Nincsenek statisztikáink, ezért csak tippeljük, hogy az elmúlt évtized legjellemzőbb vendéglátóipari húzása a „hazatérés” volt. A rendszerváltástól az ezredfordulóig főleg a változatosság jegyében nyíltak az éttermek, de úgy 2010-től fordult a kocka, és egyre többen tűzték zászlajukra a hazai ízeket. Az lett a jelszó, hogy „magyaros ételek újragondolva”, ami nem csak a kreativitás tobzódását jelentette, de azt is, hogy a „hagyományosan” elkészített fogások gúny és megvetés tárgyává váltak. E magyaros fordulatot tette meg a VI. kerületi Lázár utca 1. alatt működő étterem is. Tíz évvel ezelőtt Olíva néven, főleg olasz dolgokkal boldogította a kedves vendégeket (bővebben: Étel, hordó; Magyar Narancs, 2008. augusztus 7.), de pár éve az a neve, hogy Pörc & Prézli és kizárólag hazai ízekkel próbálkoznak. Üzleti modelljükben az a dupla csavar, hogy kikérik maguknak a művészkedést. „Nem gondoltunk újra semmit. Az nem mi vagyunk. Ha ilyenre vágysz, csalódni fogsz! De minek is megreformálni, újragondolni a hagyományos magyar ételeket? Jól kell elkészíteni minőségi alapanyagokból és kész” – írják a honlapjukon, és az étlapot is ennek a jegyében állították össze: húsleves gazdagon, hortobágyi húsos palacsinta, székelykáposzta, csirkepaprikás és így tovább.
Szombaton ebédidőben érkezünk, a felszolgálók lelkesek, jó félház van, élőzene szól, de a zongorista szerencsére nem itt akarja megváltani a világot. Nem sokat vacakolunk, a hétvégi, kétszemélyes ún. nosztalgia ebédet választjuk (6990 Ft), ami egy fazék húslevest, illetve egy jól megrakott fatányérost jelent. A leves az otthon melegét juttatja az eszünkbe, a tészta nincs túlfőve, a sárgarépának kijön az íze, a csirkehús puha és omlós, egyedül a zöldborsó tűnik feleslegesnek; a színe alapján a fagyasztóból érkezett. A fatányéros három embernek is sok: két szelet rántott csirkemell, két szelet rántott borda, két szelet sertésszűz, mellé sült krumpli és krumplipüré, meg némi savanyúság. Nem lehet egy rossz szavunk sem: príma húsáru, rendesen elkészített krumpli, a prézli pedig – névadóhoz méltón tökéletes. Ráadásul a vacsoránk is megvan.
