étel, hordó

István Tanya

  • ételhordó
  • 2018. december 15.

Gasztro

Ha létezik elcseszett városközpont, akkor az Budafoké. A valaha szebb napokat látott Városház, miszerint a Varga Jenő tér környékének műemlék jellegű épületeit nemcsak panelházak, hanem a kilencvenes évek rém ronda műtárgyai is elnyomják; elég egy pillantás a Promontor Udvar Üzletháznak nevezett építményre vagy a mellette lévő pavilonsorra, hogy mindjárt rossz kedvünk legyen. De alig száz méterre innét más világ tárul elénk. A hegynek kanyargó macskaköves Magdolna utca földszintes házaival a régi Tabánt idézi. Máshol az ilyen adottságú helyet rég turistaparadicsommá változtatták, ám itt csak a kanyarban álló István Tanya vendéglő lendíthet az idegenforgalmon.

„Ha nem jössz be, mindketten éhen halunk” – hirdeti a táblán a karikatúra szakács, és ugyanez a hangvétel köszön vissza étlapról is, például a házi füstölt kolbászukat (2890 Ft/kg) így ajánlják: „Mellékhatások, vélemények tekintetében kérjük, beszéljen gyógyszerészével, kezelőorvosával.” Ezek után nem lepne meg, ha a sertésbordát röfinek, a csirkét kotkodácsnak neveznék, de a további humormorzsák helyett izgalmas választékkal találjuk szembe magunkat, és még az ételeknek is többnyire ételneve van. A szabályt erősítő kivétel a Vámpírűző fokhagymakrémleves (720 Ft), ami nevével ellentétben inkább gyengéd, már-már simogató, mivel a tejszín dominál, s nem a fokhagyma. A Haltepertő lilahagymával (2340 Ft) nagy meglepetés, utoljára Szegeden, a Tisza-parton ettünk hasonlót, és előbb jut eszünkbe róla a tepertő, mint a hal. A Csirkebatyu (2680 Ft) helyi specialitás: a tálon két batyu hever, körbefogva meggymártással. Ránézésre olyan, mint a túrós táska, de ne éljük bele magunkat! Ez mustáros csirkehússal van töltve, és még az édes szósszal megbolondítva sem jutna eszünkbe róla a közismert rokon. A kiváló tepertő után már nem lepődünk meg, hogy a Fogasfilé mandulás kéregben (2820 Ft) sem melléfogás, noha attól különleges, hogy az a bizonyos mandulakéreg külsőre olyan (de csak külsőre), mintha a mandulafa törzséről kaparták volna le.

Nagy hőstettnek tűnik, hogy a Gesztenyés somlói galuska (890 Ft) „Kálmi-Zsóti receptje alapján” készül, de a hab íztelen, a gesztenyét meg nem érezzük. Mintha csak muszájból lenne az étlapon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.