Jaksity: „Egy retrográd politikai erőnek nem érdeke egy fejlett társadalom”
Jaksity György
Jaksity György

Jaksity: „Egy retrográd politikai erőnek nem érdeke egy fejlett társadalom”

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2019.02.27 17:01

Gazdaság

A magyar gazdaság növekedése valóban jól mutat, de a rossz kormányzati döntések miatt az ország lemaradása mégis nőtt Európához képest. Ráadásul a mostani növekedésről is kiderülhet, hogy mennyire törékeny, ha valóban lelassul a világgazdaság a következő években. Részlet a Jaksity Györggyel, a Concorde igazgatóságának elnökével készült interjúból. A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Magyar Narancs: A kormányban is lassulástól tartanak, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy gazdaságvédelmi prog­ramot készítenek.

Jaksity György: Ez éppen zajlik is, a 2019-es költségvetés visszafogottabb, és a kormány is lassuló növekedést vár. De ezek a lépések csak később fejtik ki hatásukat, a budapesti ingatlanpiac nem tudja, mennyi a költségvetési deficit; aki elkezdett építeni egy társasházat, az be akarja fejezni. Most kezd kialakulni az a helyzet, hogy már mindenkinek fáj. A vásárló nem tudja kifizetni a lakásárakat még a különböző kedvezményes konstrukciókkal sem. A kivitelezők is nehéz helyzetben vannak, mert ki kell fizetniük az embereket, akik azt mondják, hogy elsétálnak a szomszéd építkezésre, ha ott többet ajánlanak nekik. Ez az irodaház is így épült, amiben ülünk. Itt a biztonsági őrök nem arra vigyáztak, hogy ne lopják el az építőanyagot, hanem hogy napközben a munkások ne menjenek át egy másik építkezésre. Ez a helyzet óriási bizonytalanságot mutat, és mindenki emlékszik 2008-ra, hogy hogyan lehet egyik pillanatról a másikra egy fantasztikus növekedést mutató helyzetből hirtelen a szakadék szélére kerülni.

MN: A versenyképességünk még mindig nagyon rossz, a World Economic Forum listája szerint az unióban csak Romániát, Bulgáriát és Görögországot előzzük meg. Leginkább az intézményrendszer minősége húzza le Magyarországot, ennek javítására pedig még csak törekvés sincs.

JGY: A 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökken Magyarország versenyképessége, és ez 2010 óta felgyorsult. A magyar gazdaságpolitika soha nem volt progresszív, a döntéshozókból mindig hiányzott a merészség, a képzettség és annak ismerete, hogy mi történik a világban. A kormányok négyéves ciklusokban gondolkodnak, pedig egy jó oktatási vagy egészségügyi rendszer kialakításához évtizedekre van szükség. Ezek hiányához jöttek 2010 után a jogállamisághoz, a korrupcióhoz, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez köthető problémák, amik jelentősen rontottak az ország versenyképességén. A versenyképességi lemaradás jól látszik a gazdasági fejlődésben is: a tavalyi robusztus növekedés ellenére is alacsonyabb a dollárban kifejezett bruttó hazai termékünk szintje, mint a válság előtt volt az eurózóna országaihoz képest. Vagyis egy évtized távlatából Magyarország lemaradása nem csökkent, hanem nőtt Európához képest.

MN: Mely országokhoz érdemes egyáltalán hasonlítani Magyarországot? A visegrádi országok adják a mércét, vagy már inkább Románia és Bulgária?

JGY: A World Values Survey vizsgálata szerint Magyarország lakói értékválasztásai alapján jóval közelebb állnak az Észak-Balkánhoz, mint Európa többi részéhez. Ez pedig még az oktatásnál és az egészségügynél is mélyebb, sokkal hosszabb történelmi folyamatok eredménye, és sajnos ezt a politika konzerválja. Egy retrográd, gazdasági és társadalmi értelemben konzervatív politikai erőnek nem érdeke a progresszívan gondolkodó, fejlett társadalom, mert az nem lesz partnere a politikájában. A magyar társadalom magáénak vallja az 1920-as, 30-as évek bizonyos ideológiai elemeit, noha Európa ezt minden szempontból meghaladta. Ha a társadalompolitikai elvárások a Kádár-rendszer értékválasztásaira hajaznak, akkor nagyon nehéz egy progresszív politikát megvalósítani. Akkor egy Horthy–Kádár keveréket kell megalkotni a politikában, mert az fog működni. És működik is.

 

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.