Ördög vigye az összes sajtlovagrendet, fürödjenek kátrányban a borbarátok, nincs annál nevetségesebb, mint aki az olajbogyóról szónokol, s álmában csettint egy kicsit. Csak a buta ember ügyel rá, hogy fehér húshoz fehérbort igyék, parvönü tempó betartani az üzletemberek kézikönyvét, az utasítást, amit a borosüveg címkéjén vezetnek eléd. Egy vacsora akkor legyen gyertyafényes, ha áramszünet van, vagy ha fagy. Ugyanakkor belátható, az ilyesmin túl kell esni, mint a kanyarón. De nem kell becsinálni, túl lehet...
Vizsgált helyünk a fentieknek megfelelő. Fürjszem aszpikban nem kapható, egy proliparadicsom, nincs ezen mit szépíteni, szerkesztőségi órák szerdánként négytől hétig itt, ismerek olyan fiút, akit a redakcióban kenyérre lehet kenni, de evés közben még én sem merném zaklatni.
A garnitúra flair, s pont az a traktus néz leginkább a Dunára, de van kellemes fapados is, ott se kell nagyon tekergetni a nyakat. A kínálat, mint afféle lacikonyhán, tárgy, ami a boltban bajor virsliként vehető, némi erdélyi reminiszcencia: mícs - na ja in der dunapart -, mérsékelten emlékezetes, kolbász, akinek van sütnivalója, kerüli, szalmakrumpli úvéfénnyel tupírozva, és jön a java: sült krumpli egészben.
A víznél halat eszik a magyar, csapolt budejovicei kis híján ötszázért, Hilltop cserszegi fűszeres, decije kétszáz, a szorzó 1,5 a közérthez, mert a hal úszni kíván. Vagy tudja a fene, a fagyasztott hekk hogy van ezzel, lehet, inkább röpülne vagy hegyet mászna, de senki se kérdezi tőle.
Amiről beszéltem, az összecsúszás, ha más simfölné, megengedném: a választék a Dunánál, hekk, keszeg, pisztráng, mit keresnek itt? Nem érdekel engem. A pisztráng ötös, ettem Szilvásváradon is, gyenge hármas (alá), de nyugodtan lehet nekem stílusról zenélni, a keszeg sem az a kimondott helyi kemény csávó, de ugyanolyan szálkás, mintha ciánnal halászták volna. A hekk meg ugye egy külön műfaj, szerintem olyan hal nincs is, az valami fán vagy bokron terem, de ha a hosszú ottlét alatt ismét megéhezel, megesik az, mint kései nyomtató, megteszi. A desszert palacsinta, egy szelet csoki (Balaton, immár érthető okokból).
A halászlé (végre lehet akár dunai - na jó, dunai kettő - Kömlőd, Paks vagy Baja nyomán) annak javallt, aki szereti, ha a vörös zsír ráfagy műanyag tányérjára és kanalára. Én ismerek ilyet, ha kicsit iszik, fejből hamisít Rembrandtot.
Nos, az úgy megy, hogy kiül az ember, pisztrángot eszik kovászos uborkával, a kenyér arra jó, hogy beletöröljük olajos mancsunk, hosszan dörzsölve csodákra képes, tehát ül és eszik, nézi a Dunát, s a képben hamarabb, mint gondolná, elúszik egy lusta szexbomba és hárman még vigyorgó csajok. Aztán az öreg hátradől, s arra gondol, az a Szindbád micsoda egy szédelgő volt.
- boldizsár -
