1950. január 1-jén zajlott le a Rákosi-korszak közigazgatási falurombolása, 7 várost és 16 nagyközséget csatoltak Budapesthez, létrehozva így a Nagy-Budapest nevű vízfejet. De ugyanekkor „szakításra” is sor került, bár ennek alig volt hírértéke: a Vác szomszédságában álló Sződ nyugati fele Sződliget néven önállósodott, és ezzel el is vágta a szebb napokat látott községet a Dunától. Azóta Sződ amolyan szegény rokonnak tűnik az üdülőtelepes Sződligethez képest. Mindennél többet mond, hogy míg az „eredeti” faluban a vendéglátóipart csak a kocsma és a presszó képviseli, Sződligeten a régi 2-es út mentén, a partra vezető úton két étterem is felfedezhető. A Dunához közelebb eső Üvegházban négy éve jártunk (Kertész lesek, 2015. július 23.), és szép emléket őrzünk róla. A konkurenciának tekinthető Korzó bisztró akkor még nem működött, ismertetőjük szerint 2017-ben nyitottak. Az utca felőli terasz kávézót sejtet, de belső udvar is van, amelyre nemcsak a méretei miatt mondhatnánk, hogy kerthelyiség, ráadásul napsütötte pontján nyugágyakat is elhelyeztek.
Noha a Korzó arculata és berendezése is divatosnak mondható, a választék annyiban követi az ugyancsak divatos bisztróvonalat, hogy hamburgert is árulnak. Különben semmi trükközés, semmi nagyzolás: mellek, bordák és karajok, töltve, roston és rántva. A bisztrós paradicsomleves sajttal (650 Ft) olyan sűrű, mint egy főzelék, bár annak nincs ragacs (sajt?) a tetején. A fűszerezése jó, de így is az Aranyfácánt juttatja az eszünkbe. (Nem a sört, a konzerv paradicsompürét.) Szerencsére a rántott karfiollal (990 Ft) sikerült az összes aknát kikerülni: nem úszik az olajban, a panír sem olyan, mint a fűrészpor, és a karfiolnak is karfiolíze van. A Korzó karajt (1490 Ft) is csak dicsérni lehet, legalábbis ami a rántott húst illeti. Egyébként attól „Korzó”, hogy tejfölt meg sajtot tettek rá – teljesen feleslegesen. A tormás burgonyapüré körettel (490 Ft) is elégedettek lehetnénk, ha nem biggyesztették volna elé a „tormás” jelzőt. Nem spóroltak a túrós palacsintával (200 Ft), a tésztája vastag, a töltelék friss és jelentős. Nem lepne meg, ha kiderülne: a környéki parti büfékben ugyanennyi anyagból két palacsinta jön ki.
