Hogy nézne az ki, ha Trump féldiktatúrát csinálna Amerikából?

  • Urfi Péter
  • 2017. február 5.

A hét cikke

Az illiberális modell: az Atlantic nagyszabású cikke szerint Orbán Viktor és a NER lehet az egyik mintája az amerikai demokrácia szétverésének.
false

2021-et írunk, Donald Trump a második ünnepélyes beiktatására készülődik. Első mandátuma alatt népszerű elnök volt. Az adócsökkentés és a kormányzati kiköltekezés megtette a hatását. Az egyetemi végzettséggel nem rendelkezők bérei nőttek, a növekvő infláció pedig csak most kezdi el éreztetni hatását.

A választók nagy része sejti, hogy Trump és családja sokkal gazdagabb lett, és ehhez politikai befolyásukat használták fel, de mivel - a korábbi elnökökkel szemben - Trump soha nem tette közzé az adóbevallását, ezért biztosat nem tudhatnak erről. Meg hát különben is, melyik politikus nem lop egy kicsit? – gondolja az istenadta nép. Pláne, miután a 2018-as kongresszusi választások előtt a WikiLeaks súlyos korrupciós ügyekről szivárogtatott ki információkat, méghozzá csakis demokrata képviselők környezetéből.

Amerika gyorsan alkalmazkodott. A multik vezetői megtanulták, hogy az összes kedvező hírért személyesen Trumpnak kell hálálkodni, és érdemes kerülni minden olyan nyilatkozatot és lépést, amely felidegesítheti az elnököt – hiszen egy dühös tweetje milliós károkat tud okozni, a kormányzati ellenőrzésekről és bírságokról nem is beszélve. A megváltozott média-előállítási szokások is terjedni kezdtek. A CNN tulajdonosi nyomásra egyre méltányosabban tudósít Trumpról, és miután közös megegyezéssel zárult az igazságügyi minisztérium Amazon elleni eljárása, a tulajdonos Jeff Bezos eladta a Washington Postot egy szlovákiai hátterű befektetői körnek. Akik azonnal megszüntették a legendás napilap print kiadását. A közösségi médiában terjednek olyan állítások, hogy valójában nem is szlovákok azok a befektetők, de ezt senki nem tudja - és nem is nagyon meri megpróbálni - megpróbálni.

De persze azért szólásszabadság van, ezt senki nem vitatja. A Trumppal szemben kritikus média továbbra is eléri az elit közönséget, és amúgy is mindenki azt ír és mond az interneten, amit akar – feltéve persze, ha vállalja a Facebookon csendőrködő Trump-párti milíciák zaklatását. (Egyre kevesebben vállalják, a fiatalok pedig a kevésbé politikus közösségi oldalak felé fordultak, így a hírek alig érik el őket.) Az emberek sokat viccelődnek azon, hogy az NSA lehallgatja őket, és a Trumppal szemben hangosan tiltakozók személyes adatai rendre kiszivárognak. De hát melyik kormány nem hallgat le manapság mindenkit? Ettől még nem lesz vége a világnak!

How to Build an Autocracy

David Frum, az Atlantic szerkesztője – és Bush korábbi beszédírója – a patinás magazin új számának címlapsztoriját kezdi ezzel a képzelődéssel. Ami nálunk már valóság, de az amerikaiaknak egyelőre lázálomnak tűnik. Az éppen visszafogottsága, realizmusa miatt hatásos felütés után a cikk akkurátusan végigveszi, hol és hogyan építhető le az amerikai jogállam, hogyan lehet a demokráciából autokrácia, akár a most létező intézmények és törvények megtartása mellett is. Ehhez a spekulációhoz Trump nyilatkozatait és első lépéseit veszi alapul, valamint olyan külföldi autoriter rendszerek és vezetők módszereit, mint Venezuela és Chávez, Oroszország és Putyin, a Fülöp-szigetek és Duterte. Ebbe a sorba illeszkedik Magyarország és Orbán, ami egyrészt azért túlzás, másrészt a most aggódó amerikaiaknak valóban kifejezetten tanulságos lehet a magyar példa. Nem véletlenül ír mirólunk a legtöbbet Frum: a NER az a szemléltető ábra, amelyen látható, hogy a demokratikus intézmények és szabadságjogok formális megléte még nem biztosítja a valódi demokráciát. Ezt Frum így összegzi: „Magyarország az Európai Unió tagja és az Emberi Jogok Európai Egyezménye aláírója. Választásokat tartanak és nem cenzúrázzák az internetet. Magyarország mégis megszűnt szabad ország lenni.”

A cikk harmadik fele a polgári ellenállás kötelességéről és gyakorlati lehetőségeiről beszél, mert Frum szerint az állampolgárokon múlik, mekkora kárt tud tenni Trump. Hát, legyen ebben igaza!

 

További olvasnivalók

Ötven évvel ezelőtt, a laoszi dzsungelben eltűnt egy amerikai katona. Halottnak hitték és hősként tisztelték. Most megtaláltak Vietnámban. Vagy mégsem ő az? (The Atavist)

Hogyan lehet meggazdagodni a lehetőségek hazájában? A kemény munka hozza el a jólétet? Na, persze. Sokat kell örökölni vagy jól kell házasodni. (The Economist)

Zseniális és kevésbé zseniális csalók a tudományos életben, akiket robotprogramok és elszánt revizorok próbálnak lebuktatni. (The Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.