Élettanilag optimális összetételű folyadéknak a vér számít. De ne rázkódjunk össze a gondolatra, a bolti kínálat egyik-másik itala sem sokkal gusztusosabb. Csak jobban meg kell nézni őket.Magyarországon nem vizsgálják átfogóan egy-egy termék élettani hatását. Egyeztetik az öszszetételt a megengedett adalékok listájával, ellenőrzik, van-e magyar nyelvű leírás, ami megfelel a termék tulajdonságainak. Egy-egy új receptúrát nem kell külön engedélyeztetni, idén június óta minden felelősséget a gyártó és a forgalmazó visel. Az importtermékek most még átmennek egy rostán, ám az uniós elvárásoknak megfelelően a későbbiekben ezt is el kell hagyni.
Nem elvárás tehát, hogy a termék egészséges legyen (a gyerekeknek szánt áruknál sem), sőt a bizonyított károsító hatás sem kizáró ok. Az élelmiszer-biztonság felnőtt emberként kezeli a fogyasztót, csak azt várja el a gyártótól, hogy ne legyen szembetűnő különbség a doboz és a rajta lévő szöveg tartalma között. Ott ugyan még nem tartunk, hogy ezt olvashassuk: "klórtól megtisztított csapvíz szódásítva" vagy "barna festék cukros fagyállóban oldva", de érdemes felfigyelni a gyártói eufemizmus finom árnyalataira. Kezdjünk nyugodtan gyanakodni, ha a kicsattanóan piros joghurt dobozán a vigyorgó gyümölcsfejek azt tudatják: eper jellegű, joghurtízű készítmény, a tejhűtőben bocifoltos tégladobozon: reggeli ital. A Magyar élelmiszerkönyv lehetővé teszi, hogy gyümölcs felhasználása esetén a gyümölcs fotójával vagy "meggyőző rajzos megjelenítésével" utaljanak a jelleget adó gyümölcstartalomra. Ha azonban az ízt aroma adja, a gyümölcs csak stilizált formában tüntethető fel.
Csak "üdítőnek" nevezhető az a termék, amelyben 12 százaléknál alacsonyabb a gyümölcstartalom. Nincs megszabva minimumérték, a megkötés annyi, hogy rá kell írni a csomagolásra, ha a termékben csak aroma vagy egy százaléknál kevesebb gyümölcs van. Olykor a Kermi szakemberei tanácstalanok, minek is nevezzék az eléjük öntött matériát. "Ilyenkor kitalálunk valamilyen fantázianevet, mint ivólé, nedű." A szénsavas üdítőket hígítással, szörpkoncentrációból nyerik. A kóla esetében valóban titkos az alapösszetétel, hiszen laboratóriumban sem lehetséges minden elemét és a készítési technikát azonosítani. Annyi azért bizonyos, hogy minden kólafajtát foszforral savanyítanak, fene a gusztusukat. A foszfor valósággal kioldja a csontokból a kalciumot, a rendszeres fogyasztás és a csontritkulás kialakulása között komoly összefüggés van. A szénsavas üdítők másik hátránya, hogy pH-értékük 3,5 körüli, ami már elég ahhoz, hogy rombolják a fogzománcot, igaz ugyan, hogy külsőleg alkalmazva megvédenek a leégéstől. A fogorvosok meg tudják állapítani, ki szenvedélyes üdítőivó. A kólafélék között találunk olyat is, amely az etilén-glikolt, ezt az igen jó fagyállóanyagot tartalmazza. Pusztítja a szerves anyagokat, és bár képtelenség halálos adagot inni belőle, mérgezően hat a szervezetre. Az emésztőenzimek működéséhez 37 fok szükséges, ám a jegelt italok felborítják a gyomor és a béltraktus hőháztartását. A normális emésztés helyett ez az erjedésnek kedvez, amitől toxikus anyagok képződnek: ha valaki naponta megiszik egy liter kólát, az egyenértékű azzal, mintha egy év alatt bekanalazna tizenkét kiló cukrot, ebben a szabályozás nem jelöl meg maximumértéket. "A szénsavas üdítők a szomjoltást nemigen szolgálják - mondja dr. Barna Mária professzor, a Táplálkozástudományi Társaság elnöke. - Igyunk inkább csapvizet, nagy melegben pedig behűtött citromos teát, leveseket, gyümölcslét. Csupán a folyadékszükséglet kielégítésére nem árt az alkoholos italoktól tartózkodni, hiszen ezek a vizeletürítést is fokozzák. Gyermekek semmiképpen ne igyanak koffeintartalmú terméket, hiszen ők még az erős teától is nyugtalanok, álmatlanok lesznek."
