A csóró hazai undergroundarcok persze már annak örülnek, ha egy isten háta mögötti rockkocsmában véletlenül kapható zsíros deszka az obligát sör mellé, a rutinosabbak meg fejből tudják az ország összes McDonald's drive-in-jének pontos elhelyezkedését. Ellenben a nevesebb külföldi csapatok komoly ellátásban részesülnek. A Scorpions koncertje kiváló alkalom volt arra, hogy kisegítőként végigküzdjünk egy ilyen napot: vajon milyen igényei lehetnek egy több mint harminc éve létező arénabandának? Például a sört kizárólag literes korsóból, bajor dirndliruhába öltözött termetes pincérnőtől hajlandóak elfogadni?
Megsütötte
Némi csalódást okoz, hogy a Scorpions kimondottan szerény igényekkel állt elő, egyetlen "státuszszimbolikus" kívánságuk az volt, hogy a koncertre zenekartagonként egy-egy, vagyis öt darab Audival szerettek volna érkezni a tízpercnyi sétára lévő hotelből. Megkapták. De előbb az általánosságok! A hatfős cateringlegénység, a Catering Queen nevű cég főnöke elmondta: a dolog legtöbbször úgy fest, hogy egy koncert leszervezése után a zenekar külföldi turnémenedzsere átküldi a helyi promóternek az úgynevezett ridert, ami a zenekarok összes kívánságát tartalmazza, a technikai igényektől kezdve az étkezésen át egészen addig, hogy hány darab és milyen színű törülközőt kívánnak a tisztelt rocksztárok a koncert végén behajigálni a közönség soraiba. A cateringes cég a koncert helyi szervezőjétől kapja a megbízást, majd a rider étkeztetésre vonatkozó részét, de persze a többi egyéb kívánalomról is tájékoztatják, hogy ennek ismeretében tervezze meg a menüt. A Catering Queen nem kizárólagosan zenekarok étkeztetésére specializálódott, de megbízásainak kilencven százalékát az ilyen munkák teszik ki, s ezzel szinte egyeduralkodó idehaza.
A Scorpions ellátmánya a technikai személyzet, a szervezők és az André Matos Band nevű előzenekar miatt negyven emberre szól: reggeli, ebéd, vacsora, az úgynevezett "after show", ami a koncerten ledolgozott kalóriák gyors pótlására szolgál, és valami hideg: többnyire szendvics. Ez tizenhét órás főzést jelent az előző nap, hiszen az aprósüteménytől és a kenyértől eltekintve minden étel saját készítésű, ráadásul - hogy biztosan mindenkinek jusson a kedvére való ételből - általában a kért adag másfélszerese készül el.
Meglepő, de a zenekaroknak általában nincsenek speciális kéréseik. Az itt dolgozó legénység egyetlen háklisabb zenésszel találkozott: Simon Philipsszel, a Toto dobosával, aki a koncert előtt szerette volna elfogyasztani a tengeri herkentyűkből álló vacsoráját, nem pedig utána, ahogy az a riderben szerepelt, de ő a legenda szerint az ötcsillagos szállodákban maga készíti el az ételét. A szakma sajátosságai miatt általában a turnémenedzserek hisztiznek a legtöbbet. (Nem ide tartozik, de egyszer állítólag előfordult, hogy egyikük nem volt hajlandó kifizetni a számláját az egyik night clubban, és a vele érkező testőrökkel közölte, hogy ha emiatt inzultus érné, akkor kötelességük megvédeni.)
Persze mindig vannak egyéni igények: diétázók, allergiások, vegák, magevők. Itt a Scorpions egyik technikusa volt eltiltva mindenféle zsiradék- és olajszármazéktól: el is készült a speciális menüje, de nem sokat törődött vele, amikor meglátta a reggelire felszolgált rántottát.
A koncert napján, a SYMA csarnokban reggel nyolckor kezdődött a műszak a cateringlegénységnek. A hatalmas, ellipszis formájú épületben, ahol csak az ellipszis egyik végén működik a lift, több fordulóval, kézben, illetve egy ott felejtett bevásárlókocsin kell feltrógerolni a harmadik emeleten berendezett helyiségbe többek közt két hűtőszekrényt, a teljes edénykészletet, az étel felmelegítésére és melegen tartására szolgáló, fűthető fémtálakat, amiket a szakmabeliek az angol chafing nyomán "cséving"-nek mondanak, és természetesen az összes, a helyszínre hűtőtáskában kiszállított ételt. Az utóbbiakból a reggeli szendvics- és rántottakészítés után az ebéd (többek közt zöldséges rizs, rántott gomba és káposzta kolbásszal) már mehet a tálakba, és amíg a fémtálcában párolgó víz gőze a kellő hőmérsékletűre hevíti az ételt, csak az jelent rövid ideig izgalmat, hogy hatunk közül ki mosogasson elsőnek.
