étel, hordó

Sophie és Ben

  • ételhordó
  • 2016. január 3.

Gasztro

Az egység neve nagy párosok végtelen sorát idézi Philemontól és Baucistól a Záray–Vámosi házaspárig, mert arra véletlenül sem gondolnánk, hogy a keresztelőt családi vonatkozások ihlették. „A Sophie és Ben megálmodói két jó barát, akik az egy helyen, egy napon, egy óra eltéréssel született gyerekeikről nevezték el az éttermet” – olvassuk a honlapon, ezt akkor sem találtuk volna ki, ha tüzes vasvillával kergetnek végig a Király utcán. Arra viszont emlékszünk, hogy a Káldy Gyula u. 5. szám alatti helyiség pár éve még Corcovado néven, brazil étteremként próbált híveket szerezni (bővebben: Kertész lesek, Magyar Narancs, 2011. szeptember 29.), de úgy látszik, négy év nagy idő. Azóta Varieté néven is futott, a Sophie és Ben pedig valamikor tavaly tűnt fel a burgeres divathullámon lovagolva.

Mégsem mondhatnánk rá, hogy szimpla burgerező, bár ezt erősítik az ilyen-olyan mexikói (tex-mex!) vonatkozások is, amiket kénytelenek is leszünk előre venni. A guacamole tortillachipsszel (790 Ft) kétélű kés. A spéci avokádókrém (legyen most ennyi is elég a guacamoléról) valóban ínycsiklandozó, de a hozzá adott bolti tortilla sokat ront az élményen. A jalapeñós sajtkrémlevesre (890 Ft) ugyanezt mondhatjuk: teljesen rendben lenne – különösen a paprika ízlik –, de a beleszórt (és ettől szottyadt) chipsek nagyot rontanak az összhatáson. A tandoori csirkemell thai csilis-joghurtos salátával és mentás borsópürével (2390 Ft) a példa, hogy a burgeresdi mellett a kísérletező kedv is jellemző a konyhában. Az egymástól oly távoli összetevők ellenére nagyon kellemes portékát sikerült előállítani, a húst bármelyik indiai barátunk bevállalhatná, a borsópüré önmagában is kitűnő.

E kitérő ellenére azért (itt is) a burger az úr. Tizenháromfélét számolunk össze, van kacsás meg lazacos is, de a legizgalmasabbnak az ún. green burger (2890 Ft) látszik. A „green”-t ugyanis nem húsmentes voltára, hanem a színére értik. A marhapogácsa mellett van benne saláta, kígyóuborka, zöldpaprika, avokádókrém, de a legnagyobb poén – lásd illusztrációnkat –, hogy a zsemle is zöld. Lelkendeznünk kéne, hiszen a burger jobb az átlagnál, miként a krumpli és a coleslaw saláta is, ám a különleges kiszerelés miatt a pékáru extra ízével is számoltunk. Márpedig olyan nincs, a zsemle zöldjét kizárólag ételfesték okozta. De akkor miért nem készítenek „red”, „blue” vagy akár „black” burgert?

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.