étel, hordó

Portum

  • ételhordó
  • 2017. november 19.

Gasztro

Tíz éve még röhögtünk volna a vadonatúj étterem beharangozóján – „gasztronómiai fellegvár Budapest szívében” –, hiszen a VIII. kerület Práter utca–Futó utca–Nagytemplom utca közötti zónáját inkább szívbajnak kellett volna nevezni. De azóta nagyot változott a világ, legalábbis pár száz négyzetméteren; itt rendezték be Kemény-Józsefváros rehabilitációs zónáját, a Corvin-negyedet, ami plázájával, Frankfurt/O-külsőt idéző épületeivel, no meg a temérdek díszburkolattal mindent elsöprően azt mutatja, hogy „új időszámítás” kezdődött.

Új időszámításhoz új kocsmák kellenek, s ezekből tényleg nincs hiány: a hipszter kávézótól a kaszinóig szinte minden műfaj képviselteti magát itt, egyáltalán nem meglepő, hogy a Portum is itt kötött ki „gasztronómiai fellegvárként”. Vasárnap, késő délután teljesen kihalt a láthatóan nagy műgonddal berendezett és költségkíméletet nem ismerő étterem, a legnagyobb élet a bejáratnál elhelyezett akváriumban van, ahol homárok (14 490 Ft) és osztrigák (1090 Ft) várják a vendéghóhér érkezését.

A kiszolgálás udvarias, bár kissé feszengő, a padlizsánkrém friss kenyérrel tökéletes palifogó falat. Az osztriga is kifogástalan, de a gyöngytyúkleves Újházy-módra, tortellonival (1390 Ft) csalódást okozhat azoknak, akik a húsra hangolódtak. Ugyanis hús – hagyományos szárnyasi értelemben – egyáltalán nincs benne, csak a tésztában valamiféle töltelék. Rossznak nem mondanánk, épp ellenkezőleg, különösen a tortellonitól vagyunk elragadtatva. A rákkal töltött ra­violi fekete kagylóval (2790 Ft) amolyan kettő az egyben dolog. A ravioli is, a kagyló is osztályon felüli, de semmi nem indokolja együttlétüket. A spenótos tanyasi csirkével (2590 Ft) nincsenek ilyen gondok. Nemcsak egymáshoz illők, de kiváló minőségű alapanyagokból készültek, és rendes munkát végeztek velük a konyhán is. A mentás-mangós csilis-csokoládés mousse (1190 Ft) mint epilógus lehetne egy leheletnyivel könnyedebb, bár leginkább arról emlékezetes, hogy a csili ízét csak azután érezzük, hogy leszedték az asztalt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.