A Kiscsillag a csillaghegyi HÉV-állomással szemben található (Szentendrei út 317.), vagyis a névadók nem erőltették meg a fantáziájukat. Minek is erőltették volna? Egy ilyen létesítménynél kerülni kell a feltűnést, és a helyi piac igényeihez igazítani a kínálatot. De akkor mi keresnivalónk van itt? Úgy tudjuk, hogy az efféle kertvárosi kisvendéglők beérik a Mennyiség diadala c. játékkal, amiben az a jó, hogy csak nyertesei vannak; siker, ha a vendég meg bírja enni a méretes adagot, és siker, ha a felét hazaviszi vacsorára.
Noha nem a mi dolgunk eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz (a játék részvevői szerint nem létezik ennél jobb), de azért azt se mondja senki, hogy nem akarunk játszani. Bár a Kiscsillag paraméterei alapján nem volt kizárt egy ilyen nagy zabálás sem, mintha megéreztük volna, hogy itt nem csak a tányérról lelógó rántott szeletnek van becsülete.
A Caesar-saláta (1200 Ft) rendben lezajlott, friss volt a saláta, ropogott a pirítós, a csirke sem okozott meglepetést, ráadásul elfogyasztása után sem éreztük, hogy ennyi elég is lenne. A tárkonyos raguleves (900 Ft) teljesen más, mint a szokásos éttermi változat – nem tűnik az ételmaradék-újrahasznosítás mintapéldányának, megfelelően sűrű. A hús ismét kiváló, és ami a legfontosabb, hogy a tárkony sem a vad elnyomó képében tetszeleg. A legjobbakat mondhatjuk a rakott krumpliról (1690 Ft) is, és nem csak azért, mert a ház büszkeségének, a saját kemencének a gyümölcse. Tapasztalataink nyomán már attól is meg lennénk hatódva, hogy egyenletesen meleg, de itt többről van szó. A kolbász fantasztikus, kellő mennyiségű tejföl is jutott rá, mégis a krumplit, az egyszerű krumplit kell a leghangosabban dicsérnünk: íme, a bizonyíték, hogy kis odafigyeléssel a legegyszerűbb dolog is csodává válhat.
Hogy mindez nemcsak a véletlen műve, azt a stíriai metélt (950 Ft) példázza, amit sokkal nehezebb elkészíteni, mint holmi rakott krumplit. Semmi vész, a Kiscsillagban ezt a magasságot is megugrották.
