Jézus borravalója

Tomás Sedlácek: A jó és a rossz közgazdaságtana

  • Mészáros Bálint
  • 2013.02.16 04:22

Gazdaság

A szerző közgazdász, Václav Havel, majd a cseh pénzügyminiszter és a miniszterelnök egykori tanácsadója, jelenleg egy kereskedelmi bank stratégája, egyetemi katedrák, publicisztikarovatok és nemzetközi előadó körutak ünnepelt sztárja.

 


Az alig 35 éves szakember eddigi főműve ez az először 2009-ben megjelent kötet, mely Csehországban, majd angol nyelven is bestsellerré vált, a Washington Post tavaly az öt kötelezően elolvasandó közgazdasági témájú könyv közé sorolta, színpadi változatát (!) Prágában és Londonban is imádták. Épp itt volt tehát az ideje A Gilgames-eposztól a Wall Streetig alcímű munka magyar fordításának.

 

A könyv sikerének titka tán az lehet, hogy egy manapság mélyen megvetett tudományág esetében régi-új megközelítéssel él: az általa metaökonómiának nevezett diszciplínahalmaz túlnyúlik a szűken vett közgazdaságtanon és gazdaságtörténeten, mítoszokban és vallásokban kutatja a gazdasági világkép fejlődését, filozófia- és erkölcstörténeti kontextusban vizsgálja a szerinte önmagában elég semmitmondó közgazdaságtant. Ez a szép emancipációs kísérlet praktikusan úgy néz ki, hogy Sedlácek mindenfélét összeolvas, de közben végig az jár az eszében.

Kezdi rögtön a több ezer éves Gilgames-eposz gazdálkodás-szempontú elemzésével, mert, mint mondja, ezt eleddig senki nem végezte el. Nos, Sedlácek sem talál benne sok olyasmit, ami az amúgy valóban tekintélyt érdemlő lelkesedést utólag igazolná; hacsak a városi és a törzsi lét közötti különbségek rácsodálkozó felemlegetését nem tekintjük perdöntőnek (a városi ember nincs kiszolgáltatva a természet erőinek, ámde rá van utalva embertársaira, no lám). Idővel azonban megkapja az olvasó, amit várt: csaknem kétszáz oldalon van módja elmerülni régi és még régebbi írott emlékek gazdaságtörténeti aspektusaiban. A szerző az "szövetségben például a fáraó hét bőséges és hét szűk esztendőről szóló álmát egyenesen az első konjunktúraciklusnak és amúgy a keynesi gazdaságpolitika világos előfutárának láttatja. Az Újszövetség pedig Sedlácek olvasatában effektíve közgáztankönyv. Kiderül, hogy Jézus példabeszédeinek többsége gazdasági vonatkozású, az írás szókészlete meg szinte teljesen: az evangélium eredetileg borravalót jelent, a "bocsásd meg a mi vétkeinket..." az "engedd el az adósságainkat..." fordítással ragadható meg, a megváltás pedig mindközönségesen az adósrabszolgaságból kiváltással ekvivalens.

Mindezzel párhuzamosan fut az erkölcstörténeti szál, amely a különböző tanok morális parancsait, illetve az adott kor emblematikus gondolkodóinak az egyéni és társadalmi jóról alkotott nézeteit tekinti át, Platóntól Aquinói Szent Tamáson át Adam Smithig (az irodalomjegyzék vagy 400 kötetet sorol fel). Kimondottan unikálisak a láthatatlan kéz teóriájáról - a közgazdaságtan talán legismertebb dogmájáról, mely a közjót az egyéni önzésből vezeti le - közölt ismeretei. Sedlácek bemutatja, hogy az elméletet tévesen kötjük Adam Smith nevéhez: azt vagy hatvan évvel korábban Bernard Mandeville költő és botrányhős alkotta meg A méhek meséje - avagy magánvétkek és közhaszon című verses meséjében, és Smith kifejezetten elhatárolódott Mandeville elméletétől. A cseh szerző magyarázata a közkeletű félreértésre, hogy legendás könyvében, A nemzetek gazdagságában bizony Smith is előállt hasonló fejtegetéssel, mert hát a skót egy kicsit zavaros fejű pali volt.

Az ilyen és efféle vizsgálódások persze meglehetősen öncélúan zajlanak, rengeteg az önismétlés is, de közben számos olyan részlettudás birtokába jutunk, hogy megbocsátjuk a kaotikus előadásmódot. (Tudták például, hogy az emberi összetettségétől megfosztott, elgépiesített munkaerőre Karel Capek alkotta meg a robot szót?) Aztán a kötet második, tudatosan elkülönített részében megkapjuk a magyarázatot a miértre - bár sok köszönet nincsen benne.

Itt a szerző szintetizálja ismereteit, majd az összes elképzelhető módon teszi fel a kérdést: na, de hova tűnt a közgazdaságtanból az etikai dimenzió? A mainstream tudomány már nem is keresi a jót? Hát a közgazdaságtan nem társadalomtudomány? A folyamatos fejlődés igénye, a fogyasztás iránti vágy szerinte rendben van, hiszen már az eredendő bűn is a tiltott gyümölcs elfogyasztása volt, a kereslet pedig azóta is és mindig újabb keresletet generál, nincsen elégedettségi pont - mindez, mondja, érthető. No, de hát itt van ez a válság, csak vissza kellene egy kicsit vennünk! A közgazdaságtan pedig lépjen ki a száraz matematikai modellek bűvköréből, és vegye figyelembe a társadalmi jót! Jó időkben az országok ne adósodjanak el, hanem legyen költségvetési többletük! Emlékszünk, erre már a fáraó álma is figyelmeztetett. "Ne az anyagi, hanem a lelki dolgokban keressük a megnyugvást!" Vagy, hogy a mélypontok közül még egyet kiemeljünk: "Inspiráció, égető kérdések és a téma iránti lelkesedés nélkül nincs felfedezés. Mert a kérdés hajt minket - mondja Trinity a Mátrix című filmben."

Az első rész minősége után tehát komoly csalódás, amikor a szerzőn végül felülkerekedik az amatőr műkedvelő attitűdje. Úgy hírlik, A jó és a rossz közgazdaságtana először szakdolgozatnak készült, csak az egyetem nem volt rá vevő. Tomás Sedlácek ezért egy jóféle Yale-ösztöndíjat elnyerve kibővítette a dolgozatot, majd beállt híres embernek. Ügyes. Így viszont a könyvbeli idézetekből Stanislaw Jerzy Lec lengyel költő sorai maradnak meg legtovább: "Tudjuk, hogy rossz nyomon járunk, de e hiányosságot azzal kompenzáljuk, hogy gyorsítunk a tempón."

HVG Könyvek, 2012, 463 oldal, 4200 Ft

Neked ajánljuk