Az Egészségügyi Világszervezet már kezdeményezte az egészséget nem támogató reklámok korlátozását is. Tavaly egy német károsult beperelt egy nagy kólagyártó céget, mert szerinte cukorbetegségét főleg annak köszönheti, hogy engedett a reklámok rábeszélésének. A per során azt kell bizonyítania, hogy az intenzív reklámtevékenység segítségével a gyártó puszta nyereségvágyból tudatosan veszélyezteti a fogyasztók egészségét. Nem lesz könnyű dolga, hiszen nincsenek bizonyítékok, hogy a cukros termékek közvetlenül képesek betegséget kiváltani. A hajlamot azonban mindenképpen felerősíti az ilyen étrend.
Itthon egy esetben tiltották meg szénsavas üdítő behozatalát, amikor az italt gyermekkóla elnevezéssel kívánták piacra dobni. "Bár nem lépte túl a megengedett koffeintartalmat, úgy gondoltuk, mégse célozza meg ennyire direkt módon ezt a korosztályt" - mondja Bakos Mária, a Kermi Kft. minőségügyi rendszermenedzsere. Az álláspont azért érdekes, mert a többi márka számára megengedett ugyanennyi izgatószer, minden csak azon múlik, mi áll a palackon. Ha baj van, a gyártó legfeljebb átírja a címkét. Amúgy az Élelmiszerkönyv több koffeint engedélyez (150 mg/l), mint amennyit a kólagyártók használnak. A határig csak az energiaitalok mennek el, sőt a Red Bull külön miniszteri engedélyre még túl is lépheti. Mások viszont két évig nem kaptak ilyen engedélyt, ami persze nem kis piaci hátrányt jelentett számukra.
A vízalapú, hígítható "szörpök" többségében szintén nincs gyümölcs,
csak színezék és aroma
Ilyen esetben a "gyümölcsízű" megjelölést kell használni.
Ahol legalább nyomokban fellelhető gyümölcs, máris "gyümölcs-italnak" nevezhető, és ha sikerül a gyümölcstartalmat 25 százalékra feltornászni, a "nektár" elnevezés a jutalom (almából és körtéből ehhez 50 százalék kell). Színezni ezeket sem szabad, de a szabályzat megértéssel viseltetett a gyártókkal, akik arra panaszkodtak, hogy a piros gyümölcsöknek nincs intenzív festékanyaga. Ezért ezeket az igényesebbek hibiszkusszal vagy áfonyával festik.
Végül a "gyümölcsszörp" minősítést érdemli ki az a rostos vagy szűrt ital, amelynek legalább egyharmada gyümölcs.
A vitaminkultusz igazi nyertesei kétségkívül a "százszázalékosok". Az ilyen termék nem tartalmazhat édesítő- és tartósítószert. Az ember azonban elbizonytalanodik matematikai tudását illetően. Hány százalékos vajon a frissen facsart narancslé? Az előírások kis mozgásteret hagynak a gyártóknak, a minőségi különbségek mégis nagyok. Nincs azonban bevizsgáltatási kényszer, a gyártó csak nyilatkozik az összetételt illetően. Ezek az italok négyszeresen fedezik a napi vitaminszükségletet. "Az ilyen tömény gyümölcskészítmény nem szomjoltásra való, és bár az esetek szélsőséges túlfogyasztáshoz kötődtek, leírtak már olyan megbetegedést, amelyet a koncentrált gyümölcssav okozott" - figyelmeztet dr. Barna Mária. Tartósító híján ezek a levek hamar elbomlanak, ezért csak a visszazárható csomagolás fogadható el. Bár a pattintós kupakosok gyártói valószínűleg még nem próbálták megfogadni saját tanácsukat: fogyasztás előtt felrázandó. A Kermi Kft. tesztjében a legjobbak sem kaptak kiváló minősítést a csomagolásra. Ez ugyanis csak a fényvédő, környezetkímélő anyagnak jár, ami a kartonról és az alumíniumról korántsem állítható.