Az italok beszerzése és biztosítása is a catering cég dolga egy ilyen eseményen, és talán ez az a pont, ahol még különleges igények merülhetnek fel valami Magyarországon egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán kapható ital iránt. De általában ehhez sem feltétlenül ragaszkodnak a zenészek, s megelégszenek a riderben írottakhoz hasonló, de könnyebben beszerezhető itallal. A Scorpions ebben is egyszerű zenekarnak bizonyult, hiszen egy-egy üveg Jack Danielst és Chivas Regalt kértek, valamint a tokaji aszú-egri bikavér kombót. Sörből viszont valami helyi (!) alkoholmentes és alkoholos specialitást (Soproni Ászok és Soproni Szűz), illetve Heinekent.
Megette, megitta
A tagok közül csak Klaus Meine énekesnek járt külön helyiség, a két gitáros és a ritmusszekció egy-egy közös öltözőt kapott. Méghozzá azt a mindenki által ismert, klasszikus sportöltözőt, ahonnan a ruhafogassal kombinált lóca ugyanannyira kirobbanthatatlan a mai napig, mint a tornacsukaszag. A zenészek ide nagy mennyiségű sört, üdítőt, ásványvizet és rágcsálnivalót (csoki, chips, mogyoró) rendeltek.
A színpadi italkészlet biztosítása - a Scorpions esetében többnyire hűtött, alkoholmentes sör és ásványvíz - is a catering feladata volt, csakhogy az öltözőkből lecipelt mobilhűtőkbe nem fért bele az üvegek fele sem, ráadásul a kompresszorok zúgása rendesen beleszólt a színpadi hangba. A Scorpions színpadmestere ekkor átvehette az est legkreatívabb dolgozója címet: rövid töprengés után azt javasolta, hogy a cateringszoba mellett felállított műanyag kukák tökéletesen megfelelnek hűtőtáskaként, ha az ember tiszta szemeteszsákba teszi az italokat és rájuk zúdít kukánként nyolc kiló jégkockát. Az ötlet tökéletesen bevált, csupán azt sajnáljuk, hogy a színpadra nem kerültek fel a kukák, hanem a technikusok adogatták az üvegeket a zenészeknek. Pedig igazán megnéztük volna Rudolf Schenker gitárost, ahogy egy zöld szemetesedényben turkál újabb ásványvízért két szám között.
A legnagyobb étkezés az ilyen eseményen a tizenegy fogásos vacsora, most a tésztás sertéspörkölt aratja a legnagyobb sikert. A Scorpions a saját beállása után, hét körül jön vacsorázni, és a kilencórás kezdés előtt még beszorítanak egy meet and greet félórát, ami annyit tesz, hogy néhány szerencsés rajongó jattolhat és smúzolhat velük. Felszolgálás nincs: a svédasztal jellegű tálaló mögé ilyenkor a cateringszemélyzet áll, hogy alkalomadtán elmagyarázza, mi micsoda, és segítsen a választásban. A koncerten vendégeskedő Omega zenekar tagjai is meghívást kaptak a vacsorára, ami Magyarországon ritkaság, a külföldi fellépők előtt játszó hazai csapatoknak általában nem jár catering, legfeljebb néhány szendvicset kapnak. Attól eltekintve, hogy egy véletlenül betévedt rajongólány pont akkor dedikáltatná a lemezborítóját Meinével, amikor épp tele van a szája, a vacsora rendben lemegy, és a vendégkönyv aláírása után már csak a színpadon látjuk őket legközelebb, majd a SYMA csarnok dohányzóerkélyéről csípjük el a koncert után a parkolóból kihúzó Audikat.
A munka körülbelül hajnali fél három-háromkor fejeződik be az after show csomag összeállításával - karton sör, szendvicsek a színpadi munkásoknak, külön dupla paprikás szalámis Peternek, a kamionsofőrnek, felcímkézve. Ekkor már a koncert utáni potyázásra betévedt magyar slepp is eltakarította a vacsora utolsó morzsáit. Nekünk viszont csak most kezdődik a mosogatás és a tizenhetedik talpon töltött óra után különösen büntető lepakolás.
Hajnali négy-fél öt tájban kerül ágyba a cateringes csapat, hogy a szerdát végigaludva készülhessen a pénteki, Diesel klubos Nazareth-koncertre, ahol az egész kezdődik elölről.
