Egy 1965-ös fotó tanúsága szerint az eredeti, mór stílusjegyekkel díszített szecessziós belső több méltóságot sugárzott, de a funkcióval együtt tovatűnt a csín. A zsinagóga a világháború után leromlott, az önkormányzat a hetvenes évek elején megvásárolta a hitközségtől, egy évtizeddel később csakis a külső egyediségét figyelembe véve újították fel. A rendszerváltás évében került ide a 30 regiszteres impozáns orgona. Az elmúlt években újabb felújítás következett, a fa erkélykorlátot edzett üvegre cserélték, meztelenül lógnak a reflektorok a mennyezetről. Nem minden kornak adatott meg az, ami a szecessziónak igen: a túlburjánzó szépség luxusa.
A Budapesti Fesztiválzenekar 2014 óta szervez – többnyire ingyenes – koncerteket aktív, illetve funkciójukat vesztett zsinagógaépületekbe, a szekszárdi koncert után Kőszegre utaztak a zenészek. Ott hasonló története van a zsinagógának: a holokausztban odaveszett zsidó közösség híján az épület lepusztult, és csak az utóbbi években újították fel.
Szekszárdon pazar az akusztika. A Fesztiválzenekar művészei játszanak, nem elfelejtkezve az épület eredeti rendeltetéséről. Igaz, már nincsen tóratekercs és örökmécses a zsinagógában. A brooklyni születésű Aaron Copland – csakúgy, mint Leonard Bernstein és George Gershwin – orosz-zsidó gyökerekkel vált az Egyesült Államok meghatározó zeneszerzőjévé, és bár itthon alig ismert, a következő nemzedékekben nem lehet letagadni a hatását. Benny Goodman számára komponálta Klarinétversenyét, amely Mozart és Weber darabjaival együtt a műfaj legnagyszerűbbjei közé tartozik. A kisegyüttes kíséretével – Eckhardt Violetta és Bujtor Balázs hegedült, Sipos Gábor brácsázott, Sovány Rita csellózott, Fejérvári Zsolt nagybőgőzött, Polónyi Ágnes hárfázott – Ács Ákos az első tételt adta elő, érzékenyen és virtuózan megfestve azt a modern melankóliát, amely a művet felejthetetlenné teszi. Copland gyakran beszélt arról, hogy a zsidó és a fekete népek osztoznak az otthontalanságban, és mindkettő a nagyvárosban találta meg újra önmagát – így a zsidó zene és a jazz természetesen ötvöződhet a műveiben. A zenedarabok között a Pécsi Zsidó Hitközség rabbija, Kurucz Ákos beszélt a zsinagógák funkciójáról, a hamarosan beköszöntő zsidó újévről, valamint hagyományokról, olykor önmagát sem kímélő iróniával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
