"Nyilván elegük lett a magyar tömegszexből, hogy mifelénk mindenki kibaszik mindenkivel, és még csak öröm sincs benne. Ha egy milliárdos befektetésekben, forgalmi kondíciókban gondolkodó cég alól ügyeskedésekkel, lehetetlen törvényekkel és értelmetlen piaci szabályozással kihúzzák a működéséhez nélkülözhetetlen alapanyagot, az aligha léphet mást. Még akkor is ezt mondom, ha ez az egész történet engem személyesen nagyon kellemetlenül érint." E veretes mondatokat a francia tulajdonú Danone rákoskeresztúri gyárának (ez volt az egykori Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti üzemegysége) egyik vezető beosztású munkatársától hallottuk. Lapzártánkkor ugyanis véglegesnek tűnik: a cég 22 évi működés után az év végéig kivonul a hazai tejpiacról. Igaz, nem csak nálunk zárnak be a franciák gyárakat: Olaszországban és Németországban is megszüntetnek egységeket, de a legnagyobb létszámot érintő beavatkozás mindenképpen a keresztúri üzem felszámolása lesz, hiszen 155 munkahely tűnik el. Utolsó információnk szerint a cég székesfehérvári kekszüzeme egyelőre megmarad (itt készül a "Győri keksz" termékcsalád), miként a tejmárkákat is megőrzik a hazai pultokon - így például a vállalat csaknem százmilliós, közismert személyiségekkel megtámogatott reklámkampányával bevezetett joghurtjai importáruként ezután is kaphatók lesznek nálunk. Meg a túró rudi. (A kisbetű szándékos: a termék eredeti nevét Magyarországon a Danone mellett a Friesland-Campina Zrt. is birtokolja, az eredeti "pöttyös" jelenleg Mátészalkán készül.)
Önkorlátozás
A cég környezetében elsősorban a hazai alapanyag - a tej - hiányát, illetve a belföldi késztermék versenyképességének folyamatos romlását emlegetik. Amikor 1992-ben az európai piacon komoly tekintélynek örvendő Danone Magyarországra érkezett, határozott üzletpolitikával kezdett munkához: olyan termékekkel jelentek meg, amelyek a legolcsóbb áruknál jobb, de árban és minőségben a luxusnál szerényebb kategóriába sorolhatók. Ezek egyik jellemző fajtája a fiatalok és a "tudatos vásárlók" számára jól értékesíthető joghurt vagy a már emlegetett rudi.
A magyar tejpiacot 2007-ig a túlkínálat jellemezte, utána viszont az uniós csatlakozáskor megállapított kétmilliárd kilogramm termelési kvótánkat már nem tudtuk áruval feltölteni. Az unió szabályozása ugyanis arra épül, hogy tervezett önszabályozással, illetve -korlátozással az egyes tagállamok a tejből lényegében a saját piacukat szervezik meg úgy, hogy igazából csak a választékbővítő prémium termékek mennek az exportra, a döntő mennyiség helyben fogy el. Ebből a szempontból bizonyosan okos választás volt a Danone részéről a vásárlói középréteg kiválasztása - csak közben kitört a gazdasági válság, amely a megcélzott középréteget különösen érzékenyen érintette.
"Még ezt is túlélhette volna a cég, de arra senki sem számított, hogy a privatizáció évében még csaknem egymilliós tejelő tehénállomány alig tizenöt év alatt a felére olvad, aztán pedig a hazai termelést állítólag nagyon támogató kormányzat a maradék alól is kirántja a szőnyeget. Elképesztő, ami történik, itt öt év múlva csak mutatóba lesz szarvasmarha, ha észbe nem kapnak az illetékesek" - mondja a már idézett feldolgozóipari vezető.
A hazai tejtermelés környékén csendben, de annál határozottabban érik egy nehezen kezelhető piaci botrány - a lapunk által megkérdezett ágazati üzletemberek és szakértők szerint a Danone lényegében ez elől menekül. Nincs elég magyar tej, miközben az importáru elönti a pultokat. A helyzetet érzékelve az agrártárca múlt héten egyeztetést tartott a termelők, kereskedők és feldolgozók között, amelynek "eredményéről" kérdésünkre a következő választ kaptuk: "A Földművelésügyi Minisztériumhoz is eljutottak az olcsó importtej mennyiségének elmúlt hetekben történt hirtelen növekedéséről és az erre megfogalmazott termelői reakciókról szóló hírek, ezért a tejtermelők, a tejipar és a hazai élelmiszer-kiskereskedelem képviselőivel közösen áttekintette a kialakult piaci helyzetet, a jelenség megállításának lehetséges eszközeit. A megbeszélés végén a piaci szereplők képviselői abban maradtak, hogy az elhangzottak alapján rövid időn belül áttekintik lehetőségeiket, továbblépésre pedig e lehetőségek kölcsönös értékelése után kerülhet sor."
Szempontok
A tárca álláspontja szerint az importált tej mennyiségének hirtelen növekedése hátrányos a versenyképes hazai termelő szektornak, a magyar feldolgozóknak, nem jó a tejágazattal együttműködő, hazai tejtermékek forgalmazásában elkötelezett kereskedelemnek, és nem jó a magyar termékek iránt elkötelezett fogyasztóknak sem, ezért mindent megtesz a rendelkezésére álló eszközökkel a hazai piac szereplőinek érdekvédelméért. A termelőket a jelek szerint ezek az érvek nem nagyon hatották meg, mert "tehenes" demonstrációt szerveznek a Kossuth térre, a Parlament épülete elé.
Három komoly tényező veszélyezteti a magyar tejtermelést - írja a Danone kivonulásával kapcsolatos, lapunk birtokába jutott elemzés. A szerzők első helyen említik a termelési alapok csökkenését, amely főleg a kedvezőtlen jogszabályi körülmények következménye. A tavaly elfogadott, idén májusban életbe lépett hazai termőföld-forgalmazási és -használati szabályok miatt az élelmiszer-ágazat "nehéziparának" számító tejtermelés 450-500 meghatározó gazdasága még a legkedvezőbb körülmények között is csak maximum 1800 hektár termőterület használója lehet. Ez nagyjából 900 szarvasmarha tartásához (takarmányellátásához) elegendő - aminél viszont több van legalább 150-200 gazdaságban, ráadásul az állomány 20 százalékára tehető a húshasznú állatok aránya - abból pedig tej kevés lesz. Vagyis a tejtermelés további csökkenése várható.
A második veszélyeztető tényező a belföldi kereslet erőteljes átfordulása az olcsó külföldi importáru felé - az alapvetően jó (jobb) minőségű termékek gyártására beállt hazai cégek (feldolgozók vagy akár a kézműves áruk készítői) árban képtelenek versenyezni a szlovák tejjel, a szinte érlelés nélkül készített - csak nevében trappista - sajttal vagy az "ötnapos" joghurtokkal.
A harmadik szempont az előző kettővel összefügg: a magyar tej jelenlegi felvásárlási ára literenként 90-110 forint között mozog, erre jön a 18 százalék általános forgalmi adó. A csökkenő termelés jelentős része élelmes kereskedők közreműködésével, cégáttételek révén külföldre vándorol (jelesül akár Szlovákiába is), ahonnan erősen lebutítva, 1,5 zsírszázalékú tejként, 9 százalékos áfával, menynyiségben akár "meg is növekedve" érkezik vissza hozzánk. A kétféle áfa közötti különbség tiszta haszon (hiszen az export után a kivitt termék után visszaigényelhető) - csakhogy ez az áru a saját (magyar) termékeinknek teremt konkurenciát. Bár kétkedve fogadtuk az információt, több forrásból is megerősítették, hogy ismét megjelentek a magyar határban az úgynevezett táskás emberek, akik készpénzzel hajlandóak fizetni a tejért, biztosítják a szállítást, és azonnal, letároláskor fizetnek.
