étel, hordó

Sophie és Ben

  • ételhordó
  • 2016. január 3.

Gasztro

Az egység neve nagy párosok végtelen sorát idézi Philemontól és Baucistól a Záray–Vámosi házaspárig, mert arra véletlenül sem gondolnánk, hogy a keresztelőt családi vonatkozások ihlették. „A Sophie és Ben megálmodói két jó barát, akik az egy helyen, egy napon, egy óra eltéréssel született gyerekeikről nevezték el az éttermet” – olvassuk a honlapon, ezt akkor sem találtuk volna ki, ha tüzes vasvillával kergetnek végig a Király utcán. Arra viszont emlékszünk, hogy a Káldy Gyula u. 5. szám alatti helyiség pár éve még Corcovado néven, brazil étteremként próbált híveket szerezni (bővebben: Kertész lesek, Magyar Narancs, 2011. szeptember 29.), de úgy látszik, négy év nagy idő. Azóta Varieté néven is futott, a Sophie és Ben pedig valamikor tavaly tűnt fel a burgeres divathullámon lovagolva.

Mégsem mondhatnánk rá, hogy szimpla burgerező, bár ezt erősítik az ilyen-olyan mexikói (tex-mex!) vonatkozások is, amiket kénytelenek is leszünk előre venni. A guacamole tortillachipsszel (790 Ft) kétélű kés. A spéci avokádókrém (legyen most ennyi is elég a guacamoléról) valóban ínycsiklandozó, de a hozzá adott bolti tortilla sokat ront az élményen. A jalapeñós sajtkrémlevesre (890 Ft) ugyanezt mondhatjuk: teljesen rendben lenne – különösen a paprika ízlik –, de a beleszórt (és ettől szottyadt) chipsek nagyot rontanak az összhatáson. A tandoori csirkemell thai csilis-joghurtos salátával és mentás borsópürével (2390 Ft) a példa, hogy a burgeresdi mellett a kísérletező kedv is jellemző a konyhában. Az egymástól oly távoli összetevők ellenére nagyon kellemes portékát sikerült előállítani, a húst bármelyik indiai barátunk bevállalhatná, a borsópüré önmagában is kitűnő.

E kitérő ellenére azért (itt is) a burger az úr. Tizenháromfélét számolunk össze, van kacsás meg lazacos is, de a legizgalmasabbnak az ún. green burger (2890 Ft) látszik. A „green”-t ugyanis nem húsmentes voltára, hanem a színére értik. A marhapogácsa mellett van benne saláta, kígyóuborka, zöldpaprika, avokádókrém, de a legnagyobb poén – lásd illusztrációnkat –, hogy a zsemle is zöld. Lelkendeznünk kéne, hiszen a burger jobb az átlagnál, miként a krumpli és a coleslaw saláta is, ám a különleges kiszerelés miatt a pékáru extra ízével is számoltunk. Márpedig olyan nincs, a zsemle zöldjét kizárólag ételfesték okozta. De akkor miért nem készítenek „red”, „blue” vagy akár „black” burgert?

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.