A legenda szerint senki nem volt kíváncsi Blechynden úr ceyloni teáira az 1904-es St. Louis-i világkiállításon. A forgalmazó ezért jégkockával kínálta a teát, új termékcsoportot teremtve így. Nálunk tíz éve dinamikusan nő a jeges teák forgalma. A teakivonatot jó esetben lefőzött, porított teából nyerik és színezik karamellel: a koffeintartalom utal arra, látott-e teát a doboz. Bár a szabályozás itt sem ír elő minimumértéket, kérdéses, hogy nem meríti-e ki a fogyasztó megtévesztésének kritériumait az a termék, amelyikben egyáltalán nincs tea. A Kermi vizsgálata megjegyzi, hogy a Profi Ice Tea nehezen nyitható, a Lipton Ice Tea mellékíze kellemetlen, a Vitalade Ice Tea pedig kizárólag almalevet és aromát tartalmaz. Bakos Mária azt javasolja, nevezzék "teaízű" italnak. Kétségkívül önkritikus.
A folyadékveszteséget nem pótolhatnánk desztillált vízzel, mert só nélkül nem működőképes a folyadékháztartás. E téren azonban inkább a túlfogyasztás veszélyeztet, a készételek nálunk rendkívül sósak. De egész Európára jellemző, hogy a kenyérfélékbe sütött adag önmagában kiteszi a napi szükséglet csaknem felét. Érdekes, hogy az őskortól kezdve a legutóbbi időkig éppen a sóhiány jelentette a problémát.
A legtöbb állatot ma is sóval vehetjük le a lábáról. Ám amióta az ember képes a konzerválásra, sóból (a legjobb konzerválóanyag) is egyre több fogy: növeli a hozzászokást, és torzítja az ízérzékelést, ásványvízből tehát érdemes a kisebb nátriumtartalmút választani.
A vezetékes víz - ha kis mennyiségben is, de - tartalmaz káliumot, magnéziumot, nátriumot. Üres csapvizet nem palackoznak, legalább szén-dioxiddal és némi ásványi anyaggal gazdagítják. Az így nyert ital "ásványi anyaggal dúsított víz" felirattal hozható forgalomba. A Bonaqua például ilyen mesterségesen beállított összetételű ivóvíz.
Az "forrásvizekben" már több az oldott anyag, de "ásványvíznek" csak az nevezhető, amely zárt földmélyi forrásból származik, és ásványianyag-tartalma meghaladja az 1000 milligrammot. A magas fluortartalmú vizek, mint a Margit-szigeti ásványvíz, kis mennyiségben hasznosak, de egy határon túl károsítják a fogzománcot, és fluortoxikózist válthatnak ki.
Az orvosok és táplálkozástudományi szakemberek legtöbbje szívből ajánlja a kitűnő kalciumforrásként ismert tejet. A jóval kisebb ellentábor szerint az állati eredetű kalciumforrások nem hasznosíthatók annyira jól az egyidejűleg nagy mennyiségben felvett foszfát és kénvegyületek miatt. Főként természetgyógyászok hangoztatják, hogy a tejet a természet a szopós állat táplálására szánta, és
egyetlen faj sem él vele az elválasztás után
A pasztörizálás, elpusztítva az enzimeket és a vitaminokat, a tej tápértékét is megsemmisíti. Egy pohár tej 120 mg kalciumot tartalmaz, három kiló káposztában vagy egy kiló sajtban van ennyi. Ez azért lényeges kérdés, mert már 25-30 éves korunkban elérjük a csúcscsonttömegünket, addig kell tehát hatékonyan gyarapítani. A nagy tejfogyasztó népek - bolgárok, grúzok - egészségesebbek és hoszszabb életűek, mint a tejet mellőzők, igaz, többnyire kevesebb húst is esznek. A belgyógyászok legtöbbje különösen nagy becsben tartja a joghurtot és a kefirt, amelyek minden ismert vitamint tartalmaznak, és kiválóan regenerálják a gyomrot és a bélcsatornát.
Kempf Zita
És mi mégisÉ
A GfK Piackutató Intézet felmérése szerint leggyakrabban csapvizet iszunk, rögtön utána a kávé, a tea és a szóda következik. Legtöbbet tejre, sörre és szénsavas üdítőre költünk. Coca-Colából több fogy, mint az összes többi szénsavas üdítőből együttvéve. Gyümölcslevekből az őszibarack a legkedveltebb, amit a narancs és az alma követ. Legnagyobb fogyasztásnövekedés az ásványvizek esetében tapasztalható (42 százalék egy év alatt), és itt is fölényben vannak a szénsavasok. Az üdítő hihetetlen népszerűsége mellett is 10 százalékkal tudta növelni a forgalmát. Visszaszorulóban van azonban a gyümölcslé- (-9 százalék) és a sörfogyasztás (-7 százalék). A szeszes italok között még mindig a sör vezet a bor előtt.
