„Diósd szívében egy hangulatos pizzéria, ahova Maurizio hozza el az igazi és utánozhatatlan olasz ízeket, a Nápolyban készült kemencénk segítségével” – olvassuk a beharangozóban, ám a környék lelombozó. Az ilyen szöveg olvastán hangulatos belvárosi tér, sétálóutca és szökőkút ugrik be, itt azonban a 7-es út dübörög, szemben benzinkút, a közelben építőanyag-raktár és használtautó-kereskedés. Ha ez Diósd szíve, milyen lehet a külterület, az ipari övezet? Ráadásul az emeletes családi házban működő éttermet (hivatalos címe: Balatoni út 28.) sem könnyű megtalálni. A házban szépségszalon és cukrászda is működik, és az előbbi cégtáblája a legnagyobb. A „Pistacia” feliratot csak a korlátra feszített kisebb molinón olvashatjuk, a bejáratot pedig teljesen leárnyékolja a fölébe emelt napfogó.
Ezek után nem okoz különösebb meglepetést, hogy a kiülős rész sem „hangulatos kerthelyiség”, de legalább távol esik az utcától. A benti helyiségről a különleges látványelem miatt kell megemlékeznünk: régimódi képkeretbe foglalt, nagyméretű kirakatablakon át nézhetjük azt, hogy mi zajlik a konyhában. A felszolgálás udvarias, olasz popzene szól, szerencsére nem a Felicita vagy a L’italiano, hanem idehaza ismeretlen dalok.
A paradicsomleves (900 Ft) tejszínes, de egyáltalán nem sűrű, ráadásul tényleg csak a paradicsom és a sajt ízét érezni benne. Mindez annak is köszönhető, hogy itt valóban sajtot tesznek a levesbe, nem azt az ízetlen, rágógumiszerű nyúlós valamit, amit a legtöbb helyen. A margherita pizzáról (1690 Ft) is csak jókat mondhatunk: a sajt-paradicsom arány tökéletes, a tészta egyszerre omlós és ropogós, lám-lám, nemcsak papíron működik a „Nápolyban készült” kemence. De ugyanígy agyondicsérhetjük a diós, pármai sonkás, tejszínes gnocchi (2590 Ft) tésztáját is, amelynek élvezeti értékét megduplázza a belékevert dió. A sonka is elsőosztályú, egyedül a tejszín túlzás: kevesebb több lett volna. A tiramisu (890 Ft) nem olyan, mint a honlap képein. Csatos üvegben hozzák, a tartalma inkább pudingra emlékeztet, de annak kiváló.
