Elcsüggedtek a csigatenyésztők, durván belassult a csigabiznisz

  • narancs.hu
  • 2021. január 2.

Gazdaság

Sok a csiga, kevés a csigaevő.

Pocsék éve volt a francia csigatenyésztőknek a koronavírus-válság miatt, írta meg a Guardian.

Az ehető szárazföldi csigák — általában vajjal és fokhagymával elkészítve, házában szervírozva fogyasztják a csigahús kedvelői — különösen népszerűek vacsora-előételként Franciaországban az év végi összejöveteleken, a csigatenyésztők az évi eladások 70 százalékat november-decemberben húzzák be. Ez azonban idén elmaradt, az éttermek az év során fokozatosan lemondták rendeléseiket, és a turisták sem fogyasztják a csigákat, mert nincsenek turisták.

A belassult piac miatt felhalmazódtak az eladatlan csigák a helicikultúrákban, vagyis a csigatenyésztő gazdaságokban.

A körülbelü 400 francia "helicicultures" közül egy Dunkirk közelében tenyésztő csigafarmer egy helyi lapban beszélt a nehéz időkről, és arról, hogy egyelőre nem támogatta őket a francia állam.

Az utóbbi években több francia csigatenyésztő a turizmus felé terjeszkedett, de a koronavírus-válság ezt a szektort ugyanúgy bedöntötte.

Egy másik csigatenyésztő emlékeztetett: az a probléma, hogy nincs közös szervezetük, ami nemzeti szinten kiállna a csigafarmerek érdekeiért, pedig csak a foie gras gazdaságokkal egyenrangú bánásmódot szeretnének. 

A lap megjegyzi: archeológusok szerint mintegy 30 000 éve esznek az emberek Európában csigát, a rómaiak idején például az elit kedvelt étele volt.

A tenyésztők a felgyűlt csigákat lefagyasztják, később savanyítva vagy konzervben akarják őket értékesíteni.

Magyar csigafeldolgozó üzemek is termelnek az európai piacra

A tavaly szeptemberben Kisvárdán megnyílt, kizárólag exportra dolgozó, francia tulajdonú éticsiga-feldolgozó és fagyasztott tésztatermékeket gyártó üzem mintegy 6,5 milliárd forintból épült fel, 300 munkahelyet teremtve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az üzemet tulajdonló kft. ügyvezető igazgatója akkor még dinamikusan növekedő keresletről számolt be az európai és globális csagapiacon. A kisvárdai beruházást a magyar komány 40 százalékkal támogatta meg.

Zalaszentgróton is van egy csigafeldolgozó üzem, ott évente ezer tonna, részben Magyarországon gyűjtott éticsigát dolgoznak fel.  

Éticsiga feldolgozó üzem épült Kisvárdán

 
Éticsiga feldolgozó üzem épült Kisvárdán
 
Kisvárda, 2019. szeptember 20. Fűszervajas csiga a francia tulajdonú Bourgogne Gastronomie Kft. élő éticsiga feldolgozó és fagyasztott tésztatermékeket gyártó üzemében Kisvárdán az avatóünnepség napján, 2019. szeptember 20-án. A mintegy 6,5 milliárd forintból felépített, több mint 12 ezer négyzetméter alapterületű élelmiszeripari létesítmény beruházáshoz a magyar kormány negyvenszázalékos támogatást biztosított. MTI/Balázs Attila
Fotó: Balázs Attila
 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.