Megfúrták
Végül meg kell említeni egy olyan aspektust is, amely túlmutat a szűken értelmezett szakmai szempontokon. Információink szerint a Danone tulajdonosai morózusan fogadták, hogy a cég nem került be a kormányzat stratégiai partnerségi körébe. Úgy tudjuk, erőteljesen keresték a kapcsolatot Orbán Viktor miniszterelnökkel is, jelezve: a távlatos együttműködés akár az egészségmegőrzés (például iskolatejprogram), a kultúra vagy éppen a versenysport területén is lehetséges lenne. Bár forrásunk nem volt hajlandó megnevezni, pontosan kire is célzott, szerinte két meghatározó, a tejpiacon érdekeltségekkel rendelkező kormányközeli személyiség fúrta meg a törekvést - és a Danone-nak igazából ekkor lett elege a magyarországi küzdelmekből.
Tejjel nem megyA népesség és a fogyasztói jövedelmek növekedésének köszönhetően a tej és tejtermék iránti kereslet dinamikusan nőtt az ezredforduló utáni években, ám a nemzetközi trenddel ellentétben Magyarországon e termékek fogyasztása ma is elmarad az 1990-es évek szintjétől. Az egy főre jutó fogyasztás úgynevezett tejegyenértékben - benne a sajttal, joghurttal, miegyebekkel - kifejezve 177,4 liter volt 2006-ban (ekkor az EU15 átlaga meghaladta a 253 litert), ma pedig 145-150 liter. A fejlettebb tagállamokhoz képest a legnagyobb lemaradás a vajnál és a sajtnál tapasztalható: az egykori EU15 fogyasztása vajból közel négyszerese, sajtból majdnem kétszerese volt a hazainak 2006-ban. A Danone 1991-ben, amikor az állami Budapesti Tejipari Vállalattal (BTV) megállapodott, hogy licencszerződést kötnek a francia társaság joghurtjai gyártására, e trenddel még aligha számolhatott. Bár a cégcsoport (Groupe Danone SA) hivatalosan csak 1994-ben vásárolta meg a BTV rákoskeresztúri telephelyét, 1992-ben már lényegében tulajdonosként felügyelte a gyártás és a termékek minőségét. Mai nevét - Danone Tejtermék Gyártó és Forgalmazó Kft. - 1996-ban vette fel, és ebben az évben kötött a cég több tucat tejtermelő gazdasággal hosszú távú felvásárlási szerződéseket is. Az üzem modernizációja járt ugyan elbocsátásokkal, de végül a létszám 145-165 főben stabilizálódott. A francia cégóriás kezdettől a prémiumértékű tejfeldolgozásra állt be Magyarországon. Ez nem jött be, pedig a vállalatcsoportnak amúgy nem megy rosszul: az utolsó elérhető adatok szerint a Danone SA tavaly az első fél évben 11,06 milliárd euró árbevételt ért el, szemben az egy évvel korábbi 10,45 milliárd euróval. A Danone forgalma elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Oroszországban emelkedett. A magyar leányvállalat konkrét eredményeiről egyelőre nincs hivatalos közlés, más forrásokból azonban úgy értesültünk, hogy a 28-30 milliárd forintos árbevételhez tavaly mintegy félmilliárdos veszteség társult. A rákoskeresztúri üzem jelenlegi működése ennek megfelelő: a munkahét három-négy napos. A cég a hazai gyakorlathoz képest elegánsan készül a kivonulásra: munkaügyi irodát készül létesíteni az alkalmazottak elhelyezkedését segítendő, átlagosan háromhavi felmondási időt fognak kifizetni, beszállító partnereiket pedig megbízható hazai felvásárlókhoz közvetítik ki. Már ha a közeljövőben lesznek még magyar tejipari dolgozók és szarvasmarhatartók is. |
