A Munkástanácsok és a Liga Szakszervezetek is aláírta hétfőn a minimálbér és a garantált bérminimum ez évi összegéről szóló megállapodást. A kormány ennek alapján határozza meg a teljes munkaidőre járó havi kereset 167 400, illetve 219 000 forintos alsó határát. A Magyar Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ) azonban nem találta elegendőnek a 4 százalékos emelést. Kordás Lászlót, az MSZSZ elnökét kérdeztük.
Magyar Narancs: Ha a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) nem megy bele már korábban az alkuba, akkor a Liga Szakszervezetek sem?
Kordás László: Nem tudom. Az biztos, hogy amikor bejelentették a munkáltatók, hogy 3 százalékkal emelnék a minimálbért, kicsit korainak éreztem a Munkástanácsok elfogadó nyilatkozatát, mert ezzel az erős munkavállalói pozíciót rontották. Szerintem a Liga helyesen járt el, hogy az utolsó tárgyalási fordulóig kitartott az 5 százalék mellett. A közleményünkben is írtuk, a tanulság az, hogy nem szabad kibeszélni az oldal közös véleményéből, s idő előtt megállapodási szándékot közölni. Ki kell tartani, amíg le nem fújják a meccset, ahogy szokás mondani.
MN: Viszont ha egységes lenne a három szakszervezeti tömörülés, akkor elegendő lenne egy is…
KL: Ebben van igazság Ugyanakkor: világnézeti különbségek vannak a szakszervezetek között. Ha a MOSZ önmagát keresztényszociális szervezetnek tartja is, ugyanazt a munkavállalói érdeket tartja szem előtt, még ha más úton megközelítve, más módszerrel jut is el a megállapodáshoz, mint ahogy azt a Magyar Szakszervezeti Szövetség is próbálta. A bértágyalás és bérmegállapodás szakmai kérdés, nem világnézeti. A gazdasági teljesítőképességeket, a munkahelyek megtartását, a bérek, az életszínvonal növekedése mértékének lehetőségeit kell egyszerre mérlegelni. Eredetileg mindhárom szervezet azt mondta, nem hajlandó 5 százalék alá menni.
MN: Aztán kettő mégis aláment.
KL: Mi nem. Tartjuk magunkat ahhoz, amit az elejétől kezdve mondtunk.
MN: Egységesen?
KL: A Magyar Szakszervezeti Szövetség működése demokratikus alapelvekre épül. Nem egyszemélyben hozok döntést, hanem az a testületek feladata. 23 fős elnökségünk van, ugyanennyi vélemény. Ezek egy részének van közös metszete, más részének nincs. Ezt a határozatot több mint kétharmados döntéssel hoztuk meg.
MN: Akik nem erre szavaztak, mire hivatkoztak?
KL: Az volt a problémájuk, hogy mi van akkor, ha az aláírásunk elmaradása miatt nem lép hatályba a minimálbérről szóló rendelkezés. Abban ugyanakkor egységes volt az elnökség,
hogy a minimálbér 4 százalékos emelése nem megfelelő.
Senki nem volt elégedett. Az volt a végső kérdés, hogy az aláírás a teljes elfogadást jelentené-e vagy sem. Úgy döntöttünk, nem írjuk alá a megállapodást.
MN: A Liga épp azzal indokolta az aláírást, hogy megállapodás hiányában a minimálbér összegéhez igazodó más javadalmak sem emelkednének.
KL: Ilyen direkt összefüggés nincs. 2015-ben és 2018-ban sem írta alá az MSZSZ a bérmegállapodást. Mégis emelkedett a minimálbér és azzal együtt a szociális juttatások összege. Annak meghatározása mindig a kormány felelőssége, ha van megállapodás, ha nincs. Ezt a felelősséget nem lehet kiterjeszteni a szociális partnerekre. A jogszabály is úgy szól, hogy a kormány a szociális partnerekkel való konzultáció után kihirdeti a minimálbér összegét.
MN: Eszerint a kormány azt is mondhatná, tárgyaljanak mindaddig, míg a három oldal nem jut egyezségre.
KL: Mondhatná, sőt, mondta is.
MN: Azonban akkor esetleg hónapokig marad a tavalyi szinten a minimálbér meg a többi járandóság.
KL: A kormány mit tett bele ebbe a megállapodásba, kérdezem én?
MN: Ezt kérdezem most én is.
KL: Az állam csak nyer a megállapodáson, az adóbevételei nőnek. Október óta miden tárgyalásra javaslatokkal, számításokkal, elemzésekkel érkeztünk. Amikor láttuk, hogy a kormány csak moderátori szerepel vállal magára ebben a folyamatban, azt kértük, legalább a két álláspont közti különbözetre jutó adóbevételt juttassa vissza jóváírás formájában a munkavállalóknak. Akkor az 5 százalék helyett el tudtuk volna fogadni a 3-at vagy a 4-et. Úgy akar aláírni egy megállapodást, hogy nem ad semmit, csak nyer?
MN: Amiben megállapodnak a versenyszféra tárgyalópartnerei, az vonatkozik majd az azon kívüli területek alkalmazottaira is.
KL: Ez a kormány bűne.
Úgy alakította ki az érdekegyeztetés országos szintjét, hogy a közszféra szakszervezetei nincsenek benne.
Ezzel én sem tudok mit kezdeni. Annyit tehetek ennek ellensúlyozására, és meg is teszem, hogy bizonyos alapelveket figyelembe véve folyamatosan egyeztetünk a közszféra szakszervezeteivel a minimálbér dolgában. Egyébként konzultáltam velük is még azelőtt, hogy ezt a döntést meghoztuk, és utána tájékoztattam őket erről.
MN: Mi lesz ezután? Önöknek milyen eszközeik maradnak?
KL: A munkahelyeken is tárgyalunk. Van, ahol elfogadják az 5 százalékot, másutt nem. Több helyütt sikerült elérni jó pozíciót, fölé is menni az 5 százaléknak. És sok vállalatnál folynak még a megbeszélések.
