Tény és való, nem kimondottan kánikulai fogás a lasagne. Cserébe nagy családi adagot készíthetünk belőle, és garantáltan mindenkit boldoggá teszünk vele. Az ókori Rómába a görögöktől jutott el, az első írott receptje 1390-ből származik, a mai formáját pedig a 19. század vége felé nyerte el. Mint minden olasz tésztának, ennek is annyi receptje van, ahány vidék és ahány család, a bolognai kulináris szabályok szerint a klasszikus változat három fő alkotóeleme: spenóttal gyúrt házi tészta, húsos ragu és besamelmártás. Az alábbi recept ezek közül egyiket sem tartalmazza, inkább amolyan alaprecept, amely kiváló kiindulási alap kalandozásokhoz.
A lasagne munka- és időigényes, kényelmes készítésének két titka van: az egyik, hogy a szószt előző este érdemes elkészíteni, így két fázisra bontva kevésbé megterhelő, mintha mindent egyszerre főznénk, a kész szósszal másnap már gyorsan megy maga az összeállítás. A másik, hogy sima darált hús helyett friss kolbászhúst javasolok, ami extra ízt és praktikumot is ad.
A lasagne lap lehet házilag készített vagy bolti – friss tésztalapokkal lesz a legfinomabb, de sima száraztésztából is készíthetjük. Ha utóbbira kerül sor, akkor a lapokat a rétegezés előtt érdemes 10–15 percre forró vízbe áztatni (előfőzni viszont így nem kell). Amikor a lasagne megsült, célszerű 15–20 percet állni hagyni, hogy kicsit összeálljon, összerendeződjenek a szaftok, sajtok, és szépen lehessen felvágni. Frissen fogyasztva a legjobb, amikor már összeáll annyira, hogy jól szeletelhető, de a sajt még teljesen olvadt. Ha mégis marad (az alábbi nagy mennyiség!), újramelegíteni úgy érdemes, hogy alufóliával lefedve, 150 fokos sütőben, kb. 20 percig melegítjük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
