Jaksity: „Egy retrográd politikai erőnek nem érdeke egy fejlett társadalom”

A magyar gazdaság növekedése valóban jól mutat, de a rossz kormányzati döntések miatt az ország lemaradása mégis nőtt Európához képest. Ráadásul a mostani növekedésről is kiderülhet, hogy mennyire törékeny, ha valóban lelassul a világgazdaság a következő években. Részlet a Jaksity Györggyel, a Concorde igazgatóságának elnökével készült interjúból. A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Magyar Narancs: A kormányban is lassulástól tartanak, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy gazdaságvédelmi prog­ramot készítenek.

Jaksity György: Ez éppen zajlik is, a 2019-es költségvetés visszafogottabb, és a kormány is lassuló növekedést vár. De ezek a lépések csak később fejtik ki hatásukat, a budapesti ingatlanpiac nem tudja, mennyi a költségvetési deficit; aki elkezdett építeni egy társasházat, az be akarja fejezni. Most kezd kialakulni az a helyzet, hogy már mindenkinek fáj. A vásárló nem tudja kifizetni a lakásárakat még a különböző kedvezményes konstrukciókkal sem. A kivitelezők is nehéz helyzetben vannak, mert ki kell fizetniük az embereket, akik azt mondják, hogy elsétálnak a szomszéd építkezésre, ha ott többet ajánlanak nekik. Ez az irodaház is így épült, amiben ülünk. Itt a biztonsági őrök nem arra vigyáztak, hogy ne lopják el az építőanyagot, hanem hogy napközben a munkások ne menjenek át egy másik építkezésre. Ez a helyzet óriási bizonytalanságot mutat, és mindenki emlékszik 2008-ra, hogy hogyan lehet egyik pillanatról a másikra egy fantasztikus növekedést mutató helyzetből hirtelen a szakadék szélére kerülni.

…

MN: A versenyképességünk még mindig nagyon rossz, a World Economic Forum listája szerint az unióban csak Romániát, Bulgáriát és Görögországot előzzük meg. Leginkább az intézményrendszer minősége húzza le Magyarországot, ennek javítására pedig még csak törekvés sincs.

JGY: A 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökken Magyarország versenyképessége, és ez 2010 óta felgyorsult. A magyar gazdaságpolitika soha nem volt progresszív, a döntéshozókból mindig hiányzott a merészség, a képzettség és annak ismerete, hogy mi történik a világban. A kormányok négyéves ciklusokban gondolkodnak, pedig egy jó oktatási vagy egészségügyi rendszer kialakításához évtizedekre van szükség. Ezek hiányához jöttek 2010 után a jogállamisághoz, a korrupcióhoz, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez köthető problémák, amik jelentősen rontottak az ország versenyképességén. A versenyképességi lemaradás jól látszik a gazdasági fejlődésben is: a tavalyi robusztus növekedés ellenére is alacsonyabb a dollárban kifejezett bruttó hazai termékünk szintje, mint a válság előtt volt az eurózóna országaihoz képest. Vagyis egy évtized távlatából Magyarország lemaradása nem csökkent, hanem nőtt Európához képest.

MN: Mely országokhoz érdemes egyáltalán hasonlítani Magyarországot? A visegrádi országok adják a mércét, vagy már inkább Románia és Bulgária?

JGY: A World Values Survey vizsgálata szerint Magyarország lakói értékválasztásai alapján jóval közelebb állnak az Észak-Balkánhoz, mint Európa többi részéhez. Ez pedig még az oktatásnál és az egészségügynél is mélyebb, sokkal hosszabb történelmi folyamatok eredménye, és sajnos ezt a politika konzerválja. Egy retrográd, gazdasági és társadalmi értelemben konzervatív politikai erőnek nem érdeke a progresszívan gondolkodó, fejlett társadalom, mert az nem lesz partnere a politikájában. A magyar társadalom magáénak vallja az 1920-as, 30-as évek bizonyos ideológiai elemeit, noha Európa ezt minden szempontból meghaladta. Ha a társadalompolitikai elvárások a Kádár-rendszer értékválasztásaira hajaznak, akkor nagyon nehéz egy progresszív politikát megvalósítani. Akkor egy Horthy–Kádár keveréket kell megalkotni a politikában, mert az fog működni. És működik is.

 

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.