tésztára sűrűn felhalmozott, karamellizált almaszeletek összessége, ami bár jó minőségű és hibátlanul illeszkedik az autentikus francia kalóriaterror-paradigmába, nekem már túl tömény. Az igazán átütő élményt váratlanul nyújtja a távozáskor átvett, frissen sült bagett (490 Ft), ami ezúttal kompromisszummentesen tökéletes: ropogós héjú, meleg, levegős és puha belű, csodás.

A bagettélményt is figyelembe véve az À table-t továbbra is indokolatlanul túlárazott helynek gondolom, de ha jókor jót választ a betérő, akkor érhetik kellemes meglepetések.

1024 Budapest, Retek utca 6. Facebook.

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.