Megérkezik az ember egy nyári szombat reggelen a kecskeméti piacra, és azon nyomban menthetetlenül beleszeret. A szabadtéri, de fedett, klasszikus piactéren olyan erős, lüktető energia és elfeledett, ritkán tapasztalt forgatag csapja meg, hogy pár percet azzal kell eltölteni, hogy engedjük magunkat sodródni. A kecskemétiek nyilvánvalóan sokat főznek otthon, mivel 11 órára nagyjából minden el is fogy. Rengeteg, igazi kistermelő kínálja az évszaknak megfelelő portékáját, ami gyakran a környékbeli tanyákon terem, a vásárlók pedig minden kétséget kizáróan élő, személyes kapcsolatot ápolnak velük. Valódi és életteli minden. Július elején éppen zsenge sárgarépák, kovászolni való uborkák és színes cukkinik uralják a látványt, megjelentek az első zöldbabok és az első pöszméték, kifutóban a meggy, befutóban az időjárás által megtépázott sárgabarack. Na meg azok a gyönyörű vágott és cserepes virágok! A belső csarnokban kiváló sajtosok, máktermelő, aki százéves cseh gépen helyben darálja a mákot, tésztás néni, aki füstölt (!) csuszát árul. És persze az elmaradhatatlan talponálló a belépő- és kilépőkupicákkal, sült kolbásszal, lángossal, poharas presszókávéval.
Az alábbi recept megyei specialitás, a legenda szerint elsősorban Bácsalmáson készítik. Valójában egy igen egyszerű és gyorsan elkészülő, nudliformájú túrófánk, a „troll” jelzőt valószínűleg a sütés során kialakuló puklikról kaphatta. Mellé adhatunk házi lekvárt, vagy szezonális gyümölcsből főzött ragut, meggy helyett akár sárgabarackból, ribizliből, málnából, szederből, amit éppen ad a piac. Viszlát, csodás kecskeméti, azaz a helyiek által „kecsóinak” hívott piac!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
