étel, hordó

Smarni

  • ételhordó
  • 2021. július 7.

Gasztro

Smarni Gödöllőn.

Lassan 23 éve, hogy Gödöllőn megrendezték az első Erzsébet királyné-vetélkedőt és szépségversenyt, amelyről lapunk is közölt helyszíni tudósítást. „A Sisi Baráti Körnek nem idolkeresés a célja, hanem egy különleges személyiség megismerése. Társaságunk tulajdonképpen egy jó értelemben vett polgári kulturális kör” – nyilatkozta akkor az esemény szervezője, nem sejtvén, hogy pár év múlva a polgári kör szókapcsolat egészen mást fog jelenteni. Mi viszont azt nem sejtettük, hogy attól kezdve ahányszor megfordulunk Gödöllőn, az 1998-as rendezvény jut az majd eszünkbe. A mostani apropó leginkább az étterem elnevezése volt, de főleg az, hogy a cégtábla Smarni feliratára a tipográfus koronát is biggyesztett.

Az egység a 3-as út mentén (Szabadság út 4.), a Grassalkovich-kastély szomszédságában található, de a meszelt, kúriajellegű épület innen csak a hátát mutatja. A bejárat és a terasz a túloldalon van, így a kiülő vendégnek nem a kétszer kétsávos főutat (plusz HÉV) kell bámulnia, hanem egy kellemes és nyugalmas parkot, legalábbis békeidőben. Most azonban a zöld környezetet a „futballünnep” okán kivetítőkkel és padokkal bolondították meg. Ráadásul a kora délutáni forróságban senki nem nézi a meccset, a hangerő mégis a maximumon, úgyhogy jobbnak látjuk, ha a csalogató terasz helyett inkább a légkondicionált (és hangszigetelt) belső helyiséget választjuk. Amúgy a „szurkolói zóna” nem a Smarni extra szolgáltatása, jellemző, hogy a hétköznapi uzsonnaidő viszonylag népes közönsége egytől egyig odabent foglal helyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.