étel, hordó

Paprika

  • ételhordó
  • 2019. augusztus 4.

Gasztro

Megette a személyi igazolványát, elitta a katonakönyvét címmel közölt bűnügyi tudósítást a Népszava 1968 szeptemberében. A cikkben Sz. Zoltán kalandjait taglalták, aki az ingyenes vendéglői fogyasztás megszállottja volt. A budapesti fiatalember egyszerű trükkel játszotta ki a fizetőpincérek éberségét: fogyasztás után rosszullétet színlelve mentővel vitette el magát a különféle vendéglőkből. A cikk szerint Sz. huszonkilencszer játszotta el a nagybeteget, de mint az összes szélhámosnak, neki is az lett a veszte, hogy pofátlansága nem ismert határokat: az egyik alkalommal a személyi igazolványát, máskor a katonakönyvét hagyta zálogba a helyszínen, amelyeket persze elfelejtett kiváltani.

Mindezt azért idézzük fel, mert a cikk három olyan egységet említ, ahol Sz. Zoltán jól megebédelt – a Bástyát, a Paprikát és a Jó étvágyat vendéglőt – s e három közül a középsőt ötven év elteltével mi is kipróbálhattuk. Azt persze csak találgatni lehet, hogy a hatvanas években mennyire volt felkapott és milyen vendégkörrel bírt a Dózsa György út 72. szám alatt működő egység: lehet, hogy azok jártak ide, akiknek túl drága volt a Gundel, de az sem kizárt, hogy ugyanúgy elsősorban a turistacsoportok kedvéért működött, mint mostanában.

A név alapján az lenne meglepő, ha nem „magyaros jelleg” dominálna. A csárdásbelsőt nádfedéllel és búbos kemencével, a gerendákról fürtökben lelógó paprikafüzérekkel nyomatékosították, egyedül a villámkezű prímás hiányzik népi zenekara élén. A Jókai-bableves (1290 Ft) annak ellenére is kellemes, hogy a tetején hártya úszkál, és hús is lehetne több benne. A bélszíngulyást (3850 Ft) inkább lecsós marhapörköltnek neveznénk, de annak nagyon drága. A mandulás pisztrángfilé (2880 Ft) egy fokkal jobb, bár az kissé furcsa, hogy a halat nem egészben mérik. A bécsi szelet (2650 Ft) átlagos, legfeljebb a panír emlékezetes, az ugyanis pont olyan, mintha megállt volna az idő 1968-ban. És a túrógombóc (930 Ft) után sem lódul meg az időgép. Sajnos nem tudtunk katonakönyvvel fizetni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.