kertész lesek

Ristorante da Lorenzo – Székesfehérvár

  • kertész lesek
  • 2022. július 27.

Gasztro

Terasznyi Olaszország

„Székesfehérváron amúgy is rengeteg látnivaló akad, azonban a többségét a belvárosban találjuk meg. A Fő utcában végigsétálva szinte mindegyik fő nevezetesség az utunkba fog kerülni. Az utca nemcsak emiatt annyira különleges, hanem kialakítása teljesen olyan érzést kelt az emberben, mintha Olaszországban sétálgatnánk. A rengeteg kávézó, étterem és bár székei és asztalai csak fokozzák a hangulatot” – olvassuk a kissé igazságtalan megállapítást az Élménytérkép című idegenforgalmi honlapon, hiszen a fehérvári érdekességek – Bory-vár, szocreál vasútállomás stb. – nem csak a belvárosra korlátozódnak. Az olasz vonatkozásokat meg azért vitatnánk, mert itt hivatalosan minden az Árpád-ház körül forog. Jelenleg épp az Aranybulla körül, mivel a hagyományos nyári programsorozatnak, a Székesfehérvári Királyi Napoknak a legjelentősebb produkciója Az élet pecsétje című dramatikus történelmi játék lesz, amely „az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára emlékezik”, és amelynek beharangozóját e heti Szüret rovatunkban idézzük. De ne legyünk igazságtalanok. Mindezek ellenére van realitása annak, hogy Fehérvárt Itáliához hasonlítsuk, csak a Fő utca helyett az azzal párhuzamos, de sokkal kevésbé felkapott Oskola utcába kell menni. Már csak azért is, mert a 6. számú ház bizonyos részletei még a középkorban épültek, nem csoda, hogy itt működik a város leg­autentikusabb olasz étterme, a Ristorante da Lorenzo. Azért a leg­autentikusabb, mert tudomásunk szerint a névadó Lorenzo nem kitalált személy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.