Hogy nézne az ki, ha Trump féldiktatúrát csinálna Amerikából?

  • Urfi Péter
  • 2017. február 5.

A hét cikke

Az illiberális modell: az Atlantic nagyszabású cikke szerint Orbán Viktor és a NER lehet az egyik mintája az amerikai demokrácia szétverésének.
false

2021-et írunk, Donald Trump a második ünnepélyes beiktatására készülődik. Első mandátuma alatt népszerű elnök volt. Az adócsökkentés és a kormányzati kiköltekezés megtette a hatását. Az egyetemi végzettséggel nem rendelkezők bérei nőttek, a növekvő infláció pedig csak most kezdi el éreztetni hatását.

A választók nagy része sejti, hogy Trump és családja sokkal gazdagabb lett, és ehhez politikai befolyásukat használták fel, de mivel - a korábbi elnökökkel szemben - Trump soha nem tette közzé az adóbevallását, ezért biztosat nem tudhatnak erről. Meg hát különben is, melyik politikus nem lop egy kicsit? – gondolja az istenadta nép. Pláne, miután a 2018-as kongresszusi választások előtt a WikiLeaks súlyos korrupciós ügyekről szivárogtatott ki információkat, méghozzá csakis demokrata képviselők környezetéből.

Amerika gyorsan alkalmazkodott. A multik vezetői megtanulták, hogy az összes kedvező hírért személyesen Trumpnak kell hálálkodni, és érdemes kerülni minden olyan nyilatkozatot és lépést, amely felidegesítheti az elnököt – hiszen egy dühös tweetje milliós károkat tud okozni, a kormányzati ellenőrzésekről és bírságokról nem is beszélve. A megváltozott média-előállítási szokások is terjedni kezdtek. A CNN tulajdonosi nyomásra egyre méltányosabban tudósít Trumpról, és miután közös megegyezéssel zárult az igazságügyi minisztérium Amazon elleni eljárása, a tulajdonos Jeff Bezos eladta a Washington Postot egy szlovákiai hátterű befektetői körnek. Akik azonnal megszüntették a legendás napilap print kiadását. A közösségi médiában terjednek olyan állítások, hogy valójában nem is szlovákok azok a befektetők, de ezt senki nem tudja - és nem is nagyon meri megpróbálni - megpróbálni.

De persze azért szólásszabadság van, ezt senki nem vitatja. A Trumppal szemben kritikus média továbbra is eléri az elit közönséget, és amúgy is mindenki azt ír és mond az interneten, amit akar – feltéve persze, ha vállalja a Facebookon csendőrködő Trump-párti milíciák zaklatását. (Egyre kevesebben vállalják, a fiatalok pedig a kevésbé politikus közösségi oldalak felé fordultak, így a hírek alig érik el őket.) Az emberek sokat viccelődnek azon, hogy az NSA lehallgatja őket, és a Trumppal szemben hangosan tiltakozók személyes adatai rendre kiszivárognak. De hát melyik kormány nem hallgat le manapság mindenkit? Ettől még nem lesz vége a világnak!

How to Build an Autocracy

David Frum, az Atlantic szerkesztője – és Bush korábbi beszédírója – a patinás magazin új számának címlapsztoriját kezdi ezzel a képzelődéssel. Ami nálunk már valóság, de az amerikaiaknak egyelőre lázálomnak tűnik. Az éppen visszafogottsága, realizmusa miatt hatásos felütés után a cikk akkurátusan végigveszi, hol és hogyan építhető le az amerikai jogállam, hogyan lehet a demokráciából autokrácia, akár a most létező intézmények és törvények megtartása mellett is. Ehhez a spekulációhoz Trump nyilatkozatait és első lépéseit veszi alapul, valamint olyan külföldi autoriter rendszerek és vezetők módszereit, mint Venezuela és Chávez, Oroszország és Putyin, a Fülöp-szigetek és Duterte. Ebbe a sorba illeszkedik Magyarország és Orbán, ami egyrészt azért túlzás, másrészt a most aggódó amerikaiaknak valóban kifejezetten tanulságos lehet a magyar példa. Nem véletlenül ír mirólunk a legtöbbet Frum: a NER az a szemléltető ábra, amelyen látható, hogy a demokratikus intézmények és szabadságjogok formális megléte még nem biztosítja a valódi demokráciát. Ezt Frum így összegzi: „Magyarország az Európai Unió tagja és az Emberi Jogok Európai Egyezménye aláírója. Választásokat tartanak és nem cenzúrázzák az internetet. Magyarország mégis megszűnt szabad ország lenni.”

A cikk harmadik fele a polgári ellenállás kötelességéről és gyakorlati lehetőségeiről beszél, mert Frum szerint az állampolgárokon múlik, mekkora kárt tud tenni Trump. Hát, legyen ebben igaza!

 

További olvasnivalók

Ötven évvel ezelőtt, a laoszi dzsungelben eltűnt egy amerikai katona. Halottnak hitték és hősként tisztelték. Most megtaláltak Vietnámban. Vagy mégsem ő az? (The Atavist)

Hogyan lehet meggazdagodni a lehetőségek hazájában? A kemény munka hozza el a jólétet? Na, persze. Sokat kell örökölni vagy jól kell házasodni. (The Economist)

Zseniális és kevésbé zseniális csalók a tudományos életben, akiket robotprogramok és elszánt revizorok próbálnak lebuktatni. (The Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.