A Samsung elismerte, hogy a rossz munkakörülmények dolgozók halálához vagy súlyos egészségkárosodáshoz vezettek

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. november 23.

Gazdaság

Bocsánatot kért a multi.

Bocsánatot kért a Samsung Electronics vállalat pénteken minden munkásától, akiknek egészségkárosodását, halálát okozta az, hogy nem biztosítottak számukra biztonságos munkakörülményeket a vállalat számítógépchipeket és monitorokat előállító üzemeiben.

Kim Ki Nam, a Samsung Electronics elnök-vezérigazgatója mély sajnálatának adott hangot a vállalat nevében, és ígéretet tett arra, hogy a cég teljesíti kárpótlási kötelezettségét. "Szeretett kollégáink és családok szenvedtek régóta, ám a Samsung nem gondoskodott arról, hogy a problémát időben megoldja" - ismerte el az illetékes.

A dél-koreai technológiai óriás hivatalos bocsánatkérése hetekkel az után hangzott el, hogy a vállalat vezetése és a beteg Samsung-munkásokat képviselő csoport megállapodott arról, hogy feltételek nélkül elfogadja a közvetítő testület által javasolt kárpótlási feltételeket és véget vet a több mint egy évtizede tartó perekedésnek. A vállat hivatalos nyilvános bocsánatkérése a megállapodás része volt.

Az ügy 2007-ben kezdődött, amikor a 23 éves Hvang Ju Mi, aki a Samsung chipgyártó üzemében dolgozott, leukémiában meghalt, és számos munkás megbetegedett. Az áldozatok követelése, hogy a Samsung ismerje el felelősségét az egészségkárosító munkakörülmények miatt, egy szélesebb mozgalmat indított el, amely a vállalatok és a kormány felelősségre vonását követelte a hatalmas mennyiségű vegyi anyagot felhasználó chip- és monitorgyártó üzemekben uralkodó biztonsági hiányosságokért.

A közvetítő bizottság novemberben bejelentette, hogy a megállapodás részeként az áldozatok fejenként akár 150 millió von (37 millió forint) kártérítésre jogosultak. A kártérítés vonatkozik a vállalatnál dolgozók fejlődési rendellenességgel született gyermekeire is.

A Samsung és beszállítói valamennyi jelenlegi és egykori munkása jogosult lehet a kártérítésre, akik 1984 óta chip- és LCD-gyártó üzemekben dolgoztak. A kártérítés mellett a Samsung 50 milliárd vont adományoz a dél-koreai munkabiztonsági és -egészségi ügynökségnek, hogy segítse biztonságos munkakörülmények kialakítását szerte az országban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.