chili&vanília

Családi lasagne

Gasztro

Paradicsomos, háromsajtos lasagne

Tény és való, nem kimondottan kánikulai fogás a lasagne. Cserébe nagy családi adagot készíthetünk belőle, és garantáltan mindenkit boldoggá teszünk vele. Az ókori Rómába a görögöktől jutott el, az első írott receptje 1390-ből származik, a mai formáját pedig a 19. század vége felé nyerte el. Mint minden olasz tésztának, ennek is annyi receptje van, ahány vidék és ahány család, a bolognai kulináris szabályok szerint a klasszikus változat három fő alkotóeleme: spenóttal gyúrt házi tészta, húsos ragu és besamelmártás. Az alábbi recept ezek közül egyiket sem tartalmazza, inkább amolyan alaprecept, amely kiváló kiindulási alap kalandozásokhoz.

A lasagne munka- és időigényes, kényelmes készítésének két titka van: az egyik, hogy a szószt előző este érdemes elkészíteni, így két fázisra bontva kevésbé megterhelő, mintha mindent egyszerre főznénk, a kész szósszal másnap már gyorsan megy maga az összeállítás. A másik, hogy sima darált hús helyett friss kolbászhúst javasolok, ami extra ízt és praktikumot is ad.

A lasagne lap lehet házilag készített vagy bolti – friss tésztalapokkal lesz a legfinomabb, de sima száraztésztából is készíthetjük. Ha utóbbira kerül sor, akkor a lapokat a rétegezés előtt érdemes 10–15 percre forró vízbe áztatni (előfőzni viszont így nem kell). Amikor a lasagne megsült, célszerű 15–20 percet állni hagyni, hogy kicsit összeálljon, összerendeződjenek a szaftok, sajtok, és szépen lehessen felvágni. Frissen fogyasztva a legjobb, amikor már összeáll annyira, hogy jól szeletelhető, de a sajt még teljesen olvadt. Ha mégis marad (az alábbi nagy mennyiség!), újramelegíteni úgy érdemes, hogy alufóliával lefedve, 150 fokos sütőben, kb. 20 percig melegítjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.