„…a nyarat a libanoni cédrusoknál töltöttem, ahol cédrusokat festettem. Később hosszabb tartózkodásra Aleppo városát kerestem fel, ahonnan két hónapi tartózkodásom után egy kígyó zavart el. Innen egyenesen Budapestre jöttem, ahol egy irányadó helyen két kézzel, de csillogó szemmel azzal fogadtak: talán a Jó Isten küldte hozzánk…” – írja Önéletrajzában Csontváry-Kosztka Tivadar, de sajnos arról nem számol be, hogy libanoni, szíriai tartózkodása idején mivel táplálkozott, táplálkozott-e egyáltalán bármivel az ivóvízen és a fényeken kívül, arról pedig végképp nem lehet fogalmunk, hogy a mester közvetlen környezete mit evett. A Párizsi utca 3. alatt működő Mozata étteremben a tradicionális libanoni konyha legjavát ígérik, ami kimerítő válasszal kecsegtet, ám odabent egyértelmű, hogy szó sincs 100 éves nosztalgiáról, múltba révedésről. A várt minibüféjelleg helyett kimondottan tágas és modern a belső, az arab folklór sem köszön vissza a falakról vagy dekorációként